Francesco Bagnaia reménységként érkezett meg a gyári Ducatihoz, ahol a márka legeredményesebb pilótája vált belőle, a tavalyi szereplése viszont megpecsételte a sorsát Bolognában. Tizenöt futamhétvégén keresztül igyekszünk bemutatni, hogy az olasz versenyző miként lett a gyártó megváltója, majd számkivetettje.
Francesco Bagnaia a következő év januárjában lesz 30 éves. Ez a legtöbb ember esetében csak egy kerek szám, és az élete nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Nála viszont más a helyzet: persze mindez nincs közvetlen összefüggésben az életkorával, de attól még tény, hogy a húszas évei utolsó futamát nem ugyanannál a márkánál teljesíti majd, mint harmincas éveinek első versenyét.
Bagnaia ugyanis az év végén távozik a Ducatitól, és immáron az is hivatalos, hogy 2027-ben az Apriliánál folytatja. Bár a bolognaiak technikailag nem rúgták ki, hiszen csupán arról van szó, hogy nem hosszabbítottak vele szerződést, de az embernek mégis van egy ilyen érzése, hiszen az elmúlt hónapok híreiből azért könnyen össze lehet rakni, hogy a távozásról szóló döntést aligha az olasz motoros hozta meg.
Bő két éve szinte elképzelhetetlen volt ez a forgatókönyv. Bagnaia 2024 elején az elsők egyike volt, akinek az idei év végéig biztossá vált a jövője, de akkor már-már úgy lehetett érezni, hogy ez a kapcsolat, ha nem is örökre, de a visszavonulásáig kitart. Nem véletlen, hiszen azok után, hogy visszajuttatta a Ducatit a trónra, immáron kétszeres címvédőként várta a szezont.
Azt a szezont, amelyet ugyan elbukott, de az semmiképpen sem a tempója miatt történt, és akkor még senki nem beszélt az esetleges távozásáról. A tavalyi idény viszont ebben a tekintetben is mindent megváltoztatott: Bagnaia egyszerűen nem tudott alkalmazkodni az új motorhoz, és a tendenciát nézve egyre lejjebb csúszott.
Ennek következtében szinte biztosra kijelenthetjük, hogy az idei évre már nem kapott esélyt a bizonyításra, hiszen megbízható források szerint már az előszezonban eldőlt a sorsa, és csak azért vártak mostanáig a bejelentéssel, mert sokáig nem született megállapodás a jogtulajdonos, valamint a gyártók és a csapatok között a kereskedelmi szerződést illetően.
Bagnaia tehát, mondhatni, számkivetetté vált az általa annyira imádott márkánál, azok után, hogy korábban megváltó volt. Hogy miként járta be ezt az utat, azt tizenöt futamhétvégén keresztül igyekszünk felidézni: 2021-től 2025-ig minden évből kiválasztottunk három fordulót, amely bizonyos szempontból meghatározónak számított akár az adott esztendőre nézve, akár a nagyobb képet illetően.
Rögtön pole és dobogó
Bagnaia azok után kapott esélyt 2021-ben a gyári csapatnál, hogy az azt megelőző két évben nem nyújtott különösebben meggyőző teljesítményt a Pramacnál. A szezonnyitó Katari Nagydíjon viszont rögtön meghálálta a bizalmat, hiszen több mint 2 és fél tizedes előnnyel megszerezte első királykategóriás pole-pozícióját, majd sokáig vezette is a versenyt. A táv mintegy kétharmadánál előbb Maverick Viñales, majd Johann Zarco is megelőzte, de a harmadik hely ígéretes kezdésnek számított.
Nagy csatában lett meg az első győzelem
A következő tizenegy hétvégén egyetlen rajtelsőség sem jött össze Bagnaiának, és bár háromszor is másodikként ért célba, egyszer sem volt igazán közel a győzelemhez. Az Aragóniai Nagydíjon viszont megtört a jég, hiszen ismét pole-t szerzett. Másnap aztán egészen a hajráig vezetett, ám Marc Márquez ott volt közvetlenül mögötte. Az utolsó három körben a Honda nem kevesebb mint hét alkalommal került a Ducati elé, ám utóbbi gazdája mindannyiszor rögtön vissza tudott bújni, így megszerezte karrierje első győzelmét a MotoGP-ben. Ekkor öt forduló volt hátra, hátránya pedig 53 pont volt Fabio Quartararo mögött, így a bajnoki cím halovány reménye is ott lebeghetett a szeme előtt.
Elsőre nem jött össze a vb
A következő két fordulóban egy első és egy harmadik helyet szerzett, ám így is csak 1 egységgel csökkentette lemaradását. Az Emilia-romagnai Nagydíjon már zsinórban negyedik alkalommal indulhatott az élről (végül ötnél állt meg a sorozat), és vezetett is, vagyis úgy tűnt, hogy életben tartja reményeit, Márquez viszont ismét nem hagyta őt nyugodni. Ennek viszont ezúttal az lett az eredménye, hogy Bagnaia öt körrel a vége előtt a 15-ös kanyarban elesett, és abban a pillanatban eldőlt, hogy Quartararo a világbajnok.
Az újabb hibával ismét elúszni látszott a bajnoki cím
A 2022-es idény első fele finoman szólva sem úgy sikerült Bagnaiának, ahogyan szerette volna. Az olasz versenyző nem igazán érezte a motort, és bár volt két győzelme, márkán belül Enea Bastianini villogott igazán, ő pedig többször is kiesett, bár ezek közül nem mindegyik volt az ő hibája. A mélypontot a Német Nagydíj jelentette, amikor a pole-ból indulva Quartararo lerajtolta őt, majd az akkor 25 esztendős motoros már a 4. körben bukott. Riválisa nyert, így féltávnál 91 pontra nőtt köztük a különbség, és úgy tűnt, hogy a bajnoki cím továbbra is álom marad a királykategóriában.
Mégis van remény?
Bagnaia valamennyire pozitív szájízzel mehetett el a nyári szünetre, hiszen Assenben nyert. A következő három futamon pedig szintén diadalmaskodott, ráadásul ezek egyikén sem indult a pole-ból. Misanóban tehát már zsinórban a negyedik győzelmét szerezte meg, miután a rajtnál ugyan visszaesett a harmadik helyre, de Jack Miller az élről bukott, Bastianinit pedig viszonylag hamar maga mögé utasította. Ennek köszönhetően feljött a tabella második helyére, és ami még fontosabb, 30 pontra csökkentette hátrányát Quartararóval szemben. Mivel még hat forduló volt hátra, ez azt jelentette, hogy ismét a saját (és a technika) kezében volt a sorsa.
Másfél évtized után repítette vissza a csúcsra a Ducatit
Bagnaiának nem volt szüksége hat hétvégére, hiszen már Phillip Islanden átvette a vezetést, Sepangban pedig 23 egységre növelte előnyét, vagyis szinte biztos volt, hogy övé a vb-cím. Ennek megfelelően Valenciában semmit nem kockáztatott, és kilencedik helyével felért a csúcsra. Ezzel megszakította a japán gyártók tizennégy éve tartó hegemóniáját az egyéni címet illetően, de ami a Ducati számára még fontosabb volt, hogy Casey Stoner 2007-es sikere után először ismét ők adták a végső győztest. A bolognaiak konstruktőri szinten már zsinórban harmadszor, míg a csapatoknál másodszor diadalmaskodtak, most pedig a triplázás is összejött.
Hamar visszatért a horrorbukásból
Bagnaia ugyan bukdácsolással kezdte a 2023-as idényt, de aztán összekapta magát, és címvédőhöz méltóan teljesített. Ennek köszönhetően a montmelói sprint után már 66 pont volt az előnye, ám másnap egy highside után Brad Binder nem tudta kikerülni, és keresztülment a lábán. Az éllovas megúszta a súlyos sérülést, de az egy héttel későbbi misanói hétvégén láthatóan sántított. Ennek ellenére szombaton és vasárnap is harmadik lett, vagyis ilyen állapotban is képes volt minimalizálni a károkat.
Martín-fordítás helyett Bagnaia aratott nagy győzelmet
Jorge Martín rohamosan közeledett Bagnaiára a tabellán, és a mandalikai hétvége előtt már csak 3 pont volt köztük a különbség. A listavezető ráadásul csak a tizenharmadik helyre kvalifikált, ahonnan a sprinten ugyan öt pozíciót javított, de riválisa nyert, így átvette a vezetést. Másnap pedig úgy tűnt, hogy növeli is előnyét, hiszen hamar az élre tört, ám féltávhoz közeledve senkitől sem zavartatva elesett. Bagnaia pedig 2006 óta az első versenyző lett a MotoGP-ben, aki az első négy soron kívülről indulva száraz körülmények között győzni, így ahelyett, hogy komoly hátrányba került volna, az addiginál megnyugtatóbb előny birtokában távozott a helyszínről.
A legnagyobbak nyomában
Bagnaia az előző évhez hasonlóan ismét 20 pont feletti előnnyel várta a valenciai idényzárót, ám a sprint miatt ezúttal nem lehetett annyira nyugodt, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor két ötödik hellyel biztosan az övé lett volna a vb-cím, és a sprinten pont ebben a pozícióban ért célba, miközben Martín nyert. A főfutamon aztán az egymás elleni csatájuk során a spanyol versenyző hibázott, majd Márquezzel együtt saját magát is kiütötte, így márkatársának célba sem kellett érnie a végső sikerhez, de ő győzelemmel tette még emlékezetesebbé a napot. Ezzel Valentino Rossi és Márquez után ő lett a harmadik, aki a MotoGP-korszakban meg tudta védeni a címét. Ekkor úgy tűnt, hogy minden a helyén van, és a Ducatin belülről, valamint kívülről sem lehet őt letaszítani a trónról.
Meghátrálásra kényszerítette Márquezt
Bár Katarban nyerni tudott, a következő két fordulóban 30 pontos hátrányba került Martínnal szemben. Ez részben annak volt betudható, hogy a Portugál Nagydíj hajrájában úgy ütközött össze Márquezzel, hogy annak elkerüléséért mindketten tehettek volna. Ekkor jött a jerezi futam, amelyen Bagnaia nagy lehetőséget kapott, hiszen a Pramac akkori motorosa az élről esett el. Azonban a másik spanyol márkatárs a hajrában kétszer is megtámadta őt, több kanyaron át egymás mellett motoroztak, ám a címvédő nem hagyta magát, és Márquezt kényszerítette meghátrálásra egy olyan szituációban, amelyet újabb bukás esetén jó eséllyel ismét versenybalesetnek nyilvánítottak volna.
30 pontot és rekorddöntést kapott ajándékba
A Katalán Nagydíjtól kezdve zsinórban három nagydíjat nyert, ráadásul Mugellóban és Assenben a sprintet is behúzta, de még mindig nem ő vezette az összetettet. Ekkor jött a sachsenringi hétvége, melynek szombati napján 15 pontra nőtt a hátránya, vasárnap pedig úgy tűnt, hogy 20 egységnyi lemaradás birtokában vonul nyári szünetre. Két körrel a vége előtt azonban Martín az élről bukott, így a mínusz 20-ból egy csapásra plusz 10 lett. Nem mellesleg pedig megszerezte huszonnegyedik győzelmét a MotoGP-ben, így Stonert maga mögé utasítva immáron ebben a tekintetben is ő lett a Ducati legeredményesebb alakja.
A sprintbukások hiábavalóvá tették a sok győzelmet
Bagnaia aztán elveszítette az előnyét, és az utolsó előtti fordulóra 17 pontos hátrányban érkezett meg. A malajziai hétvége pedig tökéletesen összefoglalta az idényét: a sprinten sokadszor bukott, ezúttal a második helyről, így másnap hiába verte meg Martínt az elmúlt évek egyik leglátványosabb első körei után, összességében nőtt a lemaradása. Ezt az idényzárón nem is tudta megfordítani, ennek ellenére azt semmiképpen sem lehetett állítani, hogy a tempója miatt kapott ki: a sprinteken ugyanannyiszor diadalmaskodtak, vasárnap viszont Martín három sikere ellenében Bagnaia tizenegyszer győzött, de ezúttal ez csak arra volt elég, hogy a legtöbb elsőséget érte el egy évben úgy, hogy nem lett világbajnok.
Az első baljós jelek
Bagnaiának a gyári Ducatinál Miller és Bastianini sem okozott gondot csapaton belül, ám a tavalyi évre megérkezett mellé Márquez. Az előszezonban mindketten igyekeztek minél kisebbnek láttatni saját esélyeiket, miközben a közvélemény nagy csatát várt. Ehhez képest a burirami idénynyitón nemhogy küzdelem nem alakult ki közöttük, de az olasz versenyzőt még Álex Márquez is simán megelőzte, és mindkét futamon harmadikként ért célba mögöttük. Bár később két-két sprintet és futamot is nyert, összességében kijelenthető, hogy ennél már csak lejjebb volt számára.
A hazai pofon
Bár amikor nem esett el, akkor Bagnaia vasárnaponként még mindig viszonylag jó eredményeket produkált, hátránya egyre csak nőtt a két Márquezzel szemben. Mugellóban viszont az előző években rendre jól ment, a sprinteket is beleszámítva zsinórban öt ottani futamgyőzelemnél tartott, így szurkolói abban bíztak, hogy sikerül visszatérni az élre. Az olasz versenyző azonban hazai pályán sem tudott megbarátkozni az az évi Ducatival, így szombaton jött a már szokásosnak mondható sorrend, vasárnap pedig a futam elején ugyan szépet csatázott a testvérpárral, de a végére annyira elfogyott, hogy az ugyanolyan technikát hajtó Fabio Di Giannantonio még a dobogóról is leszorította, ami valóságos mélyütés volt.
Egymást követő mélypontok
Az idény második fele valóságos vesszőfutás volt Bagnaia számára, és néhány váratlan kivételtől eltekintve szinte mindig el lehetett mondani az adott hétvégén, hogy újabb mélypontra jutott. Az utolsó futamok közül többet is ki lehetne emelni, mi az Indonéz Nagydíjat választottuk, amikor még az állandó versenyzők közül messze lefelé kilógó Somkiat Chantra is előtte volt, mielőtt az akkor 28 esztendős pilóta elesett. Év végére a bajnoki harmadik helyből ötödik lett, és mint kiderült, tavalyi szereplésével megpecsételte saját sorsát, idén pedig már minden bizonnyal végig abban a tudatban versenyzett, hogy év végén búcsút intenek egymásnak a felek.