A Forma–1-es mezőny idei egyetlen újonca, Arvid Lindblad elmondta, több oka is van annak, hogy a versenyzőtársainak többségével ellentétben ő nem költözött Monacóba – és nem is tervez ilyet a későbbiekben.
A 19. születésnapját augusztus 8-án ünneplő fiatal pilóta csendesen nagyszerű debütálószezont teljesít a Racing Bulls versenyzőjeként, hiszen már zsinórban hét pontszerzésnél jár, ami a faenzai csapat teljes történetében is alig előforduló sorozat.
A svéd apa és indiai anya brit állampolgárságú gyermekeként született Lindblad egyelőre még megtalálta a módját, hogyan élvezze ki a viszonylagos ismeretlenséget: egy tavalyi nyilatkozata szerint Portugáliában, Lisszabontól nem messze él, ahol képes egy átlagos fiatal életmódját követni, amikor persze éppen nem az F1-gyel utazik. Az a gondolat viszont nagyon idegen tőle, hogy pilótatársainak zöméhez hasonlóan ő is az adóparadicsomnak számító Monacóba tegye át a székhelyét – és zsenge kora ellenére hosszú, mély érvrendszere van emellett.
„Ennek van pár oka. Az első nagyon egyszerű. A Forma–1-es szezonban akkora a hajtás, hogy amikor pihenni akarok, akkor tényleg szeretnék teljesen elszakadni a versenyzéstől. Monaco viszont akkor is a versenyzésről szól, amikor nem a pályáján vezetünk. Ott élnek a versenyzők, a csapattagok, folyamatosan mindenki a versenyzésről beszél. Nem akarok ilyen környezetben élni” – mondta a Motorsport interjújában Lindblad.
„Inkább élek egy csöndes helyen, közel a tengerhez, ahol nem ismernek meg. Valahol, ahol el tudok járni moziba, sétálhatok, találkozhatok a barátaimmal és úgy élhetek, mint bármely másik fiatal. Ez nagyon fontos számomra.”
„Gyerekkorom óta nagyon máshogyan néz ki az életem, mint a barátaimé. Amikor a pályán vagyok, Forma–1-es versenyző vagyok, de ha hazamegyek, szeretnék újra csak egy 18 éves srác lenni. Átlagos életet akarok, és ahol jelenleg élek, ott pontosan ezt kapom meg.”
A monacói életstílustól való elzárkózásának másik okát neveltetésével magyarázza: nehéz sorsú család szülötteként ugyanis nagyon távol áll tőle a fényűzés.
„Olyan családból jövök, amely rendkívül sokat dolgozott mindazért, amit elért. Apám is versenyzett egy kicsit, amikor fiatalabb volt, de nem azért, mert annyi pénzünk lett volna – éppen ellenkezőleg. Az apai nagyszüleimnek semmijük nem volt. Voltak idők, amikor apám nem is tudott napi háromszor enni, 11-12 éves korában pedig már dolgozott” – fedte fel.
„Anyai ágon szintén rendkívüli története van a családomnak. Azok a nagyszüleim Pakisztánból származnak. Volt egy pont az életükben, amikor mindent elveszítettek, szó szerint mindent. Csak annyi maradt náluk, amit magukon viseltek, és amit magukkal tudtak vinni. Az Egyesült Királyságba utaztak és a nulláról kellett újra felépíteniük az életüket. Orvosként rendkívül sokat dolgoztak, hogy megteremtsék a jövőjüket. Szóval olyan emberek között nőttem fel, akik mindent kemény munkával értek el. Így nevelkedtem.”
„Sokakat ismerek, akik Monacóban élnek, és azt mondják, hogy ott is egészen hétköznapi az élet. De én még mindig nem tudom elképzelni, hogy olyan helyre költözzek, ami a gazdagság szimbóluma. Amikor arra gondolok, hogy apám gyerekkorában nem tudott napi háromszor étkezni, vagy hogy a nagyszüleim mindent elveszítettek, nem lenne számomra rendben, ha ott élnék. Ez csak a személyes érzésem, szóval nem azt akarom mondani, hogy Monaco rossz hely lenne, egyszerűen csak számomra nem kényelmes ez a gondolat.”
„Átlagos srác vagyok, de persze olykor én is elmegyek venni magamnak valami szépet – lehet, hogy ez kicsit ellentmondásos, de ma így látom a helyzetet.”
Az persze még a jövő kérdése, hogy az ismertség vagy a logisztikailag kedvezőbb székhely szükségessé teszi-e majd valamikor Lindblad számára, hogy elhagyja a portugál tengerpartot. Mindenesetre ha továbbra is stabilan szállítja az eredményeket és pár év múlva esélyt kap majd Max Verstappen mellett vagy helyén a Red Bullban, az nagy változást hozhat nemcsak a szakmai, hanem akár a magánélete szempontjából is.