2012-ben versenyzett utoljára Trabanttal Kőváry Barna. A ZEG Rally Shown ismét visszaül a keletnémet csodába, sőt, ezúttal szó szerint kell érteni a csodát. Barna a heroikus munkával feltámasztott BBK-s pálya Trabant premierjét tartja Zalaegerszegen, itt megy először versenytempóban a nemrég elkészült autóval. Ebben még az sem tudja megakadályozni, hogy beszélgetésünk idején bordatöréssel lábadozott otthonában, és annyit kért, hogy ne beszéljünk vicces dolgokról, mert fáj, ha elneveti magát.
Magam köré tekerek három tekercs duct tape-et, de akkor is ott leszek Zalaegerszegen. A lényeg az, hogy kibírjam a pattogást, mert pont ettől vagyok eltiltva. Lehet, hogy fájni fog még, de akkor is ott leszek!
Mivel jössz?
Azzal a Trabanttal, ami most lett kész, és Pécsen már megmutattuk a közönségnek. A ZEG Rally Show-n biztonságos pályák lesznek és az autó is tud rajta menni, a ZalaZONE erre tökéletes lesz. Az autó hasmagassága 4-5 centiméter, ez nem alkalmas például a városi gyorsasági minden részére, mert egy fekvőrendőrön már nem tud átmenni. Természetesen ott is meg szeretném mutatni az autót, ezért elrajtolok az egyenesben, de a körforgóban már lefordulok, hogy bejussak a pálya többi részére is.
Ez egy nagyon speciális autó, csak hegyi pályára és a Hungaroringre tervezték. Ezen mi nem is akartunk módosítani, a restaurálás volt a célunk. Várhegyi Sanyi ezzel az autóval ment, abban az állapotban hagytuk meg. Nyomtáv, felfüggesztés, motor, váltó, minden abban az állapotban van, ahogy 1986-ban az első hungaroringi futamon volt. Azt gondolom, hogy ha akkor tudta a dolgát, akkor most 35 év után is tudja majd. Természetesen megfelelő bukóketrecet, biztonsági ülést és kormányt tettünk bele, de a többi alkotóelem ugyanaz. Így akarunk tisztelegni az előtt a korszak előtt, illetve Várhegyi Sanyi pályafutása előtt.
Mentél már az autóval?
A Mecseken mentem vele a rajtceremónián a Dzsámitól a rajtdobogóig azt a 310 métert, amit ugye egyes fokozatban tettem meg. Az áttétele egyébként nagyon érdekes, mert több mint 80-at megy egyesben, és utána vannak elosztva a fokozatok. A legtöbbet eddig a Merencsics családban az édesapa ment vele, aki ifjúkori hobbiként éli meg ezt az egészet. Az ő munkájukat dicséri ez az autó, rettenetes mennyiségű energiát és időt raktak bele, csak hálás tudok lenni Árpiéknak, hogy ezt az autót ilyen állapotba hozták.
Hozzáteszem, hogy 1993-94 között én már mentem ezzel a Trabanttal utcán. Hát közlekedésre alkalmatlan volt, mert folyamatosan valamelyik irányba akart menni. Utána eltűnt, és egy fészerben leltem rá, nagyon rossz állapotban, és egy barátom segítségével tudtam megszerezni. Most minden korábbi probléma megszűnt, a futóműben minden a helyén van, sőt még az abroncs is ugyanaz, mint 86-ban volt. Természetesen a típusra gondolok, ugyanaz a Michelin TB van rajta, de nem 30 éves gumik, hanem újak. A korabeli BBK-s szabályok szerint készült el az autó, professzionálisan megépítve.
Milyen élményre számítasz ezzel a Trabanttal?
Én azért kattantam erre rá, mert a zöld Trabant eltűnt az életemből. Szépen fel van újítva, de sajnos már nem az enyém. A sárga Trabant, amivel a Montét teljesítettük Tóth Zsoltival, az kint van Amerikában.
Ilyenem, mint ez a pályaautó még nem volt. Ami érdekes benne, hogy a két karburátorral, két kipufogóval körülbelül 70-80 lóerős, és ehhez párosul 600 kilogrammos tömeg. Most már ennyi, mert egyébként 400 kg körül volt, de a csövek és az ülések miatt lett nehezebb, de ez még mindig egy nagyon jó súly-lóerő arány. Nagyautókat megszégyenítő módon megy ez a kocsi, ez a motor majdnem kétszer olyan erős, mint a Gruppe A-s Trabanté, amivel korábban mentem. Azt várom tőle, hogy megjöjjön az a feeling, amit más nem hall. Ugyanis ez egy nem egy alumínium tömbből kimart, gyártott hengerpár, hanem ez eredeti Trabant. Ezt még Helmut Assmann készítette Németországban, a motorszáma is HA-val kezdődik. A hajtókar is Trabant, minden Trabant. Megdöbbentő az élmény amit ad, és van egy fénykép, hogy a Hungaroring célegyenesében ez az autó 180-at ment. Ha ezt tudja, akkor én ebben benne akarok ülni!
Viszont azt is tudomásul kell vennünk, hogy a technika azóta nagyot lépett előre. Mivel eredeti főtengely van benne, egy olyan, amit az aktív trabantos korunkban készítettek nekünk, vannak határok. Egy Hungaroring kört szerintem már nem bírna ki. De egy rövid hegyi felfutón, vagy egy ilyen shown ennek még nagy csattanója lehet. Azt látni kell, hogy itt nem lesznek kézifékes fordulók, nem lesz vízbefecskendezés, mert másképp kell autózni vele. Itt a tapadás a lényeg, ami ugye az eddigi Trabantjaimnál nem volt. Keresztbe csúszás helyett gyorsan, precízen kell vele menni. De ez majd kiderül Zalaegerszegen, hiszen még nem mentem vele, ott fogok ráérezni az ízére, amit nagyon várok már. Az az igazság, hogy nem is akarok odáig jutni, hogy borulást kockáztassunk. Egyrészt ez az autó annyira egyedi és különleges darab, amit nem lehet pótolni. Nincs több ilyen karosszéria. Másrészt én is változtam, az a fajta idézőjelben vett bohóckodós, kézifékrángatós vonal nem menne már, most épp a bordatörés miatt sem. 2012-ben amikor lejöttünk Árpádtetőn Tóth Zsoltival, ott ahol tudom, hogy negyedikben parkettán lefér a Trabant, a vadászháznál visszahúztam harmadikba. Én akkor tudtam, hogy már nem vagyok olyan bátor, és nem akarom elrontani azt a feelinget amit húsz évesen megcsináltam a Trabanttal. Sem saját magammal, sem a nézőkkel nem akartam ezt megtenni. Akkor döntöttük el, hogy a sárga Trabit elvisszük Amerikába. Tudomásul vettem, hogy öregszem, lassulnak a reflexeim, ezért át is váltottam a terepjárós vonalra, ami más képességeket, készségeket kíván. De azért senki se aggódjon, azt, hogy nem mentem gyorsan az elmúlt években, ezt ennél a pályaautónál a precizitással, odafigyeléssel lehet pótolni, így biztos vagyok benne, hogy ki fogjuk szolgálni a nézőket.
A szervizparkban természetesen megmutatunk mindenkinek mindent, és a Félelem Nélkül stábja is forgatni fog a ZEG Rally Shown. Nem felejtettem el, honnan jövök, mindent a Trabantnak köszönhetek, ezért is tértünk vissza ehhez a márkához.
A rendezvényről mi a véleményed?
Mindenképpen jó kezdeményezésnek tartom. Preferálnunk kell ezeket az összejöveteleket. Abból a helyzetből, amibe szépen lassan belekeveredett a rali – nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi is -, ezek az események jelenthetik az egyik kiutat. Azt azért ne várjuk, hogy visszatér a kétezres évek eleji aranykor hangulata. Ott a kezünkben egy eszköz, a mobiltelefon, mindent lehet látni rajta. Megváltozott a világ, megváltoztak a szurkolók, megváltoztunk mi versenyzők is. Most viszont ilyen rendezvények kellenek. Egy kisebb szlalomverseny is, ahol egymásnak adják a tartalék alkatrészeket a versenyzők, jóval emberbarátibb, mint a nagy versenyek. Egy ilyen rally shownak is az a lényege, hogy nincsen tét. Ha valami történik, ki tud állni a versenyző amíg megcsinálják az autót, és nem lesz feszültség az arcokon. Éveken keresztül ment a Michele Mouton szervezésében a Bajnokok Tornája, ahol a világsztárok, Schumacher, McRae, Grönholm és a többiek bandáztak, röhögcséltek, miközben egész évben azt láttad, hogy a bajnokságban leszegett fejjel mennek előre és nincs egy mosoly sem. Ilyenkor meg ezt mindenki levetkőzi, és jó hangulatban élvezik az imádott sportjukat. Talán ez a legfontosabb ebben, hogy megy a bajnokság, de kellenek mellé ilyen fajta feszültséglevezető megmérettetések is, ahol visszatér mindenki az emberi mivoltához. Ezért örülök ennek az egésznek, az pedig, hogy a ZEG Rally Show ennyire nagy és jelentős esemény lesz, az mindenképp a szervezők munkáját dicséri.