Az idénre kibővült Forma–1-es mezőny ismét felvetette annak ötletét, hogy a Monacói Nagydíjon sajátos módon kellene lebonyolítani az időmérő edzést. Lando Norris szerint viszont a legkézenfekvőbb megoldás is csak újabb bonyodalmakat és még több panaszkodó versenyzőt eredményezne.

Amíg Monaco a Forma–1-es versenynaptár része marad, a pálya szűkössége mindig is beszédtéma lesz és új ötleteket szül arra, hogyan lehet a nézők számára izgalmasabbá, a versenyzők számára élhetőbbé tenni a körözést. Tavalyra éppen az előzési nehézség, a versenyzés statikussága miatt vezették be a két kötelező kerékcserét, amely szabálymódosítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így idénre már nem is hozták vissza.

Ebben az évben egy másik állandó probléma, az időmérő edzésen várható tumultus került elő, különösen annak fényében, hogy a Cadillac beszállásával 2016 után először 22 autósra bővült a mezőny. Így a kvalifikáció első részében, amikor még minden autó a pályán van és a legjobb 16-ba való beférésért küzd, még valószínűbb lesz a feltartós incidensek előfordulása, ami akár a nagycsapatok pilótáinak továbbjutását is veszélyeztetheti.

Nem először merül fel, hogy Monacóban sajátos időmérős lebonyolításra lenne szükség, amelyben két külön szakaszban küldik pályára az autókat, jelen esetben 11-es csoportokra osztva őket, így kisebb forgalom mellett teljesíthetnék mért köreiket. Ezt a lebonyolítást ezzel együtt is össze lehetne vonni a jelenlegi kieséses rendszerrel, vagy állhatna fel akár pusztán ezen köridők alapján is a rajtrács. A Forma–2 és a Forma–3 ilyen kettéosztott lebonyolítást használ, noha az F3 jóval bővebb, 30 fős mezőnnyel operál.

Carlos Sainz, a versenyzők érdekvédelmi szervezetének egyik igazgatója már régóta támogatja, hogy az F1 is honosítsa meg ezt a rendszert, Lando Norris azonban most úgy fogalmazott, szerinte erre semmi szükség, és fel sem merülne ez a téma, ha minden versenyző valóban körültekintően közlekedne a pályán.

„Az a helyzet, hogy ha két csoportra osztjuk az időmérőt, akkor valaki biztosan elégedetlen lesz. Vagy amiatt fog panaszkodni, hogy az első csoportba került, vagy amiatt, hogy a másodikba. Szerintem ebben az esetben csak még többen panaszkodnának!” – mondta Norris, akit a Racefans idéz.

„Ehelyett, ha mondjuk az emberek valóban belenéznének a visszapillantójukba, és a rádiót is arra használnák, amire igazából való, hogy információt kapjanak a gyorskörön lévő autókról, akkor rendben lenne a dolog. Nem hiszem, hogy annyira szörnyű lesz a helyzet, ha mindenki a megfelelő helyen húzódik le az útról. De ha elkezdenek szórakozni, onnantól elkezdődnek a bajok.”

Norris azzal érvel, hogy a két csoportban rendezett időmérőn lennének versenyzők, akik hátrányos helyzetben éreznék magukat, mert az ő szakaszuk során rosszabb lenne a pálya állapota, mint a másik szakaszban pályára hajtók számára. Erre viszont létezik már olyan megoldás, ami minimalizálja az ebből fakadó hátrányt: ha az eredmények összevonásakor nem kizárólag a köridők alapján állítják sorba a versenyzőket, hanem az elsődleges rendezési elvet a saját csoportjukban elért helyezés jelenti. Az F2, illetve a hasonló időmérős rendszerrel szintén operáló IndyCar ezt úgy csinálja, hogy az abszolút legjobb időt megfutó versenyző kapja a pole-t a második helyre pedig a másik csoport győztese áll fel, függetlenül a köridejétől – és a teljes rajtrács úgy áll össze, hogy felváltva helyezik el rajta az autókat a két csoportból, így az sem teszi tönkre a fél mezőny hétvégéjét, ha például drasztikusan megváltoznak az időjárási körülmények a két csoport pályára lépése között.