Megszakított Kacsamesék, amerikai terrortámadás, Schumacher-baleset. Ötletelésünk közben ez a három életesemény rajzolódott ki, mint azok a pillanatok, amelyek Magyarországon egy most a harmincas éveiben járó ember számára – akik stábunk gerincét is alkotják – megfagyasztották az időt. Visszaemlékeztünk, mit csináltunk 2013. december 29-én, amikor megkaptuk a hírt a síbalesetről, amely örökre megváltoztatta a Forma-1 akkori legsikeresebb versenyzőjének életét. És egy kicsit talán a miénket is.
Egy felhígult terv és azóta is tartó hiányérzet (Adorján Viktor)
Második visszavonulása után, 2013-ban nem volt teljesen világos, hogy milyen minőségben láthatjuk Schumachert a továbbiakban. A Mercedesszel szerződésben maradt, ez sejttette, hogy a csillagos márka valamilyen szerepet szán majd neki, az év vége felé el is kezdett körvonalazódni, hogy milyen téren számítanak majd rá.
A Mercedes-Benz akkoriban kezdte bevezetni az Intelligent Drive márkanevet, ami az utcai autók különböző vezetéstámogató asszisztenseinek összehangolásából kialakított komplex rendszer. Ősszel Schumacher is felbukkant egy sejtelmes, de hangulatos reklámfilmben, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a legjobb sofőrök képesek mindig odafigyelve, készenlétben állva reagálni és bonyolult feladatokat megoldani, akkor arra a legjobb autóknak is képesnek kell lenniük.
Akkoriban a márka hazai vezérképviseleténél dolgoztam, és a Schumacherrel forgatott reklámfilm ötletet adott arra, hogy megkeressem a versenypályákról már régről ismert Matics Zsoltot, a Fit4Race alapítóját (aki szintén nagyra tartja Schumacher pályafutását), valamint mentorát, a néhai Prof. Dr. Petrekanits Mátét a Testnevelési Egyetemről, hogy tudományos mérésekkel próbáljuk meg kimutatni az akkoriban vadonatúj S-osztály vezetéstámogató rendszereinek élettani hatásait, és elmagyarázni, hogyan segít az Intelligent Drive abban, hogy egy átlagos járművezető képességei is közeledjenek Schumacher tehetségéhez.
Novemberben már dolgoztunk az előkészületeken, átnéztük, mit tudnak az autók, mit tudnak az élsportolók, az elképzelést a két szakértő lefordította tudományos módszertanra, és közben elkezdtünk összerakni egy PR-kampányt is, ami januártól fokozatosan, Schumacher karakterét és a Mercedesszel való együttműködését is beépítve prezentálta a tapasztalatainkat.
December 29-én derült égből villámcsapásként ért minket a baleset híre. Miután a kezdeti, felületes híradások után nemhogy megnyugtatóbb tájékoztatás nem érkezett, hanem gyorsan összezárt a Schumachert azóta is védő család, gyorsan világossá vált, hogy nagy baj van, és ezt az élettani folyamatokat nálam jobban ismerő szakemberek komorsága is alátámasztotta. Folyamatosan üzeneteket váltottunk, és bár nem jutottunk közelebb a valósághoz, azt mindannyian éreztük, hogy az ötlet, amit januártól megvalósítottunk volna, úgy biztosan nem történik meg, ahogy elterveztük.
A projektet átalakítottuk, a fókuszt kissé arrébb toltuk, és végül is leforgattuk a videót, megcsináltuk a rendezvényt, elkészítettük a grafikákat, az egészet összetartó főhős és az ő története viszont hiányzott belőle. Szimbolikus néhány hét volt, hiszen megmutatta, hogy a világ Schumacher nélkül is megy tovább, de a baleset lényegében elvette őt nem csupán rajongók millióitól, hanem közlekedők milliárdjaitól is, akiknek a tehetségével és tapasztalatával az autóversenyzői pályafutása után is nagyon sokat adhatott volna.
A Pillangó-hatástól a megállított szilveszteri buliig (Bognár Viktor)
Már a szakmában dolgoztam, de aznap éppen nem voltam munkában, így egyszerű rajongói hozzáállással követhettem a történéseket, egy új lakás új kanapéjának egy bizonyos sarkában ülve frissítgetve a különféle hírfolyamokat a kora délutáni első jelentéseket követően. Sohasem találkoztam Schumacherrel, mégis úgy aggódtam érte, mint egy közeli ismerősért. Azon gondolkodtam, ha bármilyen apróság másképpen alakult volna az életében, vagy egy ponton másmilyen döntést hoz a jól dokumentált karrierjében – például 2013-ra is marad a Mercedesnél, vagy egyszerűen vissza sem tér velük –, akkor valószínűleg nem azon a bizonyos helyen, vagy nem úgy síelt volna abban a végzetes pillanatban, és ez az egész meg sem történik.
Ekkor még nem tudtam felmérni, hogy ez az én buborékomban világrengető esemény a külvilágban hogyan csapódott le. Így amikor két nappal később kimerészkedtem a házból, és a szegedi JATE klub szilveszteri buliján a DJ is megállt egy pillanatra, hogy bemondja a mikrofonba, gondoljunk egy kicsit Schumacherre, az érzékenyen érintett.
Talán megússza, mint Webber és Kubica (Gerse József)
Nincs konkrét emlékem. Kora este láttam az első beszámolót a balesetről és a kórházról, abból nekem egy Webber-féle biciklis baleset képe körvonalazódott, hogy eltört pár csontja, de nem számítottam nagyobb bajra. Aztán jött a szomorú fordulat a kómáról, a következő napok pedig a fejlemények feldolgozásával teltek a (lealjasodás előtti) Origo szerkesztőségében, még szilveszter napján is.
Hasonló érzéseket váltott ki belőlem Robert Kubica balesete 2011 februárjában. Arról annyi az emlékem, hogy akkoriban még nem volt hétvégi F1-es hírszerkesztésünk ott, ahol dolgoztam, és épp a Tescóba léptem be vásárolni, készülve az esti Super Bowlra és a vendégek fogadására, amikor telefonon hívtak, hogy ha tudom, írjam meg. Úgyhogy szépen elcsúsztam a készülődéssel.
Egy családi ebéd és egy „családtagért” aggódás (Majer Dániel)
Mivel gyerekként óriási Schumacher-rajongó voltam, különösen szíven ütött az a nap. 23 éves voltam a baleset idején, és éppen a nagymamám 80. születésnapjára összetrombitált családi ebéden ültem a házunk aljában levő étteremben, amikor olvastam a hírt, hogy elesett síelés közben. Mivel először még nem szóltak a hírek arról, hogy életveszélyes állapotban lenne, nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget neki, de amikor világossá vált, hogy az orvosok az életéért küzdenek, az nagyon rossz érzés volt. Kicsit olyan, mintha az ember egy családtagjáért aggódna, hiszen hosszú éveken át a mindennapjaink részese volt. Ami megmaradt, hogy az ezutáni 1-2 napban folyamatosan a telefont néztem, hátha éppen akkor közölnek róla friss hírt. Időbe telt, amíg kicsit lecsendesedtek a dolgok, és nem folyton a baleset és az állapota körül jártak a gondolataim.
Egy másik tragédia a Schumacher-baleset árnyékában (Sebők Máté)
Hogy mit csináltam 2013. december 29-én? Őszintén szólva fogalmam sincs, vélhetően semmi érdekeset, csupán annyi maradt meg, hogy a nap második részét biztosan nem otthon töltöttem. Ami engem illet, én leginkább egy másik, szintén borzasztó és ugyancsak sporthoz kötődő eseményt tudok összekötni Schumacher balesetével. Akik kedvelik a magyar klubfutballt, azoknak bizonyára nem ismeretlen Akeem Adams neve. A trinidadi labdarúgó annak az évnek a nyarán érkezett a Ferencváros csapatához, de mindössze hat bajnoki jutott neki zöld-fehérben. Három nappal azután, hogy szinte végigjátszott egy Újpest elleni, egyébként 3–1-re megnyert mérkőzést, szívrohamot kapott, majd később ennek szövődményeként amputálni kellett a bal lábát. Amikor pedig már úgy tűnt, hogy túl van az életveszélyen, december 29-én este, vagyis néhány órával azután, hogy a világsajtót bejárták a Schumacherről szóló hírek, érkezett a hír, hogy agyvérzést kapott. A hétszeres világbajnok esetében legalább annyi pozitívum volt, hogy életben maradt, Adams viszont másnap elhunyt.
Döbbenet a bevásárlás után (Boa Bence)
12 éves voltam, és már gőzerővel készültünk a szilveszteri bulira. A délutáni bevásárlást követően azonban édesapám a híreket olvasva látta meg a baleset hírét. Nem akartam elhinni, hiszen akkor még csak kicsivel több, mint egy éve vonult vissza a Forma-1-ből.