Nehéz Dakar volt. Szalay Balázs szerint egytől tízes skálán kilences, de ha csak a dél-amerikai Dakarokat nézzük, akkor tízes. Volt benne sok vendégmarasztaló dűne, nagyon sok ásás, s persze a melegből és a mély, puha homokból adódóan sok apró és nagyobb technikai probléma. Ennek is tudható be, hogy a január 6-án elrajtoló 334 versenyjármű közül mindössze 179 érkezett meg a limai célba csütörtök este, vagy a mezőnynek mindössze 54 százaléka teljesítette az 5600 kilométeres versenytávot, amelyből 2956 km volt a mért szakaszok hossza.
Az autósoknál ez az arány valamivel jobb: 56 autós páros ért célba, ami a teljes mezőny 56 százalékát jelenti. Az Opel Dakar Team párosa beállítva legjobb Dakar-eredményét az autós mezőny 20. helyén gurult át a céldobogón csütörtök este. „Egytől tízes skálán kilences erősségű volt ez a verseny, de ha csak a dél-amerikai Dakarokat nézem, akkor tízes. Afrikában voltak nehezebb versenyek, de a Szahara egészen más, mint itt ez a kis sivatag. Ott tudsz menni négyszáz kilométert a dűnék között úgy, hogy nem találkozol egy teremtett lélekkel sem, itt igazából nagyon sokszor mentünk cikkcakkban, hogy meglegyen a kétszáz kilométer dűne. Volt, hogy besípolt a műszer, hogy szembe megyünk a pályán, pedig jó irányba mentünk, csak közel volt a szembejövő nyom. Nehéz Dakar volt, sokszor lett volna nagyon könnyű feladni, ám akkor a csapatra, a családra, a gyerekekre gondoltam… Hogy értük küzdök még egy kicsit, hátha elég lesz… A huszadik helyezéssel elégedett vagyok, bár ha a rajt előtt felajánlják, harcoltam volna a tizenkilencedikért. Viszont voltak olyan napok, amikor úgy éreztem, attól is messze vagyunk, hogy célba érjünk, nemhogy a huszadik helytől. Úgyhogy összességében nagyon örülök, és büszke vagyok a csapatra, mert ez csapatmunka volt a javából!”
Bunkoczi Lászlónak is volt dolga bőven az elmúlt majdnem két hétben, minden eddiginél több GPS-pontot kellett érinteniük az egyes szakaszokon az Opel Grandland X-szel, s ez bizony nem könnyíti meg a navigátorok dolgát. Ő is hozzátette tehát a magáét ehhez a sikerhez – nem véletlenül volt nagyon boldog a célban. „Összeszedettek voltunk, amennyire lehetett, az autóra is vigyáztunk, de nem mindig sikerült, úgyhogy nagy köszönet a fiúknak, akik emberfeletti munkát végeztek minden nap – mondta Bunkoczi. – Amikor a szervizfőnökünk, Őri Peti reggelente odajött hozzánk, és azt mondta, az autó ki fogja bírni a távot, úgy indultunk el a szakaszra, hogy ezt el is hittük, ami rengeteget jelentett. Nagyon nehéz verseny volt, egyáltalán nem volt könnyű eljutni a célig, de itt vagyunk, méghozzá tisztességes eredménnyel, és ez a legfontosabb!”