Nicolò Bulega a győzelme ellenére nem mindennel volt elégedett a Superbike-vb Balaton Park-i hétvégéjének első futama után, és azt is elmondta, nem számít üzenetre Toprak Razgatlıoğlutól a rekorddöntés apropójából. Iker Lecuona egyszerre volt boldog és bosszús, míg Miguel Oliveirának a verseny elején rosszul jött ki a lépés.
A Superbike-vb magyarországi hétvégéjének pénteki napja után a legtöbben arra számítottak, hogy ezúttal kialakulhat csata a győzelemért. Nos, ez nem így történt: Nicolò Bulega simán megszerezte a rajtelsőséget, majd nagyjából ugyanolyan könnyedén megnyerte az első futamot. A verseny második részében azonban csapattársa, Iker Lecuona közeledett rá, nem véletlen, hogy a listavezető nem mindennel elégedett.
„Iker nagyon erős volt, főleg a futam felétől kezdve – nyilatkozta a szombati nap végi sajtóbeszélgetésen. – Az első köreim meglehetősen jól sikerültek, mert ki tudtam alakítani néhány másodpercnyi különbséget hozzá képest. Aztán, amikor feljött a második helyre, nem számítottam rá, hogy ennyire gyorsan közeledik rám. Ismét elkezdtem nyomni, ám nagyon gyors volt. Még akkor is közeledett egy kicsit, amikor nyomtam. Szóval találnunk kell valamit holnapra, mert néhány területet illetően nem úgy motorozom, ahogyan szeretnék. Szóval bizonyos szempontból van hová fejlődnünk, és ezen a téren meg kell próbálnunk előrelépni.”
Akárhogy is, Bulega történelmet írt, ugyanis ez volt zsinórban a tizennegyedik diadala, amivel átadta a múltnak Toprak Razgatlıoğlu rekordját. A 26 esztendős motorostól megkérdeztük, hogy számít-e valamilyen üzenetre egykori riválisától. „Nem, nem hiszem – felelte a Racingline.hu felvetésére. – Ha küld egy üzenetet, azt értékelni fogom, de… Nem tudom, meglátjuk.”
Utólag mindenképpen kijelenthető, hogy a sima futamot a Superpole alapozta meg, amely Lecuonának nagyon rosszul sikerült. A gyári Ducati párosának ifjabbik tagja a pályán csak ötödik lett, ráadásul feltartás miatt három hellyel hátrasorolták. Ennek ellenére sikerült feljönnie a második helyre, majd valóban közeledett Bulegára, de messze nem eléggé. A spanyol versenyző elmondta, a rajtnál felrémlettek benne a tavalyi, többek között neki is sérülést okozó tömegbukás képei.
„Amikor célba értem, boldog voltam, egyben kicsit frusztrált is, mert tudom, hogy itt lehetett volna az esély harcolni a győzelemért – kezdte. – Nem tudom, hogy tudtam volna-e nyerni, de legalább képes lettem volna együtt maradni Nicolò-val. Ugyanakkor őszintének kell lennem: a változtatások miatt a tegnapi naphoz képest délelőttre kicsit visszaestünk. A kvalifikáció alatti bokszkiállás során is módosítottunk, majd ismét. Aztán visszatértünk, még néhány olyan alkatrész is előkerült, amelyet tegnap használtunk, és a motor elkezdett jól működni, én pedig gyors lettem. Ezután kaptam egy büntetést, amelyet el kell fogadnunk, semmit nem tudunk tenni ellene. Azonban egy ennyire trükkös pályán rossz volt hátulról, a nyolcadik helyről indulni, meg kell mondanom. Tavaly ugyanis hatodikként rajtoltam, majd jött a nagy baleset. Hogy őszinte legyek, a tavalyi bukásom miatt kicsit féltem az első két kanyarban. Mindenesetre a tempóm elképesztő volt, nagyon jól érzem magam a motoron, szép előzéseket hajtottam végre, gyors voltam, és elég sok időt hoztam Nicolò-n. Elégedett vagyok a csapattal, magammal, a teljesítménnyel. Meglátjuk, hogy holnap jól tudunk-e rajtolni, és képesek leszünk-e gyorsan előzni a Superpole versenyen.”
Bár a gyári Ducatik fölénye továbbra is nagy volt, hiszen Bulega 12,584 másodperccel győzte le a harmadik helyezettet, de ez a harmadik hely most nem a bolognaiak újabb motorjáé lett, hanem Miguel Oliveiráé. A BMW pilótája az eredménnyel elégedett, a lemaradás mértékével kevésbé, bár ez akár kisebb is lehetett volna, ha az első körök jobban alakulnak számára.
„Fantasztikus volt a rajt, de [Yari] Montella kifékezett – idézte fel, miután rámutattunk, hogy az elején volt egy necces pillanata. – Aztán ott ragadtam, és harcolnom kellett velük. Ő is elkövetett néhány hibát, úgyhogy nem volt ideális. Úgy vélem, a futam elején sokkal több volt bennem, ami némileg megkönnyíthette volna a versenyemet. Amint egyedül lettem, mondjuk úgy, hogy néhány körön keresztül 39,5-öt tudtam futni. Ez volt a kényelmes tempóm.”