Lewis Hamilton a gondolatvilágáról, a versenyzés veszélyeiről és a gyerekvállalási terveiről is beszélt a The Sunday Timesnak.
Hamilton jövő januárban már 40. életévébe lép, Forma-1-es karrierjében pedig még ekkor kezd meg egy új szakaszt, hiszen a Mercedestől a Ferrarihoz szerződik. Bár a helyét átvevő 18 éves Andrea Kimi Antonellinél több mint kétszer idősebb, a brit mégsem érzi magán, hogy kezdene kiöregedni a sportból – sőt, szerinte a tapasztalattal csak még jobb pilóta lett.
„Egészségesebbnek érzem magam, mint korábban valaha – mondta. – A reakcióidőm még mindig gyorsabb, mint a mai fiataloké, szerintem jobb versenyző is vagyok a 22 éves önmagamnál. Fiatal voltam, energikus és kíméletlen, de nem volt bennem ravaszság, nem voltam kiegyensúlyozott, nem tudtam, hogyan legyen csapatjátékos, hogyan mutassak irányt. Ahhoz, hogy valaki jó versenyzővé váljon, nem elég gyorsnak lenni, a legsokoldalúbbnak kell lenni. A legendákat tanulmányozva azt látom, hogy nagyon kicsik a kilengéseik. Arra is figyelek, mit mondanak, mit képviselnek. Látom magam előtt Ayrton Sennát és Nelson Mandelát, és a kettőjük ötvözete akarok lenni.”
Az említett két úriember közül Senna köztudottan vallásos volt, s Hamilton ugyancsak katolikus neveltetést kapott.
„Mindig imádkozok a versenyeim előtt. Imádkozok mindenki biztonságáért – mondta ezzel kapcsolatban Hamilton, gyorsan hozzátéve, nem arról van szó, hogy félne a sérüléstől az autóba ülve. – De attól még őrült sebességekkel száguldunk, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezért is tartok különösen értékesnek minden a családommal töltött időt. Amikor megölelem az anyámat, nem tudom, hogy most tettem-e meg utoljára, hiszen semmit sem vehetünk biztosra.”
Hamilton életében fontos szerepet tölt be a család, de annyira azért nem, hogy ő is gyereket vállaljon. Mint szavaiból kiolvasható, ez a projekt Forma-1-es karrierje utánra marad.
„Majd egyszer. Egy gyerekkel nem tudnám ilyen magas szinten csinálni, amit csinálok. Az egyik legjobb barátomnak nemrég született egy, és látom, hogy mennyire izgága. Az unokahúgaimon és az unokaöcsémen is látom, hogy milyen nehéz velük bánni. Meglesz majd ennek a helye és ideje, és már nagyon várom azt az életszakaszt, de most még van egy kis dolgom.”