Max Verstappen olyasmire vállalkozik a szombaton délután 15 órakor rajtoló Nürburgringi 24 óráson, amire eddig csak egy versenyző, bizonyos szempontból pedig még ő sem volt képes.
Korábban ugyanis csak a háromszoros világbajnok Niki Lauda tudta megnyerni az F1-es világbajnokok közül a legendás viadalt, ám mivel ő ezt 1973-ban, tehát még azelőtt tette, hogy az F1-ben felért volna a csúcsra, a holland lehet az első, aki már a királykategóriában szerzett vb-címmel – ráadásul néggyel – a tarsolyában ünnepelhet elsőséget a Zöld Pokolban. Ehhez persze először neki és a Verstappen Racing Mercedes-AMG GT3-as egységét alkotó másik három pilótának túl kell élnie a brutálisan kemény futamot, ami már önmagában nem egyszerű.
Laudáéknak sem volt az, ám egy rendhagyó körülmény lényegesen könnyebbé tette a dolgukat.
Az 1973. június 23-án kezdődő, összességében negyedik Nürburgringi 24 óráson 24 évesen rajthoz álló Lauda már viszonylag tapasztalt F1-es pilótaként és regnáló F2-es bajnokként vállalkozott a nagy feladatra Hans Peter Joistennel az Alpina Racing Team BMW 3.3 CSL volánja mögött. A későbbi világbajnok ekkor egy Marchnál töltött, mindenfajta sikert nélkülöző szezon után a BRM versenyzője volt az F1-ben, és akárcsak 1972-ben, győzelmet vagy dobogós helyezést ebben az évben sem szerzett. A Nürburgringi 24 óráson való részvétel így remek esélyt kínált neki arra, hogy legalább egy másik szakágban megízlelje a pezsgő ízét, mielőtt 1974-ben leigazolta őt a Ferrari, hogy a maranellóiakkal aztán 1975-ben és 1977-ben is a csúcsra érjen.
Az 1973-as Nürburgringi 24 órás verseny ugyanakkor csak a nevében volt 24 órás, valójában csak 16 órán át zajlott, és az is külön etapokban. A versenyt ugyanis az esemény törénetében egyedülálló módon két részre osztották: délután 5 órakor volt a rajt, majd a mezőny 8 órás etapot teljesített éjjel 11-ig, ezt 8 órás pihenő követte – ez nemcsak a pilótáknak, hanem a csapatoknak is jól jött, hiszen a szünet első 90 percében javításokat lehetett végezni az autókon, míg a nézőket külön erre a versenyre épített vidámpark tartotta ébren –, majd reggel 9 órakor kezdődött egy újabb 8 órás etap a délután 5 órai befutóig. Így aztán elegendő volt két versenyző párba állítása a megszokott 3-4 helyett.
Ezzel az autóval nyertek Laudáék (a képen az osztrák a májusi Nürburgringi 1000 km-s versenyen)
Ami Laudáékat illeti, az osztrák versenyző kezdett és rögtön átvette a vezetést, majd nyilvánvalóvá tette, hogy csak a technika ördöge akadályozhatja meg őt és Joistent a győzelemben. A versenyt a 8 órás pihenő után is dominálták és végül egy körös előnnyel nyertek a Brian Muir és Han Akersloot által vezetett másik Alpina BMW előtt, míg a harmadik helyet Hans Heyer és Klaus Fritzinger kaparintotta meg a gyári Ford Capri RS2600-zal, már 6 kör hátrányban. A BMW-nek ez volt sorozatban a negyedik győzelme a Nürbrugringi 24 óráson, miközben a bajor gyártó hét autóval képviseltette magát a legjobb tízben. Laudáék a 16 órás versenyidő miatt mindössze 95 kört és 2169,32 km-t tettek meg, ami sokáig a legrövidebb megtett távnak számított a verseny történetében.
Autót akartak mosni
Vicces történet a BMW nyerő párosa által a győzelem szempontjából teljes érdektelenségbe fullasztott viadal kapcsán, hogy Burkard Bovensiepen, az Alpina legendás alapítója kitalálta, hogy ha már ekkora előnnyel vezetnek, PR-fogásként hívják be a két Alpina BMW-t egy autómosásra.
„Mi lenne, ha kihasználnánk az előnyt, behoznánk az autókat, és szépen meg is mosnánk őket?” – tette fel a kérdést Bovensiepen, ami a csapat vezetőit – Alois Wiesingert, Dr. Fritz Indrát és Gert Hackot –, majd a pilótákat is megdöbbentette, hiszen minden extra kiállás kockázatot rejt magában, illetve fennállt a veszélye, hogy a mosás során valami elromlik az autókon, és akkor a BMW komplett idiótát csinált volna magából.
Bovensiepen ötletét elég nagy vita követte, amit végül a pragmatikus Lauda zárt rövidre azzal, hogy közölte: „Ha emiatt elveszítjük a versenyt, Burkard, akkor is kifizesd nekem a győzelmi prémiumot!” Erre aztán az Alpina-vezér visszakozott és azt mondta: „Akkor inkább felejtsük el az autómosást!”
Lauda megégett, Joisten meghalt
A BMW nyerő párosa a diadal után sajnos soha többet nem állt össze, Joisten ugyanis egy hónappal a nürburgringi győzelem után, a spái 24 óráson halálos balesetet szenvedett BMW 3.0 CSL-jével, amikor a verseny hetedik órájában összeütközött Roger Dubos Alfa Romeójával a Malmedy-kanyarban. A baleset annyira nagy volt, hogy nemcsak Joisten, hanem Dubos is azonnal meghalt.
Lauda ezután 1973 augusztusában, az F1-es mezőnnyel tért vissza a Nürburgringre, de már az első körben kiesett baleset miatt. Egy évvel később, immár a Ferrari pilótájaként ugyanez várt rá, majd 1975-ben harmadik helyen ért célba, hogy aztán 1976-ban vezető helyről kicsúszva bekövetkezzen az egész hátralevő életét meghatározó hatalmas baleset, amelyben csúnyán megégett és kis híján meghalt.
A történtek hatására az F1-es mezőny többé nem tért vissza a Nordschleifére, a Nürburgring pedig 1983-ra új, modern külsőt kapott. Ebben az évben nem is rendezték meg a 24 órást, 1984-től azonban folytatódott a sorozat, ám nem meglepő módon kezdtben az F1-es pilóták eléggé ódzkodtak attól, hogy rajthoz álljanak a Zöld Pokolban.
Nem úgy az összesen 74 F1-es futamon induló Hans Joachim Stuck, aki generációja egyik legjobb túraautó- és sportautó-pilótájává vált, és összesen háromszor nyerte meg a Nürburgringi 24 órást (1970-ben, 1998-ban és 2004-ben). A rekordot azonban nem ő, hanem a Forti, az Arrows és a Sauber színeiben az F1-ben 32 futamon induló Pedro Lamy tartja 5 győzelemmel.
Stuckon és a brazil versenyzőn kívül még három F1-es pilóta, Joachim Winkelhock, Johnny Cecotto és Christian Danner tudott nyerni a legendás futamon.