Lando Norris úgy lett a 2025-ös Forma–1-es szezon bajnoka, hogy mindössze két ponttal végzett Max Verstappen előtt a tabellán. Pontszám tekintetében voltak már ennél szorosabb végeredmények, de a jobb összehasonlítás érdekében érdemes több tényezőt is figyelembe venni.
A szezon elejétől fogva benne volt a levegőben, hogy minden egyes pont számítani fog a világbajnoki végelszámolásnál, ám sokáig csak a két McLaren-pilóta, Norris és Oscar Piastri között lehetett elképzelni egy ilyen szoros végjátékot. Végül azonban Verstappen kellett ehhez, akinek 104 pontos hátrányt sikerült majdnem teljesen ledolgoznia.
Kétségtelen, hogy a kétpontos különbség a valaha volt egyik legszorosabb végeredmény az egyéni bajnokságban, de nyolc évben csak egyetlen pont választotta el az első két helyezettet (legutóbb 2007-ben és 2008-ban), és akkor ott van még Niki Lauda 1984-es sikere, amikor egy pontfelezős verseny miatt mindössze 0,5 ponttal győzte le csapattársát, Alain Prostot a végelszámolásnál.
Viszont minden alkalommal, amikor az ideinél kisebb különbséggel dőlt el a bajnoki cím, még jóval kevesebb pontot értek az egyes helyezések: az F1 első évtizedében még csak 8, majd 9, 1991 és 2009 között pedig tíz pont járt a győzelemért. Azáltal, hogy ma már két és félszer több, 25 pontot kap egy futam győztese, megnőtt az esélye, hogy nagyobb pontkülönbségek alakuljanak ki a versenyzők között.
Az egyik legjobb módszert a szezonok szorosságának összevetésére a különböző pontrendszerek mentén a Racefans publikálta: ez az év során maximálisan megszerezhető pontot viszonyítja az első és a második helyezett közötti pontkülönbséghez. 2025-ben egy tökéletes szezonnal 648 pontot szerezhetett egy versenyző (24 futam és 6 sprintverseny megnyerése), Norrist és Verstappent pedig csupán 2 pont választotta el, ami az összes elérhető pontnak 0,31%-a. Ez a számítási módszer mentén pedig egyértelműen a 2025-ös bajnoki cím dőlt el a valaha volt legkisebb különbséggel.
A lista második helyén áll Lauda 1984-es félpontos győzelme, ám mivel abban az évben összesen 99 pont volt szerezhető (a 11 legjobb eredmény számított), az arány itt már 0,51%. Ezt követi Lewis Hamilton győzelme 2008-ból, amit egy ponttal, a megszerezhető pontok 0,56%-ával nyert meg, majd pedig Kimi Räikkönen 2007-es sikere 0,59%-kal.
Egy valamivel egyszerűbb megközelítés szerint elvégezhetjük a viszonyítást egyszerűen a győzelemért járó pontszám és a szezonvégi pontkülönbség között is: most két és félszer több pontot ér a győzelem, mint 2007-ben vagy 2008-ban, így ha az év végi 1 pontos különbséget is felszorozzuk kettő és féllel, akkor… kettő és felet kapunk – ebből a szempontból nézve is valamivel szorosabb lett a 2025-ös szezon végjátéka, mint a két említett évben. 1984 viszont így már beelőzné az idei évet, hiszen a 0,5 és a 2 pont között négyszeres a különbség, a győzelemért akkor járó 9 és a mostani 25 között viszont csak 2,7-szeres.
Mi lenne az eredmény a régi pontrendszerekkel?
Az elmúlt két évtized kis különbséggel megnyert bajnoki címei után gyakran érdekes volt eljátszani azzal a gondolattal, hogy ugyanez lett volna-e a végeredmény, ha valamelyik korábbi rendszer szerint osztanánk ki a pontokat. Azóta viszont, hogy 2021-ben bevezették a szintén pontot érő sprintversenyeket, ez a fajta összehasonlítás már egyre nehezebben alkalmazható, hiszen arra nincs sablonunk, hogy a sprintekért járó pontokat hogyan alakítsuk át egy régi rendszerbe. A legegyszerűbb persze egyszerűen figyelmen kívül hagyni a sprintversenyeket, amikor például a 10-6-4-es vagy a 10-8-6-os pontrendszerbe alakítjuk át az eredményeket.
Érdekes módon azonban minden korábbi, hosszabb időt megélt pontrendszerben nagyobb pontkülönbséggel nyert volna Norris Verstappen előtt, mint most: a 10-8-6-osban 5 ponttal, a 10-6-4-esben 3-mal, a 9-6-4-esben pedig 4-gyel. Az, hogy az idei szezon a legszorosabbak egyike lett, nagyrészt éppen a sprinteknek is köszönhető, amelyeken összesítve Verstappen hárommal több pontot szerzett, mint Norris.