back to top
KezdőlapFormula 1Norris ellenállt a sötét oldal csábításának, de pont ez lesz a veszte?

Norris ellenállt a sötét oldal csábításának, de pont ez lesz a veszte?

-

Lando Norris vonakodva, de beadta a derekát és eleget tett a McLaren kérésének a Magyar Nagydíjon, holott az összesen 14 vb-címnél tartó Max Verstappen, Lewis Hamilton vagy épp Sebastian Vettel is volt engedetlen a csapatával szemben, és nem térdepeltették őket a sarokban.

„Miért ne tarthatnám meg?” – gondolta Norris az ölébe pottyanó 1. helyről vasárnap, aminek jogos gazdája Oscar Piastri volt az első kanyartól fogva, és csak a McLaren kerékcseréinek időzítése fordította fel kettejük sorrendjét. A sokaknak szimpatikus brit kimutatta a foga fehérjét, de végül nem forgatta vissza az idő kerekét 2007-be a Hungaroringen, hogy a pályára a leggyorsabb autót kiállító csapatnak a siker helyett a kényes témáról, házon belüli szennyesről kelljen beszélnie.

Norris azt mondta, beleképzelte magát csapattársa helyzetébe, és ezután tett eleget a McLaren kérésének, ami egyfelől szimpatikusan hangozhat, másfelől viszont az F1-ben szükségszerű könyörtelenség hiányát is mutathatja nála, márpedig e tulajdonság a sportág szinte mindegyik nagy bajnokában megvolt, méghozzá már igen fiatalon.

Hamilton már a legelső idényében, a hivatkozott 2007-es hungaroringi időmérőn betartott Fernando Alonsónak, a csapat által meghatározott sorrend ellenére a spanyol előtt hajtott ki a bokszutcából a Q3-ra, ez váltotta ki Alonso bosszúját a híres feltartással. Hamilton aztán a 2014-es Magyar Nagydíjon a Mercedes felszólításának sem tett eleget, hogy engedje el a lágyabb gumin haladó és kerékcserére még várt Nico Rosberget, a 2016-os finálén pedig próbálta volna főzni a saját pecsenyéjét és szándékosan lassú tempóval húzta maga után Rosberget, hátha mások megelőzik.

Piastri bölcsebb Norrisnál a McLaren főnöke szerint

Öntörvényű zseni volt Vettel is, aki a hétvégén többször idézett Multi 21 utasításnál ment szembe a Red Bull-lal 2013-ban Malajziában, jóllehet, már háromszoros világbajnokként, így annyira nem feszegette a csapat tűréshatárát, hogy mi lesz, ha lázad. Ayrton Senna és Alain Prost viszályát 1989-ben, Imolában a brazil részéről felrúgott egyezség robbantotta be (az alku tartalma vita tárgyát képzi), 1982-ben ugyanitt Didier Pironi és Gilles Villenevue rivalizálása fajult el hasonló körülmények között, 1981-ben Brazíliában Carlos Reuteman mondott nemet az aktuális világbajnok csapattársa, Alan Jones elengedésére.

Ezekhez a szituációkhoz képest tét nélküli helyzetben jelezte először Verstappen, hogy ő bizony nem foglalkozik olyan úri hóbortokkal, mint a fair play az F1-ben: 2015-ben Szingapúrban a Red Bull utánpótlás-csapatánál nem adta át a pozícióját Carlos Sainznak, akitől azt remélték volna, hogy a frissebb abroncsokon jobb eséllyel tudja támadni az előttük lévőt.

Norris partizánkodásának egyik legkellemetlenebb része vetülete az volt, hogy csak sokára hajolt meg a csapat akarata előtt, hiába ő az, akivel a vb-címet vehetik célba. Ezzel nem feltétlenül azt az esélyt bukta el, hogy megmutassa, önerőből levadászhatta volna Piastrit az utolsó etapban, mert a The Race veterán szakírója, Mark Hughes rámutatott, hogy ott Norris erősebbnek látszója tempója két szempontból is félrevezető képet adott a helyzetről: egyrészt Hughes azt feltételezi, hogy az ausztrál nem nyomta meg az etapja elejét az új gumiszetten, mert látta, hogy csapattársa úgyis nagyobb előnyt épített fel, másrészt a tiszta, nem turbulens levegőben vezetés alapból az előrébb haladó autót segíti.

Ez a köztes megoldás, hogy nem szegült szembe a csapat számára hátrányos kérésével, de csak kínosan sokára teljesítette azt, a lehető legrosszabb kimenetelt hozta, amivel nem csak az 1. helyet vesztette el, hanem felesleges kérdéseket zúdított magára és bizonytalanságot csempészett a csapatba – pont akkor, amikor lendületbe jőve szorosabbra húzhatnák a hurkot a Red Bull nyaka körül, amely mostanában szintén nem áll modellt az egység szobrához. Egy bérgyilkos húzza meg a ravaszt, ha már felvette a lövőpozíciót.

Norris megérezte az esélyt, bejelentkezett az idei bajnoki címre

Kétségtelenül hatásos érv volt Will Joseph versenymérnöktől, hogy Norrisnak a világbajnoki hadjáratában szüksége lesz a csapat és Piastri támogatására. De őszintén, ha bajnok akar lenni a Verstappen elleni csatában, nem azt várjuk el tőle, hogy rendszeresen elverje Piastrit, és előfordulhatna egyáltalán kétszer, hogy az ausztrál jóindulatú elengedésére szoruljon? (Ha Norris a Hungaroringen az 1. helyen maradt volna, majd valamikor Piastri hány fittyet egy fordított irányú kérésre, azzal egálban vannak.) És a csapat egy-két nyilvános ejnye-bejnyén túl komolyabb retorziót alkalmazott volna, ha a brit mégsem engedelmeskedik? Aligha. A csapat a rutinosabb, már a hatodik F1-es idényét taposó, vezérnek tekinthető alakja mögé bizonyára teljes mértékben beállt volna a továbbiakban, elvégre Wokingban is régen harcoltak már a vb-címért. Legfeljebb Piastri nem védené a pozícióját Verstappennel szemben olyan elánnal, mint ahogy Alonso tette Esteban Oconért a 2021-es Magyar Nagydíjon.

A McLaren Miamiban bevetett és remekül működő fejlesztéseinek debütálása óta Piastri csak egyszer, Monacóban múlta felül csapattársát a versenyen, Ausztriában csak úgy végzett előtte és hozott rajta sok pontot, hogy Norris túl vehemensen támadta Verstappent. Most is bizonyára csak a rajtot kellett volna jobban lezongoráznia a britnek, hogy meglegyen végre a második F1-es győzelme, ehelyett pont ugyanannyinál tart, mint Piastri.

A McLarent már érte az a kritika, hogy vissza kell szokniuk a bajnoki címért folyó küzdelem hangulatába és a velejáró problémák megoldásához, és Nico Rosberg azon észrevételében is van igazság, hogy nem voltak elég erélyesek: csak rontottak a helyzeten az olyan elegánsan megfogalmazott üzenetekkel, hogy szeretnék visszaállítani a sorrendet, nem pedig erre utasítják Norrist, és hogy az időzítést rá bízzák.

A McLaren, mint tudjuk, 2007-ben ráfázott arra, hogy kínosan ügyelt a versenyzők közötti egyenlőségre. Azért volt példa is a történelmükben az ellenkezőjére is: kevésbé emlékezetes, de 1999-ben öt futammal a bajnokság vége előtt Mika Häkkinen 20 ponttal, azaz két futamgyőzelemnyi előnnyel vezetett David Coulthard előtt (kicsit többel, mint amennyivel Norris előzte meg Piastrit a Magyar Nagydíj előtt, de a szezon aránylag jóval korábbi szakaszában), a csapat mégsem szólt bele a két pilótája küzdelmébe az élen Spában, ahol Coulthard lerajtolta csapattársát és elsétált a győzelemmel. Akkor úgy tűnt, a végelszámolásnál hiányozhatnak Häkkinennek ezek a pontok, de a finn lett a bajnok.

Jenson Button szerint Norrisnak le kellene vetkőznie a túlságosan önkritikus hozzáállását, és a hétvége egyik tanulsága az lehet, hogy magára kellene szednie egy kicsit többet a gyilkos ösztönből. Néhány hónap múlva meglátjuk, számít-e az a 7 pont, ami a McLarenen belül egyik zsebből a másikba vándorolt.

Piastri első győzelme sem a legédesebb, de volt, akiét a halál pusztítása vette körül