Soha nem rendezték még ilyen korán a Kanadai Nagydíjat a Forma–1-ben, de a Mercedes akár már most demoralizáló csapást mérhet minden riválisának további reményeire, ha beválnak a fejlesztései. Antonelli lendületben, Russell nyomás alatt, a többiek a lehetőségben bízva készülhetnek a montreali hétvégére.
Kanada. A Föld második legnagyobb országa, amiről az emberek többsége a juharlevélre, a jávorszarvasra vagy a téli sportokra asszociál. Az autósport-rajongóknak viszont évtizedek óta sokkal inkább egy koranyári kitérő juthat róla eszébe a sajátos fekvésű és vonalvezetésű, mindig extra izgalmakkal kecsegtető montreali pályán, ami megszakítja az európai versenyek sorát.
Nos, idén ez már nem teljesen így van, hiszen a szervezők a naptárát földrajzilag észszerűsíteni igyekvő F1 kérésére előrébb hozták a futamukat, hogy az egyből Miami után következzen – így ha a közéjük került két szabad hétvége nyomán a személyzet nem is, de a felszerelés nagy része rövidebb úton juthatott el Kanadába, csökkentendő a csapatok költségterheit.
Így noha már az 55. F1-es nagydíjat rendezik Kanadában és a 45.-et Montrealban, olyan korai időpontra került a verseny, mint eddig még soha. Ez az első májusi időpont, a dátumot illetően eddig az 1991-es június 2-i futam volt a legkorábbi, és arra is csak maroknyi alkalommal volt példa (legutóbb szintén 1991-ben), hogy már az ötödik állomásként sorra került az ország. Idén ez persze tervezetten a hetedik lett volna, de a közel-keleti bonyodalmak miatt törölt, vagy legalábbis elodázott bahreini és szaúd-arábiai fordulók a sorrendiségbe is beleszóltak.
Az első esőfutam kilátásban – újra
A montreali szervezők a korábbi hírek szerint elsősorban időjárási okokból nem hajlottak sokáig az időpont előrehozására. Bár egyáltalán nem ez a versenynaptár legészakibb pályája (kevesen gondolnák, de még Mogyoród is magasabb északi szélességen található, mint a Notre-Dame-sziget), a tavasz azért itt is hűvös és csapadékos tud lenni – sokkal inkább, mint felénk. A verseny akkori promótere, Francois Dumontier még 2023-ban is azt mondta, nem tud elképzelni június elejénél korábbi időpontot a futamnak. Egyrészt Montrealban még a májusi havazás sem teljesen hallatlan dolog, másrészt épp a tél végének közelisége miatt időre van szükségük a részben közutakból álló ideiglenes pálya felkészítésére.
Nos, Dumontier 2024-ben, 30 év szolgálat után leköszönt a posztjáról, a helyét átvevő Jean-Philippe Paradis és csapata számára pedig a jelek szerint a futam pár héttel történő előrehozása már nem jelentett áthidalhatatlan problémát.
Az időjárás ráadásul az előttünk álló hétvégére nem fenyeget semmiféle szélsőségekkel, tavaszias idő várható, bár a korai előrejelzések szerint szombatra és vasárnapra nem kizárt az eső érkezése. Azok után, hogy Miamiban a nagy viharfenyegetésből a kezdési időpont eltolása miatt semmi nem lett, a 2026-os F1-es szezon még mindig vár első esőfutamára. Az itteni verseny 2000-ben, 2011-ben és 2024-ben zajlott legutóbb legalább részlegesen vizes pályán.
Eredeti minőség, régi berögződések
A „közkedvelt pályán ne változtass” elvet követve a montreali vonalvezetés 2002 óta egy métert sem módosult, de persze az idei új szabályok nyomán az FIA által kiadott pályarajzra kerültek új jelzések. Az extra elektromos hajtást nyújtó előzés módot a célegyenesben használhatják majd azok, akik a sikán előtti mérési ponton egy másodpercen belül vannak az üldözött autóhoz képest. Emellett négy padlógázos szakaszban lesznek nyithatóak az első és a hátsó vezetőszárnyak a jobb légellenállás érdekében – alacsony tapadási viszonyok mellett, vagyis esőben csak az első és csak háromban, mert a hajtű előtti szakaszon ekkor biztonsági okokból nem lesz erre lehetőség. A Pirelli szokás szerint a kollekciójának három leglágyabb keverékével utazik erre a gumikat kevésbé, a fékeket annál inkább megterhelő helyszínre.
De ha esik, ha fúj, ha verőfényes a napsütés, Montrealban egy apró megcsúszásnak mindig nagy ára lehet, hiszen a versenyzők könnyen a közeli falak vagy korlátok valamelyikében találhatják magukat. A kérdés, ami nélkül nem múlik el a Kanadai Nagydíjra vezető hét, hogy ezúttal vajon ki fog áldozatául esni a Bajnokok Falának, a célegyenes bejáratát őrző akadálynak, ami a pálya legkockázatosabb pontja, hiszen a leghosszabb egyenes után kell tökéletesen elkapni a sikánt, hogy biztosan ne az autó felkenődéséről szóljon a következő pillanat. Bár nem ritka, hogy történik itt egy-két csattanás a hétvége során, azért a kanyar mítosza – amit az 1999-es futamon szerzett, amelyen három világbajnok versenyző is itt esett ki – kissé túlterjeszkedik a valóságon: korábbi bajnokok közül legutóbb már jó régen, 2011-ben törte össze itt a Red Bullját Sebastian Vettel.
Jön a domináns csapat még nagyobb dobása?
Legközelebbi üldözőivel ellentétben a Mercedes nem zúdította rá azonnal az autóira mindazon fejlesztéseket, amelyeken az öthetes kényszerszünetben dolgozott – ők ezen a hétvégén rukkolnak elő a felfrissített autóval. Ennek nyomán Miamiban szemmel láthatóan zárult az olló köztük és a többi csapat között, sőt, amikor a McLaren kényelmesen megnyerte a sprintversenyt, még úgy tűnhetett, fordulat is történt az élmezőnyben. Kimi Antonellinek végül Lando Norrisszal a nyakán sikerült megnyernie a futamot vasárnap, ami aggasztó jel lehet a többieknek, hiszen a Mercedes várható nagy javulása még csak most jön. Bár a McLaren is készül mostanra további újításokkal, a fejlesztési ütemben lévő eltolódást ismerve azért Oscar Piastriék is óvatosan fogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy tényleg beérték-e a brackley-ieket. A Ferrarit mindenesetre a Miamiban látottak alapján sikerült átugraniuk.
A Mercedesnél máris George Russellen van a nyomás, akinek legfőbb ideje jelét adni annak, hogy nem engedte máris ki a kezéből a vezető szerepet a csapaton belül. Oké, Sanghajban meghibásodások hátráltatták az időmérőn, Szuzukában rosszul jött ki neki lépés a biztonsági autóval, Miamiba pedig szint feltett kézzel érkezett, jelezve, hogy nem erőssége az a pálya, de mindeközben hagyta, hogy csapattársa 19 évesen elsétáljon a csak történelmi kontextusban értelmezhető első három pole-jával és első három győzelmével, szert téve 20 pontos előnyre a bajnoki tabellán.
Olyanra, hogy valaki első négy F1-es futamgyőzelmét egyhuzamban megszerezze, még soha nem volt példa, ugyanakkor ha valahol, akkor Montrealban Russellnek tényleg nem lehet kifogása: ez a pálya már az egyik kedvence, ahol az előző két évben egyaránt rajtelsőséget szerzett, a többesélyes versenyekből pedig a tavalyit már sikerült is megnyernie. Montreal ugyanakkor fontos állomás Antonelli karrierjében is, aki tavaly itt szerezte első F1-es dobogóját.
Aki biztosan nem pihenő után érkezik, az Max Verstappen, hiszen a holland az elmúlt hétvégén karrierje legkimerítőbb versenyén, a Nürbrugringi 24 óráson vett részt, ahol remekelt, és talán csak egy a táv utolsó hatodában lecsapó technikai hiba akadályozta meg őket abban, hogy győzzenek.
Montrealban a jelenlegi mezőny négy tagjának van már futamgyőzelme, Russell tavalyi sikere mellett Fernando Alonso már két évtizede, 2006-ban nyert egyetlen alkalommal, Max Verstappen 2022 és 2024 között triplázott, Lewis Hamilton pedig már hétszer ünnepelhetett 2007 és 2019 között – ezzel pedig a pálya legsikeresebb pilótája Michael Schumacherrel egyetemben.