back to top
2025. április 22. 11:59
KezdőlapTouring CarEnduranceAz F1-ben küszködik, de máshol szétnyeri magát a Ferrari, pedig a cél...
Ferrari, WEC, Imola
Fotó: Ferrari
Endurance

Az F1-ben küszködik, de máshol szétnyeri magát a Ferrari, pedig a cél nem ez volt

Majer Dániel
Majer Dániel

-

A Forma–1 utáni második legfontosabb sorozatban, a hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC) egyelőre a Ferrarinak áll a zászló az idén, pedig a cél az volt, hogy 2025-re még szorosabb legyen a mezőny.

Miközben Dzsiddában a McLaren és a Red Bull küzdött a győzelemért, a Ferrari pedig már annak is örülhetett, hogy Charles Leclerc odaért a dobogó harmadik fokára, miközben Lewis Hamilton továbbra is csak szenvedett, Imolában a maranellóiak idei második győzelmüket aratták a hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC). Ezúttal a James Calado, Antonio Giovinazzi, Alessandro Pier Guidi felállású 51-es egység volt a nyerő, ami önmagában nem meglepetés, hiszen már előzetesen is a pole-ból rajtoló vörösöket várták a dobogó tetejére, ám a győzelmük végül nyögvenyelősebben jött össze, mint arra számítani lehetett, és nem is zsebelték be az első három hely mindegyikét.

A két Alpine már a rajt után koccant:

Mivel Imolában nemcsak az F1-es, hanem a WEC-mezőnynek is rendkívül nehéz az előzés, az idei szezon második futama hatalmas taktikai csatát hozott, a verseny hajrájában pedig a Ferrarin kívül még a BMW-nek, az Alpine-nak, a Toyotának és a Porsche-nak is volt esélye a győzelemre. Végül a bajorok 20-as egysége (Rene Rast, Robin Frijns, Sheldon van der Linde) futott be másodikként, alig több mint 8 másodperccel a győztes Ferrari mögött, míg őket további 3,8 másodperccel lemaradva a 36-os Alpine (Frederic Makowiecki, Jules Gounon, Mick Schumacher) követte.

A hatból az első órát a pole-ból rajtoló 51-es Ferrari dominálta a hivatalosan privát egység előtt – az első kiállásnál mindössze 3 másodperc választotta el őket, míg a harmadik helyezett 15-ös BMW-nek már 15 másodpercre rúgott a lemaradása. A második óra vége felé közeledve azonban beküldték a biztonsági autót, ami nemcsak összerázta a mezőnyt, hanem jól megkavarta az üzemanyag- és gumistratégiákat, rendkívül izgalmassá téve a hátralevő 4 órát.

Mindez végül oda vezetett, hogy a futamot vezető Alessandro Pier Guidi 12 perccel a leintés előtt ejtette meg az utolsó bokszkiállását és állt vissza az első helyre, onnan pedig már vissza sem nézett. A második helyezett BMW és a harmadik Alpine a második biztonsági autós fázis alatt egyaránt a tervezettnél rövidebb tankolást hajtott végre, hogy pozícióelőnyre tegyen szert, majd a a záró percekben sikerült előretörniük.

A negyedik helyen a privát Ferrari végzett, míg az alternatív stratégián levő, teljes pályás sárga zászló alatti sebességtúllépésért áthajtásos büntetést kapó 8-as Toyota (Brendon Hartley, Ryo Hirakawa, Sebastien Buemi) lett az ötödik, a 20-as BMW (Kevin Magnussen, Raffaelo Marciello, Dries Vanthoor) pedig a hatodik. Őket a 7-es Toyota, a 6-os Penske Porsche, a 93-as Peugeot és a 12-es Cadillac követte a további pontszerző helyeken, miközben az időmérős blama – Antonio Fuoco mind a négy körét törölték pályaszélesítés miatt – után a Hypercar-mezőny utolsó helyéről rajtoló 50-es Ferrari (Nicklas Nielsen, Miguel Molina, Antonio Fuoco) hiába zárkózott fel, Fuoco Buemivel történt összeérése defektet okozott, így csak a 15. helyen végeztek.

A defekttel végződő csata:

Elmaradt a Rossi-győzelem

Az olasz közönség nemcsak Ferrari, hanem Valentino Rossi-győzelemnek is örülhetett volna, ha az LMGT3-as kategóriában a 46-os BMW az utolsó körben valahogy el tud menni a 92-es Porsche mellett, de Kelvin van der Linde végül 3 tizeddel Richard Lietz mögött futott be. Pedig első WEC-pole-ja után a Doktor jó úton járt első WEC-győzelme felé, de csak addig, amíg a vezetés visszaszerzésére tett próbálkozása közben össze nem ért a 21-es Ferrarival, az ezért kapott áthajtásos büntetés pedig megfosztotta a szinte biztosnak látszó sikertől. A kategória harmadik helyén az Auto Sport Promotion Lexusa végzett.

A győzelembe kerülő ütközés:

A Ferrari tarol az új BoP-vel

Az imolai 6 óráson aratott diadal a Ferrari első hazai győzelme volt a sportautó vb-n az 1973-as monzai 1000 km-es verseny megnyerése óta, és bár a biztonsági autós fázisok és a riválisok megizzasztották őket, a 499P végül úgy nyert, hogy az első és harmadik szabadedzésen, az időmérőn és a Hyperpole-on is legjobb időket futotta, a versenyen pedig megszerezte a leggyorsabb kört, ami mellett minden szektorban és a csúcssebességek terén is az élen zárt.

Persze a maranellóiak öröme nem lehet teljes, hiszen a katari szezonnyitón elért hármas dobogó után Imolában is ez volt az elvárás, de így is vezetik a gyártók bajnokságát, az egyéni összetettben pedig az első három hely mindegyikén egy Ferrari-egység áll. „A Ferrari, akárcsak Katarban, most is saját ligában versenyzett. Nagyon nagy a kockázata, hogy ez az év nagy részében folytatódni fog, és a bajnoki címek az idény felére eldőlnek” – nyilatkozta David Floury, a pontversenyben a vörösöktől már 39 pontos lemaradásban levő Toyota technikai igazgatója, majd hozzátette: „Nyilván nagy a frusztráció, mert tavaly a világbajnoki címért csatáztunk a Porsche-val, az idén pedig a 6. és a 14. hely között küzdünk, miközben az autók ugyanazok, a gumik ugyanazok, a csapatok ugyanazok, és a pilóták is ugyanazok.”

Hogy mire utalhatott Floury, azt nem nehéz kitalálni, több gyártó ugyanis nem elégedett azzal, ahogyan az idei szezonra megváltozott a teljesítmény-kiegyenlítés (BoP – Balance of Performance). „Most hátrébb kell lépnünk, és mindent alaposabban meg kell vizsgálnunk. A különböző hiperautók teljesítménybeli különbségei elgondolkodtatóak” – nyilatkozta a 8. és 11. helyen záró Porsche Motorsport alelnöke, Thomas Laudenbach, aki ennél többet vélhetően csak azért nem mondott, mert a WEC sportszabályzata tiltja, hogy a résztvevők nyilvánosan beszéljenek a BoP-ről.

Ferrari, WEC, Imola
A Ferrarik tempó terén érinthetetlenek a többieknek jelenleg / Fotó: Ferrari

Arról a BoP-ről, amelyet az idei évre nemcsak finomhangoltak, hanem úgy változtattak meg, hogy az már sokakban komoly kétségeket ébresztett. Persze eleve a BoP bevezetése a top kategóriába ellenérzéseket váltott ki még korábban, mondván ez egy világbajnoki sorozat, ahol hagyni kellene, hogy a különböző Hypercar-gyártók fejlesztési versenyt folytassanak, de a mezőnyt elsősorban a súlyra és a motorerőre vonatkozó korlátozásokkal kiegyenlíteni hivatott szabályozásra azért van szükség, mert csak így lehet jelentősen csökkenteni a fejlesztési költségeket.

A BoP a technikai részletek túlzásba vitele nélkül arról szólt, hogy a tavalyi szezonra meghatároztak egy teljesítményablakot, amelybe ideális esetben az összes Hypercarnak bele kell esnie, és ha valaki akár felfelé, akár lefelé kilóg, akkor az ACO/FIA különböző módszerekkel korrigál. Kezdetben mindig a legutóbbi verseny adatai határozták meg a BoP-t a következő fordulóra, de aztán bevezették, hogy a legutóbbi három hétvége döntsön, míg a Le Mans-i 24 órás esetében két szakaszból álló BoP-t határoztak meg, amely külön szabályozta a 250 km/órás tempó feletti teljesítményt, hogy ezáltal egyenlítse ki a különböző autók csúcssebességét.

A rendszer elég jól is működött és a tavalyi szezon végén nagyon közel álltak teljesítményben a különböző Hypercarok, ám ennek ellenére az a döntés született, hogy változtatnak a szabályokon, és az FIA, az ACO és a gyártók részvételével a nyolc technikai munkacsoport megpróbálja még közelebb hozni egymáshoz az autók teljesítményét. Ezért változtattak a BoP számítási módszerein, és míg 2024-ben az adott futam legjobb köridejeinek 20%-a számított, addig az idei évtől a 10 legjobb köridő és a legjobb körök 60%-ának kombinációja a mérvadó, hogy reprezentatívabb képet kapjanak a valós teljesítményről, hiszen a korábbi módszerbe csak az új gumis körök fértek bele, míg a 60%-ba már a gumikopási paraméterek is szerepet játszanak, azaz mostantól elveszik az előnyét a gumikkal jobban bánóknak.

Tavaly a Porsche vitte a prímet, de az idén sehol nincsenek / Fotó: WEC

Emellett a szabályalkotók a gyártókkal közösen kitűzték célul a 100%-os konvergenciát, ami azt jelenti, hogy míg tavaly az autókat egy 0,4%-os ablakon belül akarták tartani, az idei évtől már arra törekednek, hogy mindegyik gyártó pontosan ugyanolyan köridő elérésére legyen képes. Minden ki van tehát egyenlítve a gumikopástól a motorteljesítményen át a fogyasztásig, hogy az autók lehetőleg ugyanolyan köröket fussanak, ugyanúgy koptassák a gumikat és ugyanannyi ideig álljanak a bokszban. Mert a kimondott cél az, hogy csak a pilóta és a stratégia döntsön, ami persze jól hangzik, csakhogy a hosszú távú versenyzésnek mindig is része volt az, hogy melyik autó/pilóta kombináció bánik jobban az abroncsokkal és tud több benzint spórolni.

Ha ezt kivesszük az egyenletből, azzal lehet, hogy látszólag szoros versenyzést érünk el, de olyan áron, hogy például a visszafogott autók hirtelen nehezebbé és gyengébbé válnak, amitől nem lehet majd a szó klasszikus értelmében véve versenyezni velük (rendesen előzni vagy egy normális, nem az imolaihoz hasonlóan szűk pályán védekezni), és az egyetlen eszköz az extrém stratégiák alkalmazása lesz. Mindeközben ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy BoP nélkül nem lenne ekkora a mezőny (8 gyártó, amelyekhez csatlakozik majd még 3 az elkövetkező években).

Hogyan lehet ekkora a Ferrari előnye?

Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben a mezőny még szorosabbá tétele volt a cél, miként lehet a Ferrarinak most ekkora az előnye – Imolában csak Dries Vanthoor tudott egy másodpercen belülre kerülni Giovinazzihoz képest a Hyperpole-ban, a futamon egy körön pedig 6 tized körül van a 499P valós fölénye – az idei első két hétvégén. Nos, úgy, hogy miként fentebb írtuk, a kiegyenlítést a legutóbbi három hétvége alapján határozzák meg, azaz Imola előtt a tavalyi Fuji-i és bahreini forduló, illetve az idei katari szezonnyitó számított, előbbi kettő pedig nagyon nem a Ferrarinak kedvezően alakult.

Így aztán a vörösök most kedvezőbb elbírálás alá esnek, míg várhatóan Spára csökken majd a fölényük (akkor Bahrein, Katar és Imola számít majd), a júliusi Sao Pauló-i 6 órástól pedig már csak 2025-ös versenyeket vesznek majd figyelembe, de miként arra a Toyota technikai igazgatója is rámutatott, addigra lehet, hogy már minden eldől. Persze közben megrendezik a Le Mans-i 24 órást is, amely továbbra is különleges elbírálás alá esik, és az ottani BoP-t nem a többi WEC-forduló és nem is a tavalyi Le Mans-i verseny, hanem szinte kizárólag szimulációk alapján határozzák meg, így az egyelőre lutri, hogy a legendás versenyen más is labdába rúghat-e.

Miért titkolózik a McLaren és mit lehet tudni a nagy bejelentésükről?

Copyright © 2025 TRP Media Holding Kft.