Valószínűleg sokaknak a mai napig olyan élesen él az emlékezetében, mintha tegnap lett volna, de már 20 éve annak, hogy Michael Schumacher az Olasz Nagydíj megnyerése után, az első három helyezettnek tartott sajtótájékoztatón bejelentette: az év végén felhagy az autóversenyzéssel. Akkor azt hittük, hogy a búcsú örökre szól, de aztán a német legenda a Mercedes színeiben visszatért még három évre. Az a bizonyos kora őszi monzai nap azonban ennek ellenére nagy jelentőséggel bír Schumacher karrierjében és az F1 történetében egyaránt.
Fernando Alonso alatt elfüstölt a Renault-motor, Schumacher pedig eközben 8 másodperccel nyert Kimi Räikkönen előtt, amivel 11., egyben utolsó alkalommal győzött Ferrarival olasz földön. Ekkor már régóta tudta, hogy a néhány perccel később a dobogón mellette álló finn lesz az utódja Maranellóban, a világnak azonban a Ferrari csak ezekben a pillanatokban jelentette ezt be. Miközben a sajtóközlemény Schumacher visszavonulásáról már közvetlenül a verseny leintése után kiment, remek táptalajt nyújtva az összeesküvés-elméleteknek.
Sokan ugyanis úgy vélték, Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke volt az, aki Räikkönen szerződtetésével kitessékelte a 37 eszendős németet az ajtón, a közlemény kiküldésével pedig azt akarták megelőzni, nehogy Schumacher meggondolja magát, és mégse jelentse be a búcsúját a sajtótájékoztatón. „Az igazat megvallva abban reménykedtem, hogy talán még egy évet marad. Néhány héttel ezelőtt közölte velem [hogy visszavonul] – nyilatkozta utólag Montezemolo. – Augusztusban rengeteget dolgoztam a Ferrari szervezetén és jövőjén a versenyzőktől függetlenül. Szomorú volt, de nagyon-nagyon eltökélt. Aztán jött az egész vita: Monzában jelentsük be, vagy az év végén? Kezdett túlságosan nagy üggyé válni. Jobb, hogy most már bejelentettük. Miután meghozta a saját döntését, amelyet elfogadtunk, úgy gondolom, a Ferrarinak két erős, fiatal és elszánt versenyzője lesz, akik különböző okokból, de egyaránt ki vannak éhezve a győzelmekre. Michael már nagyon-nagyon régóta, mondhatni egy éve tudta, hogy Räikkönent szeretnénk mellé szerződtetni. Természetesen beszéltünk vele erről, ahogyan más versenyzők kiválasztásakor is tettük, mert a csapatnak egyetértésre kell jutnia ezekben a kérdésekben.”
Montezemolo vitát említett a bejelentés időzítéséről, ami szintén arra utal, hogy egyfajta biztosítékként tették ki a közleményt már a monzai befutó után. Lehet, hogy Schumacherben felmerült, ha nem jön össze a nyolcadik világbajnoki cím abban az évben, akkor 2007-re is marad? Ezt talán már soha nem fogjuk megtudni. Ő mindenesetre azt mondta, hogy már a július eleji USA Nagydíjon meghozta a döntését, amit amellett, hogy elfáradt, az is motivált, hogy nem akarta a fiatal, első ferraris szezonját teljesítő Felipe Massát kitúrni.
„Nagyon jó időszak volt ez mindvégig, és semmi értelme nem lett volna csak azért maradnom, hogy esetleg elvegyem egy olyan fiatal és tehetséges versenyző jövőjét, mint Felipe. Nyilvánvalóan már nagyon régóta tudtam arról, hogy ki lesz az utódom, Felipe esetében pedig Indianapolis környékén kellett dönteni a jövőjéről. Nem láttam értelmét annak, hogy csak azért maradjak, és ezzel elvegyem tőle ezt a lehetőséget. Szerintem tehetséges versenyző és nagyszerű ember” – mondta Schumacher, aki a sajtótájékoztatón nem meglepő módon elérzékenyült, de sírni nem sírt, mint tette azt hat évvel korábban ugyanott.
Helyette elmondta ezt a beszédet, amit alább változtatás nélkül közlünk:
„Nagyon különleges nap volt a mai, és hogy ilyen módon tudtuk lezárni, ahogyan ma tettük, figyelembe véve a világbajnokságot is, de még inkább azt, hogy valamilyen módon mi fog történni a jövőben… Nagyon régóta rengeteg szó esik arról, hogy mi lesz a jövőmmel és így tovább, és úgy gondolom, minden rajongónak és minden motorsport iránt érdeklődő embernek joga van tudni, mi fog történni. Sajnálom, hogy talán tovább tartott, mint azt néhányan szerettétek volna, de meg kellett találni a megfelelő pillanatot, és úgy érezzük, ez most elérkezett.”
„Rövidre fogva: bizonyos értelemben ez lesz az utolsó monzai versenyem. Úgy döntöttem a csapattal közösen, hogy az év végén visszavonulok az autóversenyzéstől. Kivételes, valóban kivételes időszak volt. Több mint harminc év alatt elképesztően sok mindent adott nekem a motorsport. Minden egyes pillanatát imádtam, a jókat és a rosszakat egyaránt – hiszen éppen ezek teszik olyan különlegessé az életet. Különösen a családomnak kell köszönetet mondanom, kezdve édesapámmal, elhunyt édesanyámmal, valamint a feleségemmel és a gyerekeimmel, akik mindvégig támogattak abban, amit csináltam. A támogatásuk és az erejük nélkül szerintem lehetetlen lett volna helytállni ebben a világban és ebben a sportban, és ilyen teljesítményt nyújtani.”
„Nem tudom eléggé megköszönni a családomnak, de ugyanígy mindazoknak sem, akikkel a Benettonnál dolgoztam, és különösen azoknak, akikkel a Ferrarinál töltött évek során. Rengeteg barátra tettem szert, annyi nagyszerű ember dolgozik ebben a csapatban, és nagyon nehéz döntés volt elhatározni, hogy többé nem dolgozom együtt ezen a szinten a barátaimmal, a mérnökeimmel és mindenki mással. Egyszerűen nagyszerű emberek. De egyszer ennek a napnak is el kell jönnie, és úgy éreztem, most érkezett el ez a pillanat.”
„A döntés időzítésével kapcsolatban úgy gondoltam, az a tisztességes, ha Felipe lehetőséget kap arra, hogy döntsön a saját jövőjéről, mert szerintem nagyszerű srác. Nagyon jó munkát végzett a csapatért, rendkívül segítőkész és igazán nagyszerű csapattárs volt. Elérkezett az a pont, amikor neki döntenie kellett a jövőjéről, és nem lett volna értelme annak, hogy én később hozzam meg a saját döntésemet annál a pillanatnál, amikor neki már döntenie kellett. Végül erre jutottam.”
„Bizonyos értelemben a jövőbeli utódom egy olyan versenyző lesz, akinek a nevét majd a csapat megfelelő időben bejelenti. De örültem, amikor megtudtam – és már régóta tudom –, hogy ő lesz az. Most pedig egyszerűen erre az utolsó három győzelemre szeretnék koncentrálni, és stílusosan befejezni, remélhetőleg a világbajnoki címmel. Ma nagy lépést tettünk efelé, és nagyon várom már a folytatást. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki az utam során mellettem állt vagy támogatott – nagyon sok ilyen ember volt. Nagyon szépen köszönöm.”
Schumacher végül a soron következő futamon, Kínában is nyert – ez lett pályafutása 91., egyben utolsó győzelme –, majd Szuzukában is megállíthatatlanul robogott az első hely felé, amikor a Ferrari motorjából füst tört elő, szertefoszlatva minden reményt. Matematikai sansz ugyan még maradt a szezonzáró Brazil Nagydíjra, de ehhez győzelemre és Alonsótól pont nélküli futamra lett volna szükség. Schumacher végül egy korai defekt miatt nem nyert – helyette Felipe Massa ünnepelhetett a hazai közönsége előtt –, ám ettől lett igazán emlékezetes a búcsú, hiszen közel körhátrányból kapaszkodott vissza a 4. helyre, a hajrában szenzációs előzéssel hagyva le utódját, Kimi Räikkönent.