Kesjár Csaba a lazuló szocializmus utolsó éveinek nagy magyar autósportos reménysége volt. Mint egy filmsztár, akinek fájdalmasan korán tört derékba karrierje. Harle Tamás második, róla szóló könyvébe mindaz belekerült, ami az elsőbe még nem. A teljes történet.

A magam 29 évével én már a rendszerváltás után, 1992-ben születtem. Mire elért a tudatomig, mit jelent az a szókapcsolat, hogy Forma-1, addigra a Bernie Ecclestone által csak száguldó cirkusznak hívott bajnokság már megvetette a lábát a Hungaroringen. Már születésemig is rendeztek Mogyoródon hét Forma-1-es futamot. Nem egészen 12 éves koromban, a 2003-as Magyar Nagydíjon pedig olyat láttam, amivel kapcsolatban addig azt hittem, úgysem fog soha megvalósulni: egy honfitársamat, Baumgartner Zsoltot az F1-es mezőnyben. Szóval az én kamaszkorom során a Forma-1 már egy viszonylag kézzelfogható dolog volt. Legalábbis láthattuk a mezőnyt Mogyoródon, a szerencsésebbek (na meg persze kitartóak!) meg is közelíthették némelyiküket a futamokon, illetve a szállodáik környékén. Közel volt az egész hozzánk.

Az F1 és a rendszerváltás előtti Magyarország világa

Hogy hogy nézhetett ki Magyarország viszonya a Forma-1-gyel a rendszerváltás előtt, arról nyilván nem lehettek információm első kézből. Gondolom, valamiféle mesebeli világ volt ez a hetvenes, de még a nyolcvanas években felnövő fiatalok számára is. Legalábbis bárki idősebbet kérdeztem ezzel kapcsolatban, mindegyikőjük véleménye nagyon efelé tendált. Erről árulkodik számomra az is, mekkora csődület volt az első, 1986-os Magyar Nagydíjon, az első olyan futamon, amit a Vasfüggönyön túl rendeztek: majdnem kétszázezer néző! 200.000! Elképesztő szám, nagyon nehezen tudok ebbe belegondolni.

És akkor mi lett volna, ha még magyar versenyzőnk is van a nyolcvanas években?! Eufória, ebben egészen biztos vagyok. Márpedig Kesjár Csaba ezt a célt tűzte ki maga elé. És az egész magyar közvélemény ott akarta őt látni. Mert ő volt a mi sztárunk, akit imádtak a férfiak, akik „csak” sportolóként tekintettek rá, imádták a nők, akik meglátták azt is, mennyire sármos, és imádta őt a kamera is, akárhányszor jelent meg a médiában. Ez utóbbi minden egyes róla fellelhető képen és videón nagyon gyorsan átüt számomra. Mint egy filmsztár.

Derékba tört karrier

Miután kinőtte a magyar mezőnyt gokartos és hegyi bajnoki címek után, 1986-ban már az osztrák Formula Ford bajnoki címét is megszerezte. 1987-ben már nyugati nevelőszériákban, a svájci, a nyugatnémet és az Európa-bajnoki F3-as mezőnyben szerzett szebbnél szebb eredményeket.

Az addig gyakorlatilag soha nem látott eredmények hatására gyakorlatilag mindenki azt szerette volna látni, hogy Kesjár Csaba a Forma-1-ig is eljut. Ehhez legközelebb az 1987-es Magyar Nagydíj idején járt, amikor néhány bemutató kör erejéig megjárathatta a Zakspeed autóját.

Erich Zakowski csapatfőnök megígérte, hogy figyelemmel követi Kesjár pályafutását. Ez viszont sajnos már csak egy szűk évig tartott, miután a Norisringen rendezett nyugatnémet F3-as bajnoki hétvége egyik edzésén halálos balesetet szenvedett. Mindössze 26 évesen.

Érthetetlen baleset volt. Senki nem tudta ezt a tényt elfogadni, és mindenki kérdéseket tett fel, amelyekre választ szeretett volna. Egészen vad teóriák is lábra kaptak Kesjár Csaba halálával kapcsolatban, amely talán betudható a gyásznak és a tehetetlen dühnek is. Harle Tamás könyvében minden egyes, az évek, évtizedek során felmerülő feltételezést alaposan körüljár.

Így kerül górcső alá az esetleges egészségügyi probléma, a szabotázs, illetve szándékos hanyagság, valamint a legvalószínűbb forgatókönyv, a műszaki hiba. Ezzel kapcsolatban több dolog is felmerült, fékhiba, vagy éppen ellenkezőleg, a gázpedál beragadása, esetleg a kormánymű eltörése.

1988-ban persze közel sem voltak még olyan biztonsági feltételek egy versenypályán sem, mint ma, 2022-ben. Ez is szóba kerül. A könyv több mint ötven oldalt szentel a baleset körülményeinek, valamint az ezzel kapcsolatos feltételezések elemzésére. Mert volt mit elemezni.

De ki volt Kesjár Csaba?

Kesjár Csaba a napokban lett volna hatvanéves. Az interneten fellelhető adatmennyiségen kívül az emberek általában nem sokat tudnak róla. Ki volt Kesjár Csaba? Milyen volt magánemberként, milyen volt versenyzőként?

Mindezek kiderülnek Harle Tamás második róla szóló könyvéből, amely „Kesjár Csaba 60 – A teljes történet” címet viseli. És ez tényleg a teljes történet. Benne azzal, hogy például mi a család háttérsztorija, hogyan alapozta meg a nagypapa, Kesjár János a család kapcsolatát a technikai sportokkal. Milyen viszontagságokon kellett keresztülmennie az első világháború és Trianon és a fehér terror közepette. Hogyan lett belőle motorversenyző, egyáltalán milyen lehetett akkor motorversenyzőnek lenni.

Ezután már az apa, az ifjabbik Kesjár János története kerül terítékre, akinek tulajdonképpen már kikövezett útja volt a technikai sportok világába. Ő is két keréken, salakmotorosként ért el sikereket, nem is keveset: az idősebbik és az ifjabbik Kesjár János összesen 125-nél is több siker díjaival, kupákkal, serlegekkel és érmekkel gazdagították a családi vitrint.

A később már az „Ifj.” jelző nélkül futó Kesjár János a salakmotorozás után az ötvenes években kacérkodott az autóversenyzéssel is, na nem (nem elsősorban) versenyzőként, hanem jóval inkább autóépítőként, később pedig másodszülött fia, Csaba karrierjét egyengette. Akiről megtudhatjuk, hogyan került ki a vasfüggöny mögötti magyar közegből előbb Ausztriába, majd Nyugat-Németországba, itt hogy ért el egyre szebb eredményeket, vagy például hogyan, milyen 1956-os emigráns magyar újságírón keresztül került egyáltalán kapcsolatba a Zakspeed F1-es csapatával, így pedig a Forma-1-gyel.

A teljes történet

Na meg persze azt, hogy mi történt azon a tragikus napon, a Norisringen. Illetve, még inkább, hogy mi történhett, mert itt talán ez a legpontosabb kifejezés.

Kiderül az is, hogy hogy kapcsolódik Kesjáréhoz hasonlóan tragikus sorsú korábbi kétszeres futamgyőztes F1-es versenyző, Pedro Rodríguez halála, aki bő másfél évtizeddel korábban ugyanúgy a Norisringen vesztette életét, valamint Romain Grosjean balesete, amelynek pedig a körülményei hasonlítottak kísértetiesen Kesjáréhoz.

Harle Tamás könyvében hosszú fejezetet szentel annak, mit mondtak Kesjár Csabáról a hozzá legközelebb álló emberek. Csapattagok, barátok, családtagok, a barátnő, és még nagyon-nagyon sokan. Az őt dicsérő szavak pedig csak jönnek, és jönnek… Ezzel zárul a könyv. Ezzel zárul Kesjár Csaba teljes története. Amiből rengeteg nagyon érdekes kiegészítő információt tudhatnak meg az olyanok, mint például én, aki már nem követhette a karrierjét akkor, élőben, és nem ismerhette személyesen.

A cikkhez tartozó felvételek mindegyike a Harle Tamás: KESJÁR CSABA 60 – a TELJES történet című könyvéből való, azokat szerzői jog védi. Másolásuk és további közzétételük a könyvet megjelentető Kék Európa Stúdió Könyvkiadó előzetes írásos engedélye nélkül tilos és törvénybe ütköző.