Fernando Alonso saját tapasztalataival példálózva mutatja be, milyen rengeteget fejlődött a Forma-1-es technológia a saját debütálása óta, ami alaposan megkönnyíti a mai versenyzők dolgát.
A spanyol még 2001-ben, a Minardival mutatkozott be a királykategóriában, s bár azóta három szezonban nem állt rajthoz, ősszel így is elérkezik már 400. nagydíjrészvételéhez, amit senki más nem ért még el előtte. Az eltelt 23 év alatt hatalmas technológiai fejlődésen esett át a sport, és nem is csak az autókat illetően: különösen az adatelemzés, a szimulációs technológiák terén képesek ma már olyan dolgokra a csapatok, amik két évtizede még lehetetlennek tűntek.
„Emlékszem, hogy amikor 20 évvel ezelőtt megérkeztem a Forma-1-be, a mérnökök semmit nem tudtak elmagyarázni az autóról. Akkor a versenyzőknek kellett tudniuk, hogyan kell vezetni” – idézte fel a The Timesnak adott interjúban Alonso, hogy mennyire feltérképezetlen volt még az évezred elején is az autók viselkedése a mérnökök számára.
„Nem voltak szimulátoraink, szóval minden pályát a pályabejárás során kellett megtanulnom. Ma a versenyzők már nagyon felkészültek: mielőtt megérkeznek egy helyszínre, már 200-300 kört megtettek, tökéletesen ismernek minden huppanót, kanyart, kerékvetőt. A csapatoknak már sokkal több részlet van a birtokukban, pontosan meg tudják mondani a versenyzőnek, hogy hogyan fékezzen, hogyan melegítse fel a gumijait, hogyan készüljön fel az időmérőre, hogyan vezessen a versenyen.”
Verstappen már gyerekként megfertőződött Alonsóval, aztán ugyanolyan lett, mint ő
Alonso szerint ez a csapatoktól kapott rengeteg segítség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a versenyzők egyre korábban éretté, képzetté válnak az F1-es autó vezetéséhez. Szerinte emiatt ki is veszett a sportból a pilótákat és képességeiket övező misztikum.
„A versenyzők mai generációjának már könnyebb elvezetniük a Forma-1-es autókat, de ezt jó értelemben mondom. Korábban hősiesebbnek hatott az egész. Nem mondom, hogy szomorú, inkább csak furcsa érzés, de amikor én debütáltam, és megjelentem egy versenyen, akkor éreztem egyfajta felém irányuló tiszteletet, hiszen egyike voltam azoknak a hősöknek, akik ezeket a szupergyors autókat vezették. Amikor napjainkban valaki 16-17 évesen megejti az első versenyét, könnyűnek láttatja az egészet. Ezt a hősies elemet mindenképpen elveszítettük” – fogalmazott.
„Én magam nem változtam sokat, továbbra is minden hétvégén autókat vezetek, a szabadidőmben is. Abban fejlődtem, hogy az angoltudásom feljavult, így sokkal magasabb szinten tudok kommunikálni a csapattal. Ez jóval hatékonyabban működik, mint azokban az években, amikor világbajnok voltam. Lehet, hogy versenyzőként akkor még gyorsabb voltam, de nem tudtam úgy segíteni a csapatot a szponzorok és más külső dolgok terén.”