Lewis Hamilton a 3. rajtkockát szerezte meg a Monacói Nagydíjra, miközben az első olyan pilóta lett, aki csapattársként le tudta győzni Charles Leclerc-t monacói időmérőn. A pole-t megszerző Kimi Antonellitől több mint 2 tizedmásodperccel elmaradó hétszeres világbajnok részletesen beszélt arról, mi kellett volna neki ahhoz, hogy akár az első helyet is elcsíphesse.

„Sajnos ma ennyi volt benne. Először is gratulálok Kiminek. Az egész hétvégén nagyon erősnek tűntünk, és mindig óriási élmény ezen a pályán vezetni. Nagyon jól éreztem magam az autóban, és szerintem tegnap előreléptünk – utalt a mindkét szabadedzésen Ferrari 1-2-t hozó pénteki napra Hamilton az FIA időmérő utáni sajtótájékoztatóján. – Aztán mára virradóra egy kicsit visszaléptünk, egyik napról a másikra veszítettünk a teljesítményből, és mire eljutottunk az időmérőig, az autó nagyon rossz állapotban volt. Látható volt például a Q1-ben, hogy körülbelül hét tizedmásodperccel voltam lassabb, és hatalmas módosításokat kellett végrehajtanunk a szárnyakon, hogy valahogy újra egyensúlyba hozzuk az autót.”

Arra azonban Hamilton nem tudott választ adni, hogy minek volt köszönhető a visszaesés. „Őszintén szólva nem tudom pontosan, mi ment félre. Alaposan meg fogjuk vizsgálni. De végső soron szerintem ezzel az egyensúllyal elvesztettük az esélyt arra, hogy az első rajtsorért harcoljunk az időmérőn. Kicsit meglepő volt, de ettől függetlenül hálás vagyok. A végén mindent kihoztam belőle, amit csak lehetett az adott egyensúllyal. Az autó a határon volt, én is a határon voltam – annyira, amennyire csak lehetett.”

Arra a kérdésre, hogy egyszerűen csak rossz irányba indultak-e el a beállításokkal a pénteki nap után, vagy más oka volt a tempóvesztésnek, a 41 esztendős pilóta így felelt:

„Nem gondolom, hogy rossz irányba mentünk volna a beállításokkal. Pont ez az érdekes. Ismét csak apró finomításokról beszélünk: egy milliméter itt, egy milliméter ott. Tényleg a lehető legkisebb változtatásokról. Viszont meg kell vizsgálnunk, mi változott meg, mert az autó teljesen más volt, mint korábban. Valamiért egyáltalán nem volt hátul tapadása, pedig a hétvége nagy részében jó egyensúlyunk volt. Úgy gondolom, hogy a tegnapi tempónkkal közelebb lehettünk volna. Hogy a pole-ra is elég lett volna-e, azt nehéz megmondani, mert ezek a srácok a végén elképesztő köridőket futottak, szóval minden elismerésem nekik. Vasárnap keményen fogunk támadni. Remélhetőleg tartani tudjuk velük a lépést, és ki tudja – talán nagyon jól sikerül majd a rajtunk.”

Jonathan Noble, a The Race újságírója ezután arról érdeklődött Hamiltonnál, hogy de mégis mi lehetett a visszaesés oka. A gumik előkészítése? A pálya tapadásának javulása? 

„Őszintén szólva nem tudom – mondta a hétszeres világbajnok. – Egész hétvégén úgy éreztük, hogy az autónak összességében több leszorítóerőre lenne szüksége. Amikor csütörtökön megérkeztünk, láttuk, hogy más csapatok – ezek a srácok itt – érdekes, különleges megoldásokat hoztak a szárnyaikra. Nekünk nem volt ilyenünk, ami kissé meglepett. Ugyanakkor, ahogy mondtam, a tempónk jónak tűnt. Általánosságban ahhoz, hogy gyorsabbak legyünk, több tapadásra volt szükségünk az első tengelyen. Aztán eljutottunk az időmérőig, és hirtelen rengeteg első tapadásunk lett, ezért valamilyen okból körülbelül tíz fokozattal vissza kellett vennem az első szárny állásszögéből.”

„Miután ezt megtettem, az autó a Q3 utolsó körére már sokkal kezelhetőbbé vált. Csakhogy erre az egyensúlyra már a Q1 elején szükségem lett volna, hogy onnan építkezhessek, mert ez a sport nagyrészt az önbizalomról szól. A Q1-ben ez az önbizalom teljesen eltűnt, és utána próbáltam visszahozni, amennyire csak lehetett. Ezért összességében elégedett vagyok a harmadik hellyel. Nyilván az első helyet szerettem volna igazán megszerezni, és úgy éreztem, hogy a csapat végre megérdemelte volna azt. Én is úgy éreztem, hogy képes vagyok rá. Nagyon jó összhangban vagyok az autóval, nagyon jó a kapcsolatom a csapattal, és szerintem látható, hogy még mindig megvan bennem a megfelelő tempó. Nem a sebesség hiányzik belőlem, és ezért nagyon hálás vagyok, valamint örülök neki – függetlenül attól a sok negatív megjegyzéstől, amit az évek során kaptam. Szóval minden rendben van. Tovább dolgozunk keményen, én pedig továbbra is ott leszek, újra és újra megmutatom magam, és hozni fogom az eredményeket.”