George Russell felidézte, hogy apja, akit a hétköznapokon alig látott, milyen leckét tanított neki gyerekként, és hogy mennyire nem volt egyszerű megbirkózni azzal, hogy úgy érezte, soha nem elég jó, amit csinál.
Miközben Max Verstappenről már az is tudja, hogy az apja, a korábban szintén a Forma–1-ben versenyző Jos mennyire keményen bánt vele gyerekkorában, George Russell most elárulta, hogy az ő apja sem éppen finomkodott vele. A Mercedes négyszeres futamgyőztese szintén gokarttal kezdte, majd onnan lépdelt felfelé a ranglétrán a Forma–1-ig, elmondása szerint pedig gyerekként annyit látott az apjából, hogy amikor vele van, folyton szidja őt.
Arra a kérdésre pedig, hogy mikor jött rá, hogy nagyon tehetséges, megosztott egy érdekes történetet arról, hogy az apja miként igyekezett őt két lábbal a földön tartani.
„Nem volt más élményem, hogy őszinte legyek, mert ahogy beültem a gokartba, gyors voltam és versenyeket nyertem – ecsetelte a 27 esztendős versenyző az Untapped podcastban. – Valószínűleg nem voltam tisztában [a tehetségemmel], mert az apám annyira kemény volt velem. Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó az apámnak. Amikor gokartoztam, akkoriban még nem volt valódi adatelemzés, a gyakorlónapokon még a köridőket sem mérték. Szó szerint az apám volt az időmérő egy stopperrel.”
„Nagyjából öt év után tudtam meg, hogy mindig később nyomta meg a stoppert, hogy a köridejeim lassabbnak tűnjenek, mint amilyenek valójában voltak. Elmondta a gyakorlások során a többi versenyző idejeit, és mindig azt gondoltam, hogy lassú vagyok. Aztán elmentem a versenyekre és pole-ba kvalifikáltam és nyertem, ami gyerekként annyira összezavart. »Mindig lassú vagyok az edzéseken, de aztán a versenyeken nyerek. Miért van ez?«. Idővel rájöttem, hogy azért csinálta ezt, hogy ne szálljak el magamtól vagy legyek túlságosan magabiztos. Ez egy csodálatos és fontos lecke volt nekem.”
Russell apja hétköznap azért húzta az igát, hogy fia versenyezhessen, majd hétvégente vitte őt a versenyekre és szerelőként, mentorként segítette. Ez az időszak azonban lelkileg nem volt mindig egyszerű a későbbi F1-es pilótának.
„Már azelőtt elment, hogy felkeltem az iskola előtt, és este 8-9-ig nem jött haza, mire én már ágyban voltam. Szóval hétközben nem láttam az apámat. Aztán pénteken este beugrottunk a furgonba és bejártuk az országot. Ha a versenyhétvége nem sikerült jól, üvöltözött velem és igazán keményen hajtott.”
Russell a tenisz élő legendájától tanulta meg, hogyan maradhat még 15 évig az F1-ben
„Fiatal gyerekként arra gondoltam, »Nem látom az apámat, amikor pedig igen, dühös rám, én pedig azt érzem, hogy cserbenhagyom őt.« Ez igen kemény volt. Nagyjából 17 éves koromban jöttem rá, hogy nemcsak anyagilag fektetett belém, ami egy dolog, hanem az idejét is rám áldozta. A belét is ki kellett dolgoznia, hogy megadja nekem a lehetőséget. Aztán amikor volt egy kis ideje, ide-oda vitt az országban. Elképzelni sem tudom, mekkora nyomás és stressz alatt lehetett. Végső soron ezek az évek 7 és 13 éves korom között formálták a személyiségemet, és köszönetet kell neki mondanom ezért.”
Aztán amikor Russell 17 évesen aláírt a Mercedes junior programjába, közölte az apjával, hogy attól kezdve csakis apaként számít rá.
„Így sokkal jobb, mert apaként van jelen, és nem mentorként, szerelőként, sofőrként vagy befektetőként. Akkor ő csinált mindent. És természetesen figyelte, ahogy felnövök, miközben meg akarta adni a lehetőséget és mindent egy lapra tett fel érte. Amikor 17 évesen aláírtam a Mercedeshez, olyan volt, mintha átadná a stafétát. Igazán jót beszélgettünk, amikor ez történt, és elmondtam neki, hogy mit gondolok, hogy azt akarom, hogy apaként legyen mellettem és másként ne. Ezért van az, hogy amikor eljönnek a versenyemre, nem állnak oda a kamerák elé. Nem akarnak rivaldafényt, interjúkat vagy ilyesmit, csak a szüleimként akarnak jelen lenni.”