Amikor a bárányhimlő (és Prost) akadályozta meg Sennát és a McLarent a történelmi tettben

Számos dolog összejátszására volt szükség ahhoz, hogy a McLaren 1988-ban ne nyerje meg az összes versenyt, egyedülálló tettet végrehajtva ezzel. Végül mondhatjuk, hogy a bárányhimlő lett a wokingi istálló veszte.

Noha az Alfa Romeo 1950-ben, a Ferrari pedig 1952-ben nyerte meg az összes Grand Prix-t, mindkét szezonban beleszámított a pontversenybe az Indy 500, amit természetesen teljesen más szabályok szerint rendeztek, mint az F1-es nagydíjakat. Ebből a szempontból a McLaren 1988-ban történelmi tettet hajthatott volna végre az összes azévi futam megnyerésével, csakhogy 

Valahogy úgy, ahogyan a rekordhoz 1952 óta legközelebb kerülő McLaren tette azt meg 1988-ban, amikor a szeptember 11-i Olasz Nagydíjon Ayrton Senna két körrel a leintés előtt az élen haladva lekörözés közben összeütközött a Williamsben Nigel Mansellt helyettesítő Jean-Louis Schlesserrel. A brazil pilóta az ütközés következtében kiesett, abban a szezonban pedig ez lett az egyetlen verseny, amelyet nem McLaren-pilóta nyert meg.

A bárányhimlő tehetett mindenről

A Red Bull az évi dominanciája kapcsán 2023-ban Mark Hughes elevenítette fel az 1988-as eseményeket a Motorsport Magazine hasábjain, és levezette, hogy tulajdonképpen a McLarent a bárányhimlő gáncsolta el. Az okfejtés onnan indult, hogy Mansell az augusztusi Magyar Nagydíjon a gyerekeitől elkapott betegség utóhatásaival küzdve vett részt, és annyira le volt gyengülve, hogy nem is tudta befejezni a futamot. Természetesen utólag már belátta, hogy hiba volt rajthoz állnia, mert ezzel csak azt érte el, hogy nem tudott elindulni a Belga Nagydíjon.

A spái futamra az 1987 végén a Zakspeed bukdácsolását megelégelő, és inkább a sportautó-világbajnokságban szereplő Jaguarhoz igazoló Martin Brundle-t kérte fel a Williams – ő volt az egyedüli valamire való F1-es pilóta, akinek nem volt ülése –, és mivel azon a hétvégén nem volt versenye, Tom Walkinshaw csapatfőnök pedig elengedte, a manapság a Sky Sports szakkommentátoraként dolgozó pilóta boldogan igent mondott a lehetőségre. Belgiumban pedig olyan jól teljesített – az első időmérőt megnyerte az esőben, majd a versenyen 9. lett, ami a két Benetton kizárásával 7. helyre módosult –, hogy miután Mansell jelezte, Monzára sem áll készen, Frank Williams megtartotta volna őt az Olasz Nagydíjra is.

Bár a sportautó vb-vel ez a hétvége sem ütközött, Brundle visszautasította a lehetőséget, mondván „Tom Walkinshaw nem engedett volna el egy második versenyre, mert azt akarta, hogy a sportautó-világbajnokságra koncentráljak, amit természetesen meg is nyertem. Emellett gyanítom, 89-re is a Jaguarnál akart tartani, és meggyőzött, hogy a Williams-Judd Monzában úgysem lesz versenyképes (szívómotorral a turbós autók ellen – a szerk.). Több dolog miatt is bánom, hogy nem csináltam meg azt a versenyt, és gyanítom, hogy a McLaren is…” – idézi a Motorsport Magazine cikke Brundle-t.

A Williams így egy másik sportautó-világbajnoki élcsapatban versenyző pilótát, a Mercedesszel szerződésben álló, korábban mindössze egyetlen, világbajnokságba nem beleszámító F1-es futamon (1983-ban, Brands Hatch-ben) induló Jean-Louis Schlessert kereste meg, akinek 40-hez közel nem volt veszítenivalója, és igent mondott. Az időmérőn a 22. rajtkockát szerezte meg úgy, hogy 2 másodpercet kapott a másik Williamsben ülő Riccardo Patrese-től, hogy aztán a 11. helyen haladva 2 körrel a vége előtt kilökje Sennát.

Prost és a McLaren megbízhatatlansága is szerepet játszott

Persze kár lenne az egészet Mansell bárányhimlőjére „fogni”, hiszen Brundle maradásával is elkerülhető lett volna mindez, mert egyrészt nem valószínű, hogy ő ilyen helyzetbe hozta volna magát, másrészt vélhetően sokkal előrébb lett volna a mezőnyben, úgyhogy Senna le sem körözte volna. De van itt még valami, nevezetesen a Sennával a vb-címért harcoló Alain Prost, aki belekergette a brazilt abba a helyzetbe, hogy 2 körrel a futam vége előtt Gerhard Berger Ferrarija elől kelljen menekülnie.

Miután Spában a McLaren bebiztosította a konstruktőri világbajnoki címet, Monzától már egyik versenyzőnek sem kellett attól félnie, hogy amennyiben a saját érdekeit helyezi előtérbe, azzal árt a csapatának – nem mintha egy győzelem elszalasztása ne lett volna épp elég nagy kitolás velük –, Prost pedig pontosan ebben a szellemben versenyzett.

A Professzor sikeresen lerajtolta a pole pozícióból induló Sennát, de amikor harmadik fokozatba váltott, hirtelen elment az erő a Honda-motorból, úgyhogy a brazil még a célegyenes végi sikán előtt visszaelőzte. Miként Mark Hughes felidézte, ez a kis kihagyás a Prost V6-osában fellépő injektorprobléma első jele volt, aminek következtében az egyik hengernek nem volt megfelelő a befecskendezése. Mindez végül megrongálta az egyik gyújtógyertyát és motorhibához vezetett, de mielőtt ez bekövetkezett, Prost még megpróbálta tönkretenni Senna futamát.

Miután észrevette, hogy csak a keverék dúsításával tudja csökkenteni a motor kihagyásait, Prost konstatálta, hogy ily módon nem fog tudni eljutni az autójában levő 150 liter üzemanyaggal a célig (akkoriban nem volt verseny közbeni tankolás és ez volt a maximálisan engedélyezett mennyiség). Innentől kezdve pedig csak arra koncentrált, hogy elérje, lehetőleg Senna se fejezze be a versenyt, hiszen annál rosszabb nem történhetett vele, hogy riválisa maximális pontot szerez, miközben ő egyet sem.

Ezért feltekerte a turbónyomást – mondván, teljesen mindegy, hogy emiatt biztosan kifogy az üzemanyagból – és Senna nyomába eredt. A számítása pedig bejött, a brazil ugyanis szintén fokozta a tempót és nem engedte el Prostot, aminek az lett az eredménye, hogy miután a francia pilóta motorja a 34. körben megadta magát, Sennának óriási spórolásba kellett kezdenie ahhoz, hogy eljusson az 51. kör végéig.

Ekkor 26 másodperccel vezetett a 2. helyre előrelépő Berger előtt, de miután letekerte a turbót és elszegényítette a benzin-levegő keveréket, még úgy is rohamosan fogyott az előnye, hogy a lehető legnagyobb lendületet próbálta átvinni a kanyarokon. Utólag azt nyilatkozta, hogy a verseny hajrájára sikerült kontroll alá vonnia a helyzetet és a maradék két körben nem fogyott volna ki a benzin a McLarenjéből, de nem engedhette magához támadási közelségbe Bergert, mert akkor az osztrák biztosan megelőzi.

Így érkeztünk el az 50. kör elejéhez, amikorra Berger már csak 4 másodpercre volt Sennától, aki pedig a lehető leggyorsabban át akarta magát hámozni Schlesseren, mert a legkisebb időveszteség is a győzelmébe kerülhetett volna. Végül a célegyenes végén érte utol a Williams-t. Ekkor Schlessernek két választása volt, vagy kiengedi egyenesen az autóját és átvágja a sikánt, vagy befordul a McLaren előtt és átugrat a kerékvetőn.

Senna balszerencséjére utóbbi mellett döntött, és amikor a brazil a Williams pilótája mellé ért, Schlessernek nem maradt hely. Próbált a kerékvetőre menekülni, az viszont megdobta az autóját, egyenesen neki a McLarennek. A Williams bal első kereke megrongálta az MP4/4 felfüggesztését, így a kipördülő Senna tehetetlenül nézte végig, ahogy a tifosi őrjöngése közepette előbb Berger, majd Alboreto is elmegy mellette, a Scuderia pedig hazai pályán arat kettős győzelmet az Enzo Ferrari halála utáni első versenyen.

Az ütközés:

Schlesser később átballagott a McLarenhez bocsánatot kérni, Hughes elmondása szerint pedig sem a csapattagok, sem Senna nem haragudott rá, balszerencsés szituációként fogva fel a történteket. Mindez ugyanakkor jól példázza, hogy bár a körülmények szerencsétlen összjátékára volt szükség, valójában milyen kevés elég ahhoz, hogy a biztosnak tűnő győzelem is egy pillanat alatt kieséssé változzon.