szerda, december 1, 2021
F1 - 🇸🇦 Szaúd-Arábiai Nagydíj
F2 - 🇸🇦 Jeddah főverseny
- Hirdetés -
KezdőlapExtraLauda, aki túlélte a túlélhetetlent - Könyvajánló

Lauda, aki túlélte a túlélhetetlent – Könyvajánló

-

- Hirdetés -

Idén jelent meg Maurice Hamilton Niki Laudáról szóló életrajzi könyve, mely magyar nyelven az Athenaeum Kiadó gondozásában, Surányi Géza fordításával.

- Hirdetés -

Azok számára is érdekfeszítő olvasmány, akik nem feltétlenül Forma-1 rajongók, hiszen Lauda valóban egy legenda. Nem mindennapi személyiség volt, és igazán izgalmas az életútja. Bár számukra a versenyleírások kissé unalmasak lehetnek. Az egyéb háttérsztorik, a színfalak mögött zajló események azonban kimondottan érdekfeszítőek.

- Hirdetés -

Amit viszont rögtön az elején kicsit hiányoltam, mint háttérinformáció – ha már életrajzról beszélünk -, az a gyerekkora, családi háttere, ami lássuk be, fontos lehet abban, hogy megértsük valaki jellemét és indíttatásait.

- Hirdetés -

A 342 oldalas kötet nagy hangsúlyt fektet Lauda racionális gondolkodására, hogy mindig két lábbal állt a földön, és meg volt az a képessége, ami sok emberből hiányzik: Felismeri a hibáit, kész tanulni belőlük, és mindenképpen akar is.

Mentális oldalról közelített meg minden helyzetet, mindennek tudni akarta az okát, csavaros észjárása pedig hasznára vált a pályán és az üzleti életben egyaránt. Lételeme volt, hogy valami kihívást kelljen legyőznie, ezt tükrözi minden átigazolása, szerződése.

Kiválóan ábrázolja a könyv, hogy mi volt számára igazán fontos és mi nem, hogy mennyire pragmatikus volt, nyers, őszinte, és ebből kifolyólag nem éppen píszí. Voltak olyan megnyilvánulásai, melyeken sokan – főleg manapság – vélhetően megsértődnének, de ha az embernek van némi önreflexiója, rájön, hogy mindig okkal mondja, amit mond, és többnyire igaza is van. Nem is volt jellemző, hogy valaki nagyon zokon vette volna, hogy az osztrák nem bájologva, vagy mondandóját szépen becsomagolva kommunikált volna vele, hanem kristálytisztán, tömören kibökte, amit gondolt. Ehhez persze az is kellett, egy rendkívül karizmatikus és intelligens emberről beszélünk.

niki lauda, racingline.hu
Fotó: Tajthi Andrea
Elképesztő akaratereje humorral társult

Bár mindenki számára ismertek súlyos, 1976-os balesetének körülményei, mégis hátborzongató olvasni róla. Azon pedig újra és újra megdöbbenek, hogyan volt képes olyan hamar visszatérni, olyan súlyos sérülések után. Az ember kissé el is szégyelli magát, hogy mennyit képes nyűglődni jelentéktelen dolgokon, vagy apró, hétköznapi sérüléseken… Ő azonban képes volt nevetni önmagán, sőt talán élvezte is ha megbotránkoztat másokat azzal, hogy gúnyt űz saját magából. Valóban van valami morbid humor abban, hogy vajon mit gondolhattak elsőre az emberek, mikor pár évvel a baleset után a megégett Lauda előadta a Nürburgringen, hogy a fülét keresi.

Mivel a Forma-1-es eseményekkel többnyire képben voltam, a magam részéről kifejezetten érdekesek voltak azok a fejezetek, melyek a repülés iránti szenvedélyét, hozzáállását és légitársaságainak működését, alakulását taglalták. Elhivatottságáról és felelősségtudatáról tanúskodott az is, ahogyan a Lauda Air egyik járatának lezuhanását kezelte, és ahogy kardozott a Boeinggel, mert mindenáron válaszokat akart.

Kimondottan érdekessé teszi a könyvet, hogy nem csupán a szerző gondolatai és Lauda korábbi megszólalásai adják a tartalmat, hanem számos hozzá közel álló, őt jól ismerő személy is visszaemlékszik benne egy-egy történésre, legyen szó akár korábbi csapattársakról, újságírókról, vagy például Toto Wolffról. Utóbbival kimondottan érdekesen indult a kapcsolata.

Amire még jól rámutat az írás – amit persze eddig is tudtunk, de így nagyon hangsúlyos -, hogy korábban is megfutották a csapatok és versenyzők ugyanazokat a köröket az FIA-val, a szabályalkotókkal, mint manapság. Ugyanúgy mindenki kereste a kiskapukat, és ha talált, a többiek óvást nyújtottak be ellene. Nincs új a nap alatt.

A legmeghatározóbb eleme az írásnak talán az, mikor a szerző és más megszólalók azt pedzegetik – és ezzel talán nem spoilerezek különösebben -, hogy Lauda mindig azt hangoztatta, hogy neki nincsenek barátai, miközben mindenki tudta, ő maga is, hogy igenis vannak, és rengetegen szeretik őt. Hogy ez szerénység-e, vagy egyfajta mártírkodás? Döntse el mindenki maga, de szerintem inkább egyfajta védekező mechanizmus, vagy amolyan Lauda-féle irónia…

Miután elolvastam, úgy gondolom mindjárt bővíteném is vele a karácsonyi ajándékötletekkel szolgáló gyűjtést. Kiváló ajándék lehet, Forma-1 rajongóknak kötelező darab a könyvespolcra.

Kövessetek minket Moly.hu-n is!

@racinglinehu

#F1közösség #könyv #könyvajánló #booktok #könyvtok #könyvmoly #lauda #nikilauda

♬ Lost but Won – Hans Zimmer

- Hirdetés -

Hírlevél

- Hirdetés -

Friss hírek