A Ferrari kezd rászokni a megdöbbentő igazolásokra, ahogy Lewis Hamilton előző csapatváltását se láttuk jönni. Az érintettek váltásait így jelentették be korábban.
Derült égből villámcsapás, ez a megfogalmazás alighanem tökéletesen illik arra, hogy Hamilton a Ferrari versenyzője lesz 2025-től, hiába hosszabbított szerződést pár hónapja a Mercedesszel elvileg arra az évre is. A felek egymásra találása másfél évtizede rendszeresen megjelent a találgatásokban, de úgy tűnt, a most 39 éves Hamilton úgy fejezi be az F1-es pályafutását, hogy nem vezet a világ legismertebb csapatánál.
Ez mégis megvalósul, így a sportág történetének öt legtöbb vb-címet gyűjtő pilótája közül mindenki (Hamiltonon kívül Alain Prost, Juan Manuel Fangio, Michael Schumacher és Sebastian Vettel) számára eljött/eljön a pillanat, amikor a tűzpiros autót vezeti.
A hétszeres világbajnok a Forma-1-es karrierjében korábban csupán egyszer váltott csapatot, és bizony az is eléggé váratlan volt: 2012 szeptembere elején a korábbi csapatfőnök, addigra már évek óta televíziós szakértőként foglalkoztatott Eddie Jordan beszélt arról, hogy tudomása szerint Hamilton 2013-tól Michael Schumacher helyére ül a Mercedesnél. Ezt akkor a legtöbben komolytalan állításnak tartották és betudták Jordan nagyot mondási hajlamának, más források sem utaltak rá, de a hónap végére megerősítették a bombahírt. Az a szituáció annyiban mégis más volt a jelenlegihez képest, hogy Hamilton szerződése 2012-ben lejárt a McLarennél.
Hamilton legnagyobb értéke nem az, amiből héttel rendelkezik, hanem az, amiből nyolccal
Szokták mondani, hogy „nem zörög a haraszt…”, de a Ferrari szintén egymás után másodszor cserél pilótát úgy, hogy annak lényegében semmilyen előjele sem volt: legutóbb 2020 májusában jött új érkező hozzájuk Carlos Sainz személyében. A koronavírus-járvány idején a pangást ugyanígy teljesen váratlanul szakították félbe, akkor Sebastian Vettel búcsúja söpört végig órák alatt a médiában. Egy hétfői nap estéjén neszelte meg a hírt az Autosport, hogy Vettel nem tudott megállapodni a csapattal a szerződéshosszabbításról, és másnap kedden jött is a bejelentés a távozásáról. (A pótlásáról akkor még csak felerősödött a spekuláció Sainz nevével.)
Ez azért bravúr annak tükrében, hogy az olasz sportsajtó hemzseg a „bennfentes” informátoroktól, akik oly sokszor próbálnak vakvágányra terelni minket hamis állítások tömkelegével. Jár a dicséret a Ferrarinak, hogy titokban tudta tartani a lapjait a kíváncsi szemek és fülek sokasága előtt és ilyen jól álcázta a tárgyalásokat.
A maranellóiak tradicionálisan a hazai versenyükre, az ősz eleji monzai Olasz Nagydíjra szokták időzíteni a pilótákkal kapcsolatos bejelentéseket, de erre nem mindig van mód. Michael Schumacher első visszavonulása és követése Kimi Räikkönennel szinte ténynek számított akkorra (2006), ahogy a finn visszatérése is Felipe Massa helyére (2013), illetve később az ő utódlása Charles Leclerc-rel (2018). De ezen eseteknél az illetők távozása régóta benne volt a pakliban az életkoruk és/vagy gyengülő teljesítményük miatt.
Tavaly ilyenkor már elveszett volt a Ferrari, de most ígéretesebbek az előjelek
Fernando Alonso búcsúja kicsit meglepőbb volt, de az is hosszabb ideje benne volt már a pakliban, miután Vettel váratlanul úgy döntött, elhagyja a Red Bullt. Ott is megfigyelhető volt az utóbbi esztendőkre jellemző tendencia, hogy sok titkot jól őriznek a résztvevők, Alonso szintén ledobta a bombát az előző két váltásával, vagy Daniel Ricciardo is elég sokakat meglepett, köztük a csapatát is, amikor 2018-ban lelépett a Red Bulltól.
A felsorolt klasszisok érkezése előtti utolsó nagy név, Michael Schumacher Ferrarihoz csatlakozása idején teljesen másképp nézett ki a média világa, az internet még bölcsőben volt, nem zúdítottak a nyakunkba nap mint nap tömérdek értesülést, melyeket nem ritkán már aznap cáfolni kell. A grandprix.com korabeli beszámolói alapján 1995 júliusának második felében kezdett el terjedni, hogy Schumacher átigazol a Ferrarihoz, amire egyesek azt tippelték, csak eszköz arra, hogy magasabb fizetést csikarjon ki magának a Benettonnál.
Akkor épp sok hely volt a székfoglalóban, az élcsapatoknál és a pilótáinál számos opció szóba jött, Schumacher speciel azt állította, a Benetton, a Williams, a Ferrari és a McLaren is a tárgyalópartnerei között szerepel, de alapvetően elégedett a Benettonnál, és sok tényezőnek kell összeállnia a váltáshoz. Rövid időn belül mégis kiderült, hogy a Ferrarit választotta 1996-tól, a többi pedig történelem.
A tegnapi események szolgáljanak mementóként arra, hogy az F1-es szerződések sem kőbe vésett szentírások, és néha a legextrémebb pletyka is valósággá válhat.