Max Verstappen és Lando Norris szerződéshosszabbításával kijelenthető, hogy az F1-es pilótapiac szinte teljesen befagyott, az élcsapatoknál pedig semmilyen mozgás nem lesz. De vajon ez véletlen, vagy megvannak a maga okai? És mi fordíthatja meg a trendet?
2026-ra új technikai szabályrendszer érkezett a Forma–1-be. Egy ilyen váltás esetén nem ritka, hogy teljesen felbolydul a pilótapiac – elég megnézni, hogy mi zajlik az ilyen téren 2027-re váltó MotoGP-ben –, de ha mégsem, akkor az új szisztéma első éve után is gyakran van mozgolódás, amikor már a versenyzők és a csapatok is látják az erőviszonyokat.
Ehhez képest mi történik az F1-ben? Semmi. Na jó, szinte semmi. Az idei szezonra csak a Red Bull csapatainál volt váltás a tavalyi utolsó futamhoz képest (Isack Hadjar Yuki Tsunodát váltotta, a francia versenyző helyét pedig Arvid Lindblad vette át a Racing Bullsnál). Ami pedig 2027-et illeti, egyedül Esteban Ocon helye van komoly veszélyben. Rajta kívül reálisan még Valtteri Bottast válthatja le Cadillac, illetve Nikola Tsolovot ültethetik be a Racing Bullsba, de utóbbi kettőre azért egyelőre nem érdemes fogadni.
Az élcsapatoknál pedig még ennyi mozgás sincs. Persze, ahogyan említettük, a Red Bull az idei évre váltott, de a bikások abból a szempontból speciális helyzetben vannak, hogy Max Verstappen aktuális csapattársa valamikor nem is része az élmezőnynek. Jövőre pedig semmilyen változás nem lesz, ráadásul a négyszeres világbajnok, valamint Lando Norris nemrég kötelezte el magát 2030-ig jelenlegi istállójával.
A The Race-nél igyekeztek körbejárni, hogy mi lehet a jelenség oka. A szakportál látványos grafikonon szemlélteti, hogy 1991 óta átlagosan mintegy megfeleződött a csapatváltások aránya. Persze vannak kiugró évek, mint például a 2019-es vagy a 2025-ös, de a trendvonal egyértelmű. Ráadásul a másik oldalon ott van 2024, amikor a szezonnyitót pont ugyanazzal a felállással teljesítették, mint az azt megelőző idényzárót. Hasonló mértékbe csökken a váltások aránya az élcsapatoknál – itt mindig az előző kiírás konstruktőri bajnokságának első négy helyezettjét vizsgálták.
Az is sokatmondó, hogy a vizsgált időszakban Mika Häkkinent és Nico Rosberget leszámítva minden világbajnokkal előfordult, hogy egy élcsapatot egy másikra cserélt. Ehhez képest Verstappen és Norris esetében könnyen előfordulhat, hogy ilyen jellegű váltás nélkül teljesíti karrierjét – utóbbi egyébként jelenleg Jim Clarkot leszámítva az egyetlen világbajnok, aki végig ugyanannál a csapatnál versenyzett az F1-ben.
De mik a jelenség okai? Nos, az egyik alighanem a költségplafon. Ez az egyébként sok pénzzel rendelkező istállókat is meggátolja abban, hogy „végtelen” erőforrást fordítsanak az autó fejlesztésére. A versenyzők fizetése viszont nem számít bele a keretbe, így a fennmaradó hatalmas összegnek a jelentős részét erre fordíthatják. Ez pedig a versenyzőknek is ad egyfajta biztonságot, ahogyan a szponzoroknak is, hiszen így megmarad a folytonosság az adott alakulatnál.
Valamilyen szinten ugyancsak összefüggésben áll a költségvetési korláttal a Forma–1 „társadalmi mobilitása”, vagyis az, hogy mennyire változóak az erőviszonyok, mennyire könnyen kapaszkodhat fel valaki az élmezőnybe, illetve eshet ki onnan. Ez pedig szinte bebetonozódott, amire a legjobb példa az idei szezon: hiába a szabálymódosítás, ugyanaz a négy istálló emelkedik ki. Ennek oka, hogy a többiek a költségplafon miatt nem fejleszthetik túlságosan gyorsan az élcsapatokétól jelentősen elmaradó infrastruktúrájukat, így hosszú távon esélytelenek a felzárkózásra.
A harmadik fő ok pedig az egyre hosszabb alkalmazkodási idő. Az F1-es autók mostani generációja abból a szempontból nem különbözik az előzőtől, hogy rendkívül bonyolult gépekről van szó, arról nem is beszélve, hogy a csapatot váltó versenyzőknek más folyamatokhoz, kultúrához kell hozzászokniuk. Ez pedig a legjobbaknak is nehézséget jelent: Lewis Hamilton tavaly csak szenvedett a Ferrarinál, az idei évre viszont magára talált, de a csapatváltásban igencsak tapasztalt Carlos Sainzot is meg lehet említeni, akivel a 2025-ös idény első felében Alexander Albon valósággal felmosta a padlót a Williamsnél, azóta viszont megfordultak a kettőjük közötti erőviszonyok.
Felmerül a kérdés, hogy mikor lehet ismét igazán pezsgő a pilótapiac az élcsapatoknál. Könnyen lehet, hogy a következő váltás akkor jön el, amikor Hamilton visszavonul, de ez hosszabb távon aligha hoz majd változást, hiszen a Ferrari jó eséllyel egyszerűen beülteti Oliver Bearmant a helyére. Ugyanakkor a következő években George Russell-lel és Oscar Piastrival is előfordulhat, hogy úgy érzi, háttérbe szorult csapaton belül, és váltania kell, ahogyan arra is mérget vehetünk, hogy a nemrég hosszabbító versenyzők szerződése is tartalmaz teljesítményzáradékot. Azt pedig szintén ne feledjük, hogy ha minden jól megy, legkésőbb 2031-ben érkezik az új motorformula, amely szintén felkavarhatja az állóvizet.