A legendás zandvoorti pálya újra köszönti a Forma-1-es mezőnyt, és kihívást szeretne jelenteni a pilóták és az autók számára, a „régi típusú pálya” lelkét erősítve, egy modern pálya minden újításával és biztonságával.
1-es kanyar (Tarzan): Hősies csaták színtere, az „új” Tarzan új profilt kapott, hogy az autók több íven is előzhessenek.
2-es kanyar (Gerlach) és 3-as kanyar (Hugenholtz): Az az érzése az embernek, hogy egyenesen a falnak fog menni. A 3-as kanyar egyedülálló a világon. A suzukai pálya eredeti tervezőjéről és a zandvoorti pálya korábbi igazgatójáról elnevezett kanyar külső széle több mint 4 méterrel magasabb, mint a belső, annak ellenére, hogy a kanyar mindössze 17 méter sugarú. A 2-es kanyarból ebbe a kanyarba érkezve a pilótáknak az a benyomásuk, hogy szinte maga a kanyar nyílik meg, mint egy nagy hullám, amelyen szörfözni vagy belesüllyedni lehet, és amelynek az a szándéka, hogy megijessze őket.
A 3-as kanyart elhagyva a versenyzők 8 méteres magasságkülönbséggel „másznak” felfelé, mielőtt a 4-es kanyarral szembesülnek, majd 7,5 méteres szintkülönbséggel lefelé haladnak, hogy balra nekivágjanak az 5-ös kanyarnak, majd – mint egy hullámvasúton – 8 méteres emelkedővel vissza, át a göröngyös 6-os kanyaron (Rob Slotemaker).
7-es kanyar (Scheivlak): 5,6 fokos emelkedővel, ahol az F1-es srácok teljes gázzal, lejtőn lefelé, próbálkoznak majd.
A kör második felében, a 8-as és a 11-es kanyar között szinte nulla emelkedővel rendelkező szakaszt találunk, ahol az összes lejtő 3 fok alatti. Ez lesz az igazi kompromisszumos szakasz a mérnökök számára. Valójában egy olyan autót, amelynek mechanikus beállításai a kanyarok lejtőire vannak beállítva, sokkal bonyolultabb lesz kezelni ezen a szakaszon, ami növeli a vezetés nehézségét egészen a 11-es kanyarba való erős fékezésig, és arra kényszeríti a csapatokat, hogy kompromisszumos beállításokat válasszanak, különösen a felfüggesztés/aero csomagot illetően, hogy megpróbálják a legtöbbet kihozni a pálya minden szakaszából.
12-es kanyar (Hans Ernst): Együléses autóból lehetetlen belátni a kanyar csúcspontját. A 11-es kanyartól a bejárat vak, és a hibákért járó büntetés nem más, mint a kavicsos bukótér.
13-as kanyar (Kumho): Ezt a kanyart úgy tervezték, hogy az autók alulkormányzottak legyenek, ha túl agresszívan mennek a belső szegélykőre, elvesztegetve a lehetőséget arra, hogy gyorsak legyenek a fő egyenesben.
14-es kanyar (Arie Luyendijk): 18 fokos emelkedő, hogy tövig nyomjuk, és nekivágjunk a célegyenesnek. A széles fordulási sugár és az akár 18 fokos lejtmenet valójában a fő egyenes meghosszabbítását hozza létre. Ez 340 méterrel előrevetíti azt a pontot, ahol az F1-es pilóták egyenesen mehetnek, és a tényleges 678 métert egy potenciális 1 km-es egyenessé alakítja át, ahol lehetőség nyílik a DRS megnyitására. Ez lehetővé teszi az előzést az 1-es kanyarba való fékezésénél.
Tények és számok:
- 3 hónapos munkálatok, 2019 decembere és 2020 februárja között – a legnagyobb kihívást az időjárási körülmények jelentették.
- 30 millió eurós felújítási projekt – magánfinanszírozással
- Versenypálya, paddockok, boxépület, orvosi központ, helikopterleszálló, kerítések, kifutók teljesen felújítva
- 36 év telt el az utolsó F1-es verseny óta
- 105.000 férőhely a közönség számára
Hegyek vagy bukóterek?
A zandvoorti pálya egyik egyedi jellemzője a 7-es és a 13-as kanyar bukóterei, amelyek inkább hasonlítanak a hegyekre, mint az általunk megszokott bukóterekre. A két menekülőútvonalon jelenlévő közel 7 méteres magasságkülönbség lehetővé teszi, hogy az autók nagymértékben lelassuljanak, így garantálható a biztonság.
Az aszfalt
Az összes döntött kanyar és a nagy sebességű szakaszok aszfaltkeverékét kifejezetten Zandvoort számára fejlesztették. A „Repülő hollandnak” nevezett keverék a Shell által biztosított norvég kővel és polimerrel módosított bitumen speciális keveréke, amely az ilyen típusú kanyarokhoz speciális textúrával rendelkezik, és amely egyidejűleg minden körülmények között maximális tapadást biztosít a megfelelő vízelvezetés mellett.
Egy extra szivattyúrendszer pedig lehetővé teszi, hogy a 12-es kanyar (a pálya legalacsonyabb pontja) minden időjárási körülmények között szárazon maradjon.
A gumik
A függőleges terhelések nagyon jelentős többletterhelést jelentenek a gumiabroncsok számára. A nagy sebességű és magasan emelkedő kanyarokban a gumiknak a szezonban a legnagyobb függőleges terhelését kell elviselniük. A szemcsésedés azonban nagyon korlátozott lesz, ami lehetővé teszi az ádáz versenyzést és a többféle ívhasználatot.
A versenyzőknek a verseny során a jobb elsőre kell majd figyelniük. Az utolsó kanyarban a kompresszió a külső abroncsot terheli, míg a belső hajlamos a csúszásra, ami nagyobb terhelést okoz. Egy újabb kihívás, amivel a versenyzőknek szembe kell nézniük.
Vélemények
Jan Lammers, a Holland Nagydíj sportigazgatója: „Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy az autósport csúcseseménye visszatér a felújított történelmi pályánkra. A CM.Com Circuit Zandvoort immár világszerte ismert a döntött kanyarjairól. Ennek eredményeképpen a több ezer néző, a 20 versenyző csapat és a világ legjobb versenyzői részéről nagyok az elvárások. Mindannyian meglepődnek és elámulnak majd”.
A versenypálya tervezője Jarno Zaffelli, az olasz Dromo mérnöki cégtől: „Valami különlegeset akartunk nyújtani a holland rajongóknak és a Forma-1-es cirkusznak. A zandvoorti vezetőségnek köszönhetően olyan extrém geometriákat tudtunk megtervezni és megépíteni, az FIA szigorú ellenőrzése mellett, amelyen most olyasmit fognak érezni a pilóták, amit még soha nem éreztek versenypályán. Globális szakértelemmel és jelenléttel a Dromónál igazán büszkék vagyunk arra, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy kibontakoztassuk tervezői képességeinket. Alig várjuk a versenyzők visszajelzéseit az első futam után.”
Max Verstappen a Red Bull Honda Racinggel futott bemutató köre után: „Nagyon tetszett. Különösen a 3-as kanyar és az utolsó kanyar, az a lejtmenet nagyon különleges érzés, és sokféle ideális ív van, amit a kanyarban be lehet venni. Nagyon érdekes. A 3-as kanyarban például az a jó, hogy annyira lejtős, hogy a kanyar belső része teljesen eltűnik. Amikor odaérsz, egyáltalán nem látod a kanyar belsejét, mert olyan alacsonyan ülsz az autóban. És aztán… ahogyan a kanyar többi részét veszed, az tényleg nagyon különbözik attól, amihez hozzászoktál.”
„Azt hiszem, a 3-as kanyar és az utolsó kanyar elég lenyűgözően néz ki, amikor áthaladsz rajta. Nagyon szépen néz ki. Nagyon jó munkát végeztek a pálya felújításával. Már a V8-as autóval is nagyon szórakoztató volt vezetni.”
És az előzésről: „Úgy gondolom, hogy ezekkel az autókkal még jobb lesz. A szélesség nagyjából ugyanolyan, mint Monacóban, vagy ha elmész Suzukába, az is nagyon old school, és nem túl széles, vagy ilyesmi. Nem hiszem, hogy ez probléma lenne, igazából nagyon tetszik. Jobb, mintha mindenhol aszfalt lenne, és ha hibázol, akkor csak szélesre futnál. Minden kicsit attól függ majd, hogy képesek leszünk-e előzni, meg ilyenek” – összegzett Verstappen.