Sébastien Ogier az idén is beszáll a világbajnoki címért folytatott csatába, az esélyek pedig amellett szólnak, hogy történelmet írhat.

Ugyan Sébastien Ogier még csak utalt rá, hogy a tavalyi évhez hasonlóan az idén is beszáll a világbajnokságért vívott csatába, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a maximális pontszámmal megnyert Akropolisz Rally után ráhajt a rekordot jelentő tizedik világbajnoki címének megszerzésére – részmunkaidős státusz ide, tavalyi ígéret oda. És ezzel olyan nagyon nem is lepett meg senkit, magam a RallyCafe Magazin tavaly decemberben megjelent számának címlapján tettem fel a kérdést: Jövőre jöhet a tizedik?

Miután Ogier tavaly megnyerte pályafutása kilencedik világbajnoki címét, és ezzel beállította Sébastien Loeb rekordját, kijelentette, hogy a következő szezonban legfeljebb tíz futamon indul el a lehetséges tizennégyből. A szezon eddigi részében két versenyt hagyott ki és haton vett részt, az évből pedig további hat verseny van hátra, vagyis az előzetesen elképzelt tízhez képest mindössze plusz két futamot vállalhat a rekorddöntés érdekében.

Az már biztos, hogy öt év után újra ott lesz Észtországban, továbbá a Finn Rally nemrég közzétett nevezési listáján is szerepel Ogier neve. A versenynaptárra pillantva nyilvánvalónak tűnik, hogy eredetileg a két dél-amerikai futamtól maradt volna távol, augusztus 27–30-án Paraguayban, szeptember 10–13-án Chilében rendeznek versenyt, a kettő között pedig semmi értelme hazautazni Európába. A Szardínia Rallyt a futam ötszörös győzteseként biztosan nem hagyta volna ki, a szezonzáró Szaúd-Arábia Rallyn pedig valószínűleg alapból is a legerősebb felállásával indult volna a Toyota.

Ha összehasonlítjuk, hogy tavaly nyolc futam után hogyan állt a világbajnokság, akkor azt látjuk, hogy Ogier egy futammal kevesebben szerepelve is több pontot szerzett. Azonban tegyük hozzá, hogy tavaly még a saját mércéjével mérve is egészen kivételes éve volt, mindössze egyetlen versenyén maradt le a dobogóról, az idén pedig „csak” jó éve van, ráadásul a Kenyában a Toyotát sújtó generátorhiba miatt ő is viszonylag sok pontot veszített.

Tavaly nyolc futam után Ott Tänak 162 ponttal vezetett, Elfyn Evans 161 ponttal állt, Ogier 141 pontot gyűjtött, míg Kalle Rovanperä 138 ponttal követte. Az idén Evans 162 ponttal vezet, Takamoto Katsuta 151 ponttal követi, Ogier-nek 125 pontja van, Sami Pajari pedig 116 ponttal a negyedik. Ogier hátránya egy éve 21 pont volt a listavezetőhöz képest, most pedig 37 pont. Csak hát a francia klasszis tavaly ilyenkor robbantott, és a hátralévő hat futamból ötször a közvetlen riválisai előtt végzett.

Erre pedig most is megvan minden esélye. Kezdjük azzal, hogy amíg tavaly négyes versenyfutásba szállt be, addig az idén lényegében hárman küzdenek a világbajnoki címért, hiszen a negyedik helyen álló Sami Pajari fusson bármilyen jó szezont, azért még nem tekinthető kihívónak, Oliver Solberg pedig a folyamatos eséseivel hátracsúszott az ötödik helyre, és neki most leginkább hibátlan versenyhétvégéket kell összeraknia, nem a világbajnoki címről ábrándoznia.

Aztán azt se hanyagoljuk el, hogy amíg tavaly ilyenkor még hátravolt két aszfaltos futam, addig az idén már csak murvás versenyek következnek, márpedig Ogier rajtpozíciója jobb, mint a riválisoké. Evans világbajnoki éllovasként elsőként rajtol, és neki kell takarítania az utat, és a másodikként induló Katsutának sincs még könnyű dolga, Ogier viszont már a csapattársai által kialakított nyomban mehet végig a szakaszokon. Elsőre furcsán hangozhat, de a tavalyinál nagyobb hátrány is mellette szól, hiszen a jobb rajtpozíciója még az esetelges jó szereplése esetén is megmarad legalább két-három futamon át.

Szintén fontos tényező, hogy murván a Hyundai is versenyképes, úgyhogy bár a világbajnoki címért a csapattársaival csatázik Ogier, a futamokon számolni kell a dél-koreai gyártó versenyzőivel is. Nekik szintén jobb a rajtpozíciójuk, mint Evansnek és Katsutának, vagyis értékes pontokat vehetnek el tőlük – persze adott esetben akár Ogier-től is, de az ő szempontjából az lenne a legjobb fotórgatókönyv, ha a Hyundai versenyzői közé és a riválisok közé ékelődnének be. Mentálisan szintén Ogier-nek áll a zászló, tavaly már elkapta az ellenfeleket ugyanebből a helyzetből, és bármennyire mondja Evans, hogy nem foglalkozik a világbajnoki címmel, azért biztosan benne motoszkál, hogy a csapattársa már megint elviheti előle a végső győzelmet, neki pedig hatodszorra is csak a második hely juthat. A walesi pilóta híresen megbízható, de ha a nyomás alatt megroppan, akkor semmi esélye sem lesz visszaverni Ogier minden bizonnyal megérkező támadását.

A hátralévő futamok közül Észtországban egyik világbajnoki esélyes sem győzött még, míg Finnországban Evans és Ogier is kétszer diadalmaskodott. Tavaly Paraguayban és Chilében is Ogier nyert, Szardínián pedig ő csúcstartó a maga öt sikerével. Szaúd-Arábiában tavaly rendeztek először WRC-futamot, az ott elért harmadik hely a francia klasszis kilencedik világbajnoki címét jelentette. Ezek alapján is arra van nagyobb esély, hogy az idén a tizedik győzelem is meglesz neki – ha fogadnom kellene az idei világbajnokra, biztosan Ogier-re tenném a pénzemet. A következő két futam, a július 17–19-ei Észt Rally és a július 30–augusztus 2. között esedékes Finn Rally döntő jelentőségű lesz: ha a francia klasszis ezeken a versenyeken jobban szerepel, mint a riválisai, akkor történelmet írhat.