35 éve szenvedett óriási balesetet Johnny Herbert egy Forma–3000-es futamon. Az egyik lábát kis híján amputálni kellett, és bár soha nem lett a régi, végül az F1-es futamgyőzelemig is eljutott többek között Michael Schumacher csapattársaként.

Johnny Herbert 1989 és 2000 között 160 futamot teljesített a Forma–1-ben, és bár pole-pozíciót és leggyorsabb kört nem szerzett, három győzelemig jutott. A brit pilóta tehát szép pályafutást tudhat maga mögött, ami annak fényében pláne nagy teljesítmény, hogy egy ponton nemhogy a karrierje, de a lába is veszélybe került egy horrorbaleset után.

Herbertet óriási tehetségnek tartották a balesete előtt

1988-ban a Forma–3000-ben versenyzett, augusztus 21-én pedig Brands Hatch-i forduló következett. Herbert egy győzelemmel és egy harmadik hellyel a bajnokság harmadik helyén állt, mindössze 2 ponttal lemaradva az előtte lévő Gregor Foitektől. Az akkor 24 éves versenyző megszerezte a pole-pozíciót, tehát jó eséllyel pályázott egy szép eredményre.

A viadal azonban egészen másképp alakult. Foitek előidézett egy balesetet, aminek következtében újra kellett indítani a futamot, ám Herbert ekkor már csak a harmadik helyen állt. Közvetlenül mögötte a svájci versenyző haladt, akivel összeütközött, és az autója nagy sebességgel frontálisan a falnak csapódott, hogy aztán a pályára visszatérve tömegbalesetet idézzen elő.

A baleset:

„Mindenre emlékszem az újraindítástól kezdve addig, ahogyan a Druids felé mentünk, és még a baleset előtt összeértek a kerekeink Foitekkel – idézte fel a történteket 2000-ben Herbert. – Emlékszem, hogy mögöttem volt, és elkezdett kihúzódni. A pálya közepén voltam, ő pedig a füvön lehetett, mert a bal oldalamon nem volt elég hely. Ezután történt egy apró összeérés, aztán az autó befordult, és egyenesen a híd felé indult. Egyenesen a hídnak vágódtam, a fejem nagyon forgott. Pörögtem, majd eltaláltam valami mást. Aztán újra pörögtem, majd végül megálltam.”

A leglátványosabb esést Foitek produkálta, akinek az autója felborult, és többször is átfordult, mielőtt megállt. Ő azonban megúszta komolyabb sérülések nélkül, és már annak az évnek a végén bemutatkozott a Forma–1-ben. Ellentétben Herberttel, akinek a bal lába borzalmas sérüléseket szenvedett, ami neki is azonnal feltűnt.

„Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy az autó elején egy nagy lyuk van. Az első benyomásom az volt, hogy térdtől lefelé elvesztettem a lábam, mert ahogyan ültem, úgy csak a térdemet láttam, de alatta semmi mást. Persze a lábam ott lógott lent. Emlékszem, azt mondtam, hogy »üssetek ki, üssetek ki, üssetek ki«, mert azon a ponton már nem igazán akartam tudni arról, mi történik. Azonban mindenre emlékszem, végig eszméletemnél voltam” – árulta el.

Ennek tudatában nem meglepő, hogy az amputáció is felmerült, de szerencsére erre végül nem került sor. Sőt, Herbert a várakozásokhoz képest kifejezetten gyorsan felépült, vagy legalábbis versenyzésre alkalmas állapotba került. Többé ugyanakkor nem volt a régi, és sokak szerint emiatt nem tudta kihozni a páyafutásából azt, ami tehetsége alapján benne lehetett volna.

A következő idényben viszont így is debütált a Forma–1-ben, miután a csapatot akkoriban irányító Peter Collins lehetőséget adott neki a Benettonnál. Herbert elmondása szerint az idénynyitó Brazil Nagydíj hétvégéjének elején óriási fájdalmakkal küszködött, főleg amikor áthajtott egy bukkanón, de aztán rájött, milyen pozíciót kell felvennie a szenvedés enyhítésének érdekében. Ezzel együtt hozzátette, abból a szempontból szerencséje volt, hogy a Rio de Janeiró-i pályán nem volt kemény féktáv.

Herbert a Benetton színeiben mutatkozott be az F1-ben

Herbert végül a nagyszerű negyedik helyen végzett, utána viszont a Phoenixben elért ötödik pozícióját leszámítva többé pontot sem szerzett az idényben, az új vezetés pedig még a szezon közben elküldte őt. Ezután a jelenleg Super Formula néven futó japán Forma–3000-ben talált helyet, mielőtt az 1990-es idény végén a Lotus ülést ajánlott neki. És hogy ki vezette akkoriban a csapatot? Természetesen a jó barát, Peter Collins.

Herbert ezután a 2000-es szezon végéig folyamatosan a mezőny tagja volt. A Lotust az 1994-es szezon végén hagyta el, majd egy futamot ment a Ligier-nel, az utolsó két nagydíjra pedig már ismét a Benetton pilótája volt. Karrierjének csúcspontja egyértelműen a már Michael Schumacher nevével fémjelzett istállónál jött el, hiszen pályafutása három futamgyőzelméből kettőt velük ért el 1995-ben, ám némileg keserű szájízt hagyott benne, hogy szerinte még az autót tekintve sem kapott ugyanolyan feltételeket, mint az első két világbajnoki címét akkoriban megnyerő német. Herbert szerint ugyanis az ő autójával „megtörténtek dolgok, amelyek a másikkal nem”. Máskor arról is beszélt, hogy a német pilóta csak azért volt gyorsabb nála, mert ő beállította neki az autót.

A Benetton után a Saubernél három évet húzott le, aztán jött a Stewart, ahol megnyerte az emlékezetes 1999-es Európa Nagydíjat, csapata történetének egyetlen győzelmét aratva. Az istállót a következő évben a felvásárolta a Ford, és Jaguar néven működött tovább, a brit versenyző pedig itt teljesítette karrierje utolsó évét az F1-ben. Később televíziós szakértőként és sportfelügyelőként maradt közel a tűzhöz.