Fernando Alonso a pénteki sprintidőmérőn bejutott a második szakaszba, és minden esélye megvolt rá, hogy a rendes kvalifikáción megismételje ezt, ám az utolsó Q1-es körének végén hibázott, amivel annyi időt veszített, hogy végül ez nem jött össze és a 17. helyen végzett. A kétszeres világbajnok azonban utólag egyértelművé tette, hogy nem a hibájában látja a Q1-es kiesés okát, és szerinte nagyszerű volt a köre.

Kétségtelen, hogy Fernando Alonso még mindig magas szinten teljesít, amit már csak az is mutat, hogy mióta csapattársak, laposra veri Lance Strollt az Aston Martinnál. Így volt ez ma is, hiszen a kanadai valamivel több mint 7 tizedmásodpercet kapott a spanyoltól, miközben a 19. helyen végzett. Ám miközben a teljesítménye önmagáért beszél, Alonsótól rendszeresek az olyan megnyilvánulások, amelyek után joggal gondolhat arra az ember, hogy nem feltétlenül ez a legjobb módja a csapatépítésnek.

De nézzük sorban, hogy mi történt a szingapúri időmérőn! A kétszeres világbajnok az utolsó Q1-es köre utáni levezető körben közölte, hogy „nincs motorerőm”, majd amikor nem sokkal később mérnöke a fülére mondta, hogy fél tizeddel maradt le a Q2-be jutásról, indulatosan reagált: „Nem-nem, egyszerűen nem tudunk ennél többet. Holnapra motort kell cserélnünk, úgyhogy ez van.”

Alonso tehát már itt egyértelművé tette, hogy mindent is kihozott a rendelkezésére álló csomagból, sőt, leginkább erőn felül teljesített, és ha normális motorja lenne, simán továbbment volna a Q2-be. Mindezek után viszont az F1 TV riportere ezzel fogadta őt az interjúzónában: „Úgy tűnt, igazán jó körön voltál, aztán volt egy kis megingásod. Ez valószínűleg a Q2-be jutásodba került?”

És erre érkezett az egyébként teljesen nyugodt Alonsótól egy olyan okfejtés, amivel tulajdonképpen a rádiózása során elindított gondolatmenetet folytatta. Azaz: nem rajta múlt a továbbjutás, hanem a Honda-motoron. „Nem hiszem – felelte. – Azt hiszem, hét tizeddel zártam a csapattársam előtt, szóval ha valaki azt gondolja, hogy fél tized és egy elfékezés miatt nem vagyunk ott a Q2-ben, az talán nem látta a kör 99%-át. Valószínűleg sokkal hátrébb kellett volna végeznünk. Ha Hadjar is részt vett volna az időmérőn, valószínűleg tizenkilencediknek, huszadiknak vagy valami hasonlónak kellett volna lennünk. Szerintem ez volt a maximum. Nagyon erős kör volt. Továbbra is vannak kisebb problémáink a motorral, amikkel a sprint alatt szembesültünk és a kvali alatt is jelen voltak.”

Alonso narratívája egyértelmű: ha valaki 7 tizeddel gyorsabb a csapattársánál, akkor ne mutasson rá senki, hogy ha nem hibázik, bevihette volna a Q2-be az autót, hanem inkább emeljék ki, hogy még így is milyen hihetetlen teljesítményt nyújtott. Mert azt természetesen nem feltételezhetjük, hogy egy Alonso kaliberű versenyző ne tudná pontosan, hogy egy tiszta körrel meglett volna a továbbjutást.

A szektoridők ugyanis egyértelműen megmutatják, hogy Alonso és az Aston Martin Q2-je a 16-os kanyarban elkövetett hibán múlt, amikor előbb az autó bal, majd jobb első kereke is blokkolt, és a spanyol elrontotta a kanyarbejáratot. A harmadik szektort Alonso végül 26,916-os idővel abszolválta, azaz nem javított a saját legjobb szektoridején, miközben ezt az első és a második szektorban is megtette. És hogy mennyivel maradt el ettől a harmadikban? 0,227 másodperccel, ami egyértelműen a hibának tudható be. Mivel a Q2-be utolsóként bejutó Gabriel Bortoleto idejétől 0,054 másodpercre volt, világos, hogy Honda-motor ide vagy oda, a hiba nélkül Alonso a Q2-ben lett volna.

Mindez persze jó eséllyel teljesen mindegy lett volna, a spanyol ugyanis az interjúban elárulta, hogy valószínűleg motort fognak cserélni az autójában és akkor úgyis a mezőny végére kerül. Az azonban a csapatnak és a Hondának aligha mindegy, hogy Alonso akkor is a várakozásoktól természetesen messze elmaradó japán gyártót ostorozza, amikor ő hibázott. Hogy az ehhez hasonlóa megnyilvánulások miként tudnak hatni a morálra, azt alighanem felesleges ecsetelni.