Frédéric Vasseur szerint bár rossz döntést hoztak a Brit Nagydíjon Charles Leclerc korai intermediate gumira váltásánál, nagyon kevésen múlt, hogy rossz helyett nagyon jó döntés legyen, és megérte kockáztatni. A csapatfőnök érvelése azonban kissé sántít.
A májusi monacói győzelme óta eltelt négy versenyen mindössze 12 pontot szerző Charles Leclerc igencsak elkeseredett, mentálisan és érzelmileg is kiürült pilóta benyomását keltette a múlt hétvégi Brit Nagydíj után, és minden oka megvolt erre, hiszen ismét nem szerzett pontot és körhátrányban a 14. helyen végzett. Leclerc „rémálomnak” nevezte az elmúlt időszakot és közölte, „ez már túl sok”, majd elmondta, ki kell elemezniük, hogy mi siklik félre folyton az ő oldalán.
„Ez már túl sok” – Leclerc rémálmot élt meg az újabb taktikai mellényúlás után
Most egyértelműen az siklott félre, hogy miután a rajtot követően a 11. helyről feljött a 8. pozícióba, majd Lance Strollt a pályán megelőzve átvette a 7. helyet, az eső érkezésével már korán kiállt intermediate gumikért. Rajta kívül ezt Sergio Pérez, Esteban Ocon és Csou Kuan-jü tette meg, de a pontszerző helyeken haladók közül Leclerc volt az egyetlen, aki már a 19. körben cserélt, amivel romba dőlt a versenye. A kiállásakor előtte haladó, a kezdeti esőben az élmezőny tagjaihoz hasonlóan slick gumikon maradó csapattársához viszonyítva a 21. és a 26. kör között Leclercm körönként átlagosan több mint 13 (!) másodpercet veszített, majd mire a többiek is cseréltek, a monacói pilóta túlhevítette az intereket, így a 27. körben újabb szettet kellett vételeznie. A második kiállása utáni kivezető kör végén 114,5 másodperccel volt Sainz mögött, azaz 100 másodpercet bukott (az első kiállása előtt 14,7 másodperc volt a különbség) azzal, hogy nem a jó stratégiát követte.
Megérte kockáztatni
Leclerc hozzáállása egyértelműen az volt a verseny után, hogy hatalmas baklövést követtek el, és valamit tenni kell azért, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő folyamatosan. Ezzel szemben Frédéric Vasseur, a Ferrari csapatfőnöke teljesen másként látta a helyzetet, és kifejtette, hogy Leclerc esetében megérte kockáztatni, mert tempóból esélyük sem lett volna a dobogó közelébe kerülni (Sainz esetében mindent jól csináltak, és így is csak ötödikek lettek).
A francia szakember úgy vélte, mivel Leclerc az első kiállása előtti 6 körben 3-5 másodperces közelségből 15 másodpercre szakadt le Sainztól, indokolt volt kiállni, és különben is, az ilyen helyzetekben a pilótára támaszkodik a csapat, márpedig miután a kiállása előtti körben kétszer is meleg pillanatokat élt át a pályán, Leclerc egyértelműen a kiállásra szavazott.
„Mi információt adunk nekik, és javasolunk egy hívást, a tény viszont az, hogy előbb-utóbb ki kell állniuk, és nekik kell meghozniuk a végső döntést – idézi Vasseurt a Motorsport Week. – Ebben az esetben, és megbeszéltem ezt Charles-al, természetesen lehetünk csalódottak a végeredmény láttán, és világos, hogy nem ez volt a helyes döntés. De azt mondanám, hogy az is előidézte ezt, hogy ekkor már 10 vagy 15 másodperccel haladt Carlos mögött. Ez azt jelenti, hogy tudatosan vagy tudat alatt tisztában vagy vele, hogy az egyetlen módja, hogy a dobogóért harcolj az, ha egy kicsit agresszívebb vagy a döntéshozatallal. Persze nem ez volt a jó döntés, mert enélkül szerintem a hatodik helyen végzett volna, de közösen meghoztuk ezt a döntést.”
„Nem akarom azt mondani, hogy jó döntés volt, mert a valóság az, hogy nem volt az, de nem vagyok dühös miatta, mert ha megnézzük azt a kört [amelyik végén Leclerc kiállt], Hamilton és Russell is kiszaladt a bukótérbe az egyes kanyarban, egy másik autó pedig a 15-ösben. Nagyon a határán volt annak, hogy nagyon jó döntés legyen belőle. Amikor az élen állók csoportjában haladsz, soha nem vállalnád be ezt a kockázatot, hanem másolod a többieket, amit Carlos is mondott és tett” – magyarázta Vasseur, majd kiemelte, hogy „Ilyen körülmények között elég gyakran a pilóta az, aki kontrollálja a helyzetet. Mi közölhetjük a többiek köridejeit, ha több mint egy körrel tovább marad kint, és ha túl késői vagy túl korai a kiállás egy körrel, jelezhetjük nekik, hogy mi a helyzet. A verseny után pedig mondhatjuk, hogy jobb lett volna Norrisnak vagy Carlosnak egy körrel korábban kiállni, de nem vihetem magammal a kristálygömbömet a boxfalra.”
Sántít a dolog
Vasseur érvelésébe ugyanakkor bőven bele lehet kötni azért, mert bár tényleg leszakadt Sainzról, Leclerc továbbra is pontszerző helyen haladt, ellentétben a szintén kockáztató Pérez, Ocon Csou hármassak, a 6. hellyel pedig értékes pontokat szerezhetett volna. Mivel az első 12 helyezett közül ő volt az egyetlen, aki kiállt, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a pontszerző helyen levők közül más miért nem látta értelmét a kockáztatásnak. Például az ekkor a 8. és 10. helyen levő Aston Martin miért nem hívta ki egyik autóját sem? A válasz alighanem az, hogy azért, mert nagyon kis esélyt láttak arra, hogy a kockáztatás bejöhet, és jobban olvasták az időjárást, mint Leclerc mérnökei.
A monacói pilóta és mérnöke, Bryan Bozzi közötti kommunikációból pedig az is egyértelművé válik, hogy nem volt szó tudatos kockázatvállalásról, legalábbis Leclerc és a mérnöke nem beszélt ilyesmiről. Bozzi egyszerűen igyekezett információval szolgálni a versenyzőjének, és eközben nem teljesen ugyanazokat mondta, mint Riccardo Adami Sainznak. A végső döntést persze Leclerc hozta meg, de leginkább azért, mert abból indult ki, hogy 10 percnyi heves esőzés jön, és az imént kétszer is majdnem eldobta az autót.
Vakvágányra futott a Ferrari, Sainz szerint kéthavi munkát dobhatnak a kukába
