Végül nem került a pole pozícióba Charles Leclerc barcelonai időmérőn elkövetett hibája, de ez annak is köszönhető, hogy a monacói pilóta elviselte az extra nyomást, amit az jelentett, hogy egyetlen lövése volt megszerezni az első rajtkockát. Utólag elmondta, hogy – noha nem akar kifogásokat keresni – egy nehezítő körülmény is hozzájárult a megpördüléséhez.
Szurkolóira és vélhetően csapatára is ráhozta a frászt Charles Leclerc a Spanyol Nagydíj időmérő edzésének harmadik szakaszában, amikor megpördült az első gyorskörében. A pontverseny éllovasa remek szektoridőket autózott, de a célegyenes előtti sikánban elveszítette az uralmat az F1-75-ös felett, így a Q3 hajrája előtt csak a 10. helyen állt.
Az FIA sajtótájékoztatóján több kérdést is kapott a hibájával kapcsolatban, amiről elmondta, egyszerűen csak túl gyorsan akart befordulni a sikánba. Egyúttal kiemelt egy érdekes részletet is, ami nehezíthette a dolgát a tapadási viszonyok megítélésében.
„Úgy éreztem, sokkal nagyobb a tapadásom a korábbi köreimhez képest, mert a Q1 óta nem mentem új szetten, a pálya pedig rengeteget gyorsult. A sikánban csak próbáltam támadni, miközben a túlmelegedés is elég nagy méreteket öltött. Ugyanakkor nincs kifogás a hibára, egyszerűen túl sokat akartam és rajta vesztettem. De nem nagy ügy” – összegzett.
Leclerc a tapadás váratlan növekedésével arra utalt, hogy a mezőnyből egyedüliként sikerült új lágy szett felhasználása nélkül továbbjutnia a Q2-ből, amivel megspórolt egy garnitúrát a versenyre. Ez pedig azt eredményezte, hogy nem tudott folyamatosan alkalmazkodni a pálya javulásához, mivel a második szakaszban végül ki sem ment új gumikon a pályára.
A kockázatos döntésről elmondta, beszéltek róla a csapattal, de végül a mérnökök határoztak úgy, hogy ne menjen ki a Q2 hajrájára, mert a használt gumikon elért ideje is elég lesz. Végül bőven annak bizonyult, hiszen így is 8 tizedmásodperccel előzte meg a 10. helyen továbbjutó Mick Schumachert.
Ami a második, végül pole pozíciót érő körét illeti, elmondása szerint hagyott benne némi időt, mivel óvatosabbra vette a sikán bejáratát. „Kicsit túlságosan nyomtam neki elsőre, úgyhogy kicsit könnyedebbre vettem a kanyarbejáratot. Az első mért körömben blokkoltak a hátsó kerekek, ezért kicsit hosszan érkeztem meg a kanyarba, ami miatt igyekeztem agresszívan fordulni, és egyszerűen elveszítettem a kontrollt az autó hátulja felett. [Második alkalommal] próbáltam kicsit korábban fékezni és könnyedebbre venni a dolgot. Tudtam, hogy jó körön vagyok. Talán némi időt így maradt benne, de nem sok. Igencsak elégedett vagyok az egész körrel.”
„Pontosan ugyanazt a kört akartam megcsinálni másodjára is, csak a hiba nélkül, mert már az első köröm is elég jó volt, de túlfeszítettem a húrt a 14-es kanyarban és megpördültem. Nyilván kicsit nagyobb volt rajtam a nyomás az utolsó próbálkozás során, mert az ember tudja, hogy csak egyetlen esélye van. De az autó csodálatos volt. Nagyon trükkös a gyors kanyarokban, ahol voltak meleg pillanataim, de a középgyors és lassú kanyarokban nagyon jól viselkedett. Nagyon boldog vagyok a körömmel és azzal, hogy sikerült kihasználni az egyetlen esélyemet.”
A monacói pilótától megkérdezték, hogy jobb volt-e az F1-75 egyensúlya az utolsó körre, mire elárulta, hogy az egész időmérő alatt nem nyúltak a kocsihoz (az első szárny állítása és a guminyomás változtatása még ekkor is engedélyezett), így csak magának köszönhette, hogy sikerült ilyen jó időt autóznia.
„Csak egy kicsit jobban uraltam az autót. Többé-kevésbé tudtam, hogy az előző körömben hol tört ki a hátulja, ezért próbáltam kicsit összeszedettebb kört menni. Ez segített az utolsó két kanyarban is. Az autón nem változtattunk semmit az időmérő során, úgyhogy nem az autó volt az oka.”