back to top
KezdőlapFormula 1Az F1 legelső legnagyobb győzelmét ezen a napon aratták

Az F1 legelső legnagyobb győzelmét ezen a napon aratták

-

Juan Manuel Fangio olyasmit tett a Nürburgring félelmetes pályáján 1957-ben augusztus 4-én, amit előtte és utána soha.

A Forma-1 1950-től íródó történelmében ez volt az első olyan teljesítmény, amiről ódákat zengtek egy csodálatos felzárkózás miatt. A Zöld Pokolnak is hívott, erdőben kanyargó Nürburgring 22 körös távval várta a Forma-1 mezőnyét, és a verseny Fangio legkáprázatosabb diadalaként vonult be a történelemkönyvekbe, illetve ő maga is ezt nevezte meg élete legjobb futamaként az Autosportnak, mivel úgy vélte, „az a jó verseny, ahol nem gondoljuk, hogy van esély nyerni.” 

A rajt előtt négy vb-címnél járó legenda a pontverseny éllovasaként érkezett az 1957-es Német Nagydíjra, majd megszerezte az első rajtkockát a Maseratival. Csakhogy már előre látszódott, hogy a Ferrarikkal ellentétben kerékcserére szorul majd.

„Az edzéseken nem ment jól a kocsi, túlságosan koptatta a gumit, ezért úgy döntöttünk, a futamon kerékcserét fogunk csinálni. A szerelők tudták, hogy probléma lehet, ezért sokat gyakoroltak. A legjobb idejük 30 másodperc volt, akkoriban ez nagyon jónak számított” – jelentette ki Fangio.

Embed from Getty Images
„A versenyen már 30 másodperc előnyöm volt a második helyezett előtt, amikor bejöttem a depóba. Nem tudom, mi történt ott, de a 30 másodpercen túl további 48-at vesztettem!”

Mindez tehát a táv fele után nem sokkal történt, és közel 1 perces hátrányba hozta az argentint, aki ellenfeleit, Mike Hawthorn-t és Peter Collinst nagyon erősnek tartotta, ezért nem gondolta, hogy utolérheti őket.

„Szinte elvesztettnek éreztem a versenyt, ezért kockáztatnom kellett. Korábban sohasem csináltam ilyet az életemben. Elkezdtem négyes helyett ötös fokozatban venni kanyarokat, jobban meghúzattam a motort. Úgy láttam, egyszer rendben van ez egy-egy kanyarnál, de hogy folyamatosan…– mondta Fangio. – Egyre többet kockáztattam, egyre kevésbé voltam biztonságban, de gyorsultam.”

Fidel Castro emberei elrabolták az F1 legendáját, aki mégis szimpatizált fogvatartóival

„Aztán az egyik lejtőn megláttam a két másik kocsit egymás mögött, és már csak két kör volt hátra. Akkor hittem el először, hogy elcsíphetem őket. Sosem számítottam látványos versenyzőnek, de ekkor olyan manővereket vállaltam be, mint korábban soha. Kihasználtam a pálya teljes szélességét, maximálisra pörgettem a fordulatszámot. Így kaptam el őket és nyertem 3 másodperccel.”

„Életemben először kockáztattam.”

Fangio hozzátette, hogy az ülése hátuljában eltört egy csavar az utolsó körben, és ahogy fészkelődött, hogy helyrehozza, megsérült a lába, a kormánykereket pedig nem tudta rendesen megmarkolni.

Embed from Getty Images
A nemrég elhunyt legendás brit kommentátor, Murray Walker a visszaemlékezésében azt mondta, a klasszis évtizedekkel később is fel tudta eleveníteni a versenyt. „Teljes mértékben emlékezett, melyik kanyarban milyen íven ment, milyen fordulatszámnál váltott, hol tudott közelebb kerülni Hawthorn-hoz és Collinshoz – mesélte a Motorsport Magazine-nak. – Azt mondta, két hétbe telt, mire helyrejött a stressz és az erőfeszítései után. Előtte és utána sem vezetett úgy, mint akkor.”

Győzelmével az argentin ász két versennyel a szezon vége előtt bebiztosította ötödik világbajnoki címét, és ez volt az utolsó győzelme a Forma-1-ben. Fangio karrierjéből az 1955-ös Argentin Nagydíjon aratott győzelem is kiemelkedik, amelyen a forróságban maradandó égési sérüléseket szenvedett.

Az 1957-es Német Nagydíj óta természetesen számos más nagy klasszis aratott hasonlóan szenzációs sikert.