Sebastian Vettel ellentmondásos személyiséggel rendelkezik. A Ferrari pilótája egy olyan kategóriában méretteti meg magát ahol a csúcs technológia a legfőbb és szinte a mindent jelenti, ám a 32 éves versenyző korosztálya érdeklődését nem követi és nem érdeklődik úgy a technika adta lehetőségek iránt, mint társai, egyáltalán nem használja a közösségi médiát, és mint kiderült tavaly sokáig egy Nokia 6110-est hordott magánál.
Vettel a jelenlegi mezőny legünnepeltebb versenyzői közé tartozik, egy intelligens pilóta, akit gyakran elragadnak az érzelmei, ami miatt a közönség ellenszenvét szokta kivívni.
A BBC a Brit Nagydíj keretein belül készített a Scuderia versenyzőjével egy hosszabb interjút melyben a négyszeres világbajnok a tavalyi kudarcról, megítéléséről és a jövőjéről is beszélt.
A német versenyző négy világbajnoki címmel a markában érkezett meg 2015-ben a Ferrarihoz. Azóta öt év telt el, és összesen két olyan szezont tudtak produkálni, amikor is elkaphatták volna Lewis Hamiltont és a Mercedest. 2017-ben inkább a csapat hibája miatt csúszott ki kezük közül a bajnoki trófea, míg 2018-ban inkább Vettel bakijai okozták az alakulat vesztét. Ezen események kapcsán merül fel a kérdés, vajon mennyire tépázta meg az önbizalmát a sikertelenség?
,,Nos, nagyon, nem annyira, lehet ezen vitatkozni. Voltak jobb éveink, az előző év és az azt megelőző például, szóval azt a jó dolgok közé sorolhatjuk, ám ugyanakkor rossz is történt, hiszen nem sikerült élni a lehetőséggekkel. Néhányszor közel voltunk, ám összességében nem hiszem, hogy sikerült volna, nem kis különbséggel veszítettünk, hanem naggyal, teljesen le lettünk győzve, és ez nem tetszett, a vereség fájdalmas. Ugyanakkor én inkább előre szeretek tekinteni, nem hátra, ezért nem az foglalkoztat, hogy mi történt tavaly. Ha Hockenheimbe vissza megyünk, nem azon fogok gondolkozni ’Oh, itt pördültem meg tavaly’. Tudok magamon nevetni, tudok ezen már derülni és még viccet is csinálok belőle.”
Hockenheim, a tavalyi hibák bázisa, és elindítója, az egyik pillére a tavalyi verségnek. Ám a humor valóban segítségére van? Ugyanis manapság nagyon sokat káromkodik a rádióban, különösen a tavalyi Német Nagydíjon volt halható ez.
,,Igen, de ez ennél több. A káromkodás csak egy percig tartott, és azért volt, mert fájt, nagyon is. Azonban annyira tökéletes hétvége volt, tudod? Megszereztem a pole-t szombaton, az atmoszféra csodálatos volt. Nagyon ritkán vannak meg ezek a pillanatok, szóval, ha vissza tekintek, akkor azt kell, hogy mondjam emiatt az egyik legjobb versenyhétvégém volt. Azonban te mondhatod azt, hogy szörnyűen sikeredett, hiszen a kavicságyba parkoltam az autómat és nem a parc femé-be, azonban ha az atmoszférát nézzük, az egészet, akkor megállapíthatjuk, hogy csak az utolsó darab hiányzott a képből. Tehát igen, fájt, de nem emésztettem magam sokáig. Az én hibám volt, egy relatíve apró hiba, ami nagy áldozatot követelt. Akadtak olyan versenyek is, ahol nagyot hibáztam, a kár viszont nem volt vészes. Számomra ez a versenyzés, olyan gyönyörű amennyire csak lehet, ám olykor kegyetlen is tud lenni.”
A 2018-as szezon végén a bakik miatt úgy fogalmazott, a szünetben el kell vonulnia és elemeznie kell a történteket, valamint meg kell értenie miért alakultak úgy a dolgok, ahogy. Akkor a ködösen fogalmazó Vettel most már világosabban kifejtette azt, mire is gondolt akkor.
,,Volt pár incidensünk tavaly, mikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy akartuk, és igen nem mutattam jól azokban a szituációkban. Ha megnézzük mi történt Hockeheimben vagy Monzában, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a kockázatvállalásról és a versenyzésről szóltak. Sajnos ezek a kísérletek nem mindig működnek, én így látom ezeket a helyzeteket. Nem stresszelek sokat ezeken, nem érzem úgy, hogy szükségem lenne arra, hogy rendbe tegyem a fejem. Ezeket a történéseket tisztes távolból tudom figyelni, ugyanis manapság olyan gyorsan felkapnak valamit, majd ha jön valami más, akkor az előző téma már ejtve is van. Én tudom mi történt a cockpitben, tudom, mit tettem, vissza is néztem, és remélem, több ilyen nem fordul elő. Azonban tovább kell lépni, mert különben is, mi tudnék csinálni? Akasszam fel magam? Nyilván nem, ezért kell előre tekinteni.”
A 2019-es év nem úgy kezdődött a Scuderia számára, mint ahogy azt eltervezték. A Mercedes nagyon domináns szezont produkál, 8 győzelmet szereztek meg eddig, míg a Ferrari 0 darab elsőséget kaparintott meg. Először Charles Leclerc kezébe pottyant a lehetőség Bahreinben, ám a monacói nem tudta jó szereplését győzelemre váltani egy motorhiba miatt, majd aztán jött Kanada. Vettel egész hétvégén remekül teljesített, megszerezte az első rajtkockát, végig vezette a futamot, elsőként haladt át a célvonalon, ám mégsem ő lett a győztes. Hibázott, megcsúszott a füvön, majd amikor visszatért a pályára összeszedve autóját pont Lewis Hamilton elé érkezett vissza, akinek ezért fékeznie kellett. A németet veszélyes pályára visszatérés miatt megbüntették, amibe nem tudott belenyugodni. A verseny hátralévő részében dühösen káromkodott, majd autóját nem a megfelelő helyre parkolta, egyenesen csapata motorhome-jába menekült, majd később mégis megjelent az ünnepségen, és kicserélte a helyezést jelző táblákat mutatván mennyire igazságtalannak tartja a döntést. Sok aktív és legendás versenyző is mellé állt, és jogtalannak tartották a büntetését. Vettel elmondta, cselekedetei spontán akciók voltak, a pillanat hevében elkövetett tettek.
,,Természetesen ezt a pillanat hozta, teljesen lementem a fűre, majd megcsúsztam és fogalmam sem volt hova tudok visszaérkezni. Visszanéztem ezt is, és igen, viccesnek találtam. Nem szeretem, ha a hőseinket kritizálják. Először is felemeljük őket, én sosem kértem, hogy velem is így tegyenek, ám utána úgy tűnik mindenki csak arra a pillanatra vár, hogy lelökjék a magasságokból a hősöket, és azt mondhassák: ’Látod, végtére nem is olyan különleges.”
Mikor ’őket’ említi, akkor a médiára gondol?
,,Igen. Ez az, amit a leginkább szórakoztatónak találok, ugyanis mindenki egy izgalmasabb showt kér, karaktereket, érzelmeket, azután mikor egy kis szeletet kapnak ebből, akkor elhajítják azt és kritizálni kezdik. Én úgy vélem a szenvedély nem létezik érzelmek nélkül. Nem mondhatod azt, hogy nagy szenvedéllyel viseltetek ez iránt, mikor jól mennek a dolgok, és utána csöndben maradsz, vagy mikor rossz történik és akkor is hallgatsz. Ez az, amit én paradoxonnak nevezek. Miért kritizáljuk azokat, akik a rádióban üvöltöznek örömükben, a pillanat hevében vagy a harag miatt? Mindannyian éltünk már át ilyen momentumokat. Ez csak egy sport, ami az élet hullámvasútját prezentálja.”
Vajon Vettel törődik azzal, hogy ítélik meg teljesítményét és érdemeit?
,,Mindenkit foglalkoztat ez… Ez egy tény, és igen engem is, azonban a kérdés az, mennyire? A többiekhez képest csak nagyon kicsit. A végén úgy is az érdekel minket, mit gondolnak rólunk mások. Senki se akarja azt, hogy azt mondják rá, szörnyen nézel ki, vagy mégis mit tettél, ez rettenetes. Természetesen inkább a szép dolgokat szeretjük hallani. Azonban a fő kérdés az, mennyire határoz meg, hogy mit mondanak rólad? És ez a lényeg. Tisztában vagyok a számokkal, de nem a sajátjaimmal, sokkal inkább mások eredményeit tudom.”
,,Természetesen én is inkább öt világbajnoki címmel állnék itt, mint néggyel. Ám nem tekintgetek arra vissza, hogy nyertem négy címet, sokkal inkább előre nézek, és azon vagyok hogy meg nyerjem a következő bajnokságot, ha érted mire gondolok. A tény az, már nyertem többet is, és ha azon felül is nyerek még, nos, ezek mind az álmaim beteljesedését jelképezik. Az első nagyon különleges volt és utána csak azt érzed, újra és újra meg akarod tenni. Imádom a versenyzést, imádok a csapattal együtt dolgozni. Ha elkapjuk a győzelmi hullámot és jönnek a sikerek az igazán felemelő érzés. Ez az az út, amire kerülni akarsz, ahol igazán lenni szeretnél, ez rejti az igazi izgalmakat.”
Vettel ugyanakkor a modern Formula 1-nek nem rajongója, többször is kifejtette, nem ért egyet azzal, az iránnyal amerre a sport tart, a túlszabályozottság, és a spórolás egyszerűen elkeseríti.
,,Ha vissza tekintünk a régmúltra, a versenyzők nagyon jól kijöttek egymással, és remekül menedzselték a dolgokat maguktól is. Volt pár vitatható megmozdulás akkoriban, igen, és néha ezt tolerálták néha nem. Manapság nehéz ezt mondani: ’legyen olyan minden, mint régen.’ Ám úgy érzem, mi sokkal jobban tudjuk, ezért hagyni kellene minket azt csinálni, amit akarunk. Valaha is képesek leszünk megteremteni a tökéletes verseny világot? Nem! Eltűnnek majd azok az esetek, mikor az időmérőn az egyik autó feltartja a másikat? Nem, nem fognak, mert ez lehetetlen. Az én véleményem szerint két incidens nem lehet a megszólalásig ugyanolyan. Természetesen vannak útmutatók, ami alapján felnősz és csinálod a dolgokat. Nem őrült kisgyerekeként jövünk ide, akik folyton egymásnak ütköznek, vannak szabályok és határok, amik jók, hogy ott vannak, és ha valaki átlépi azokat, akkor az büntetést érdemel. Azonban mi már túl szabályozunk. A nem veszélyes helyzetet veszélyesnek minősítjük, csak azért, hogy valaki büntetést kapjon. A beszédünk úgy hangzik, mintha jogászok lennénk, nem pedig átlagos emberek. Senki sem beszél így.”
Vettel nemrég lett 32 éves, és igen, nincs megelégedve a jelenlegi helyzettel, a sport túl szabályozottságával, ám a versenyzést még mindig élvezi.
,,Imádom a versenyzést, nagyszerű ott állni a rajtrácson, látni a sok izgatott embert a lelátókon amiatt, hogy mi majd ezekkel az autókkal hamarosan versenyezni fogunk. Ez igazán jelent valamit, adrenalint ad, és idegessé tesz minden vasárnap reggel, mikor felkelek. Teljesen más, mint amikor a normál napokon nyitom ki a szemem. Ezen felül sikereket akarok, azt akarom, hogy működjön ez az egész a Ferrarival. Ha sikerülne, nem is tudom, ezt akartam, de a jövő majd eldönti mi lesz, és azzal kapcsolatban, hogy most mi van, az szintén azon múlik merre tart a sport.”
A négyszeres világbajnok azonban arra kérdésre, hogy nagy-e rajta a nyomás a nyerési kényszer miatt, érdekes választ adott.
,,Az emberek azt mondják, itt sokkal több a nyomás, nos, én nem is tudom. Az számít milyen nyomást helyezel magadra legbelül. Én azt várom el magamtól, hogy jól szerepeljek, és ha ez nem így történik, akkor én vagyok a legbosszúsabb mindenki közül, nem az a srác, aki a pit wallról figyel, nem az, aki tervezte, vagy fejlesztette az autót, nem, én vagyok az és nem is tudnám azt elképzelni, hogy más dühösebb lehet nálam ilyenkor. Egyszerűen ez lehetetlen, és nem akarok egoistának tűnni, de ez így van.”
Azonban nem érzi úgy, hogy ez felemészti őt belül?
Ha a dolgok rosszul mennek, és dühös leszek, arra gondolsz? Természetesen a válasz igen, hiszen én tudom legjobban, hogy mi történik akkor. Kívülről az emberek úgy vélik, ők jobban tudják, hiszen a TV képernyőjén keresztül, különböző szögekből és felvételekből látják az esetet, ám én voltam ott. Arra akarok kilyukadni, hogy mindenki saját magának a legszigorúbb bírálója. Nem csak a vezetéssel kapcsolatban, hanem mindennel. Mikor a tükörbe nézel, tudod az igazságot, és tényleg itt van nagyobb nyomás? Rengeteg minden történt, jó dolgok, rossz dolgok, a jó többségben van, és igen érdemes ezekre visszatekinteni, de még több okom van arra, hogy előre figyeljek. Van ennek így értelme?”