Már az ötödik évada jelent meg a Forma-1 „dokumentumfilm-sorozatának”, a Netflixen futó Drive to Survive-nak. Mint mindig, most is megnéztük, és elmondjuk a vele kapcsolatos gondolatainkat.
Ahogy teltek az évek, egyre látványosabbá vált, hogy a show kedvéért olykor beáldozzák kicsit a valósgot.
Kerül bele dárma, káromkodás, baleset, s minden mi jó. Így születtek a Pindúr Pandúrok… helyett, a Drive to Survive.
Az ötödik évadra világossá váltak a jól bevett sémák, a kötelező elemek, hogy ki milyen színészkaraktert kapott a rendezőktől.
Toto Wolff a dühös, Christian Horner az angol úr, aki kekeckedik, Daniel Ricciardo a vicces srác, Lando Norris olyan magabiztos, hogy az már gonosznak hat, Zak Brown a laza amerikai, aki röhög másokon, stb…
Még ha ezen karakter skatulyáknak van is alapja, egyik szereplő sem annyira az, amit a sorozatban látni belőle. Mintha rendre kifelejtenék a karakterekből a mélységet, az árnyalatokat. Pedig van bőven.
Mintegy „az előző rész tartalmából” jelleggel, rögtön az elején visszatekintünk a 2021-es szezon végének drámájára. Wolff kiakadására, a Red Bull örömére, stb. Ami így 2023 elején nézve már talán több, mint unalmas. De ugyebár azt szokás mondani, hogy egy videónak kulcsfontosságú az első pár másodperce, mert az fogja meg a nézőt. Oda kell a feszes vágás és a dráma, a túlzás. Ezt sikerült is teljesíteni.
Idén számomra nagyon szembeötlő (vagy inkább fülbe) volt a káromkodás. Olyan sűrűn voltak egymás után vágva az egész évadban a káromkodások, hogy azt a hatást kelti, mintha a teljes mezőny, a versenyzőktől kezdve a csapatfőnökökön keresztül, mindenki olyan egybites lenne, hogy megállás nélkül káromkodik. Pedig nyilván nincs így.
A dráma fokozását szolgálja, hogy a történések nem lineárisan zajlanak. Ez egyben azt is eredményezi, hogy az új rajongók (akik eddig nem néztek F1-et és egyértelműen ők a fő célközönség) kevéssé fogják átlátni a lényeget, az ok-okozati összefüggéseget, hogy mi mi után következett. Például nem világlott ki, hogy a Ferrari remekül kezdte a szezont és hol, mikor kezdtek jönni a gondok. Miközben a Red Bullnál épp fordítva volt.
Az időbeli ugrálásnak köszönhetően egy-egy jelenet többször is újra lehetett hasznosítani, különös tekintettel a balesetekre, ütközésekre.
Az a szerintem jelentős elem is kimaradt, hogy a Japán Nagydíjon nem teljesítették a teljes versenytávot, és egy ideig vita tárgyát képezte, hogy mennyi pont is jár ez esetben a helyezésekért, és valóban bajnok lett-e már Verstappen, vagy még nem…
Az a kicsit sem elhanyagolható történés is kimaradt, hogy Vettel személyében visszavonult egy négyszeres világbajnok. Gyakorlatilag ez csak azért volt érintőlegesen említve, hogy felvezesse az Alpine-McLaren cirkuszt Piastri kapcsán.
Öt versenyző (Vettel, Latifi, Stroll, Bottas, Albon) pedig egyáltalán nem szerepelt az évadban. Zhou is csak a silverstone-i baleset miatt.
Számomra ez az eddigi leggyengébb évad volt, mindenféle szempontból. Nem mentette meg Ricciardo és Tsunoda vicceskedése sem.
A sorozat garantáltan nem színészkedő, legőszintébb karaktere egyértelműen Kevin Magnussen kislánya volt.
Tanácsom: Nézzétek úgy a Drive to Survive-ot, mint bármilyen más filmet, sorozatot a streaming szolgáltatóknál. Toljatok be közben egy tál popcornt, lazítsatok és élvezzétek, de semmiképp ne ítéljetek meg semmit és senkit az alapján, amit a sorozatban láttok. Hiszen még a sorozat producere is egy szappanoperához (Dallas) hasonlította.
Sőt még Ocon is felhívta rá a figyelmet, hogy a vágással könnyen lehet ferdíteni a valóságot.
Ricciardo felbukkanhat a zuhanyzóban, és megvan, ki „pótolhatja” őt a Netflixen
