Mika Häkkinen a High Performance podcast adásában beszélt a kis híján tragikus 1995-ös balesetéről és utóhatásairól.
A később kétszeres F1-es világbajnokká váló finnek az volt a harmadik szezonja a McLaren pilótájaként, akkoriban általában egy-egy dobogós hely jelentette számára a kiemelkedő eredményt, futamgyőzelmet még nem szerzett. Az év utolsó futamát egy utcai pályán tartották Adelaide-ben, a város utoljára volt az Ausztrál Nagydíj házigazdája, és egy hatalmas balesettel búcsúzott az F1-től.
Häkkinen 30 évvel később visszaemlékezett az időmérőn bekövetkezett hatalmas bukására, amit az okozott, hogy az egyik tempós részen hirtelen kiszökött a levegő az egyik gumijából és elvesztette az irányítást.
„A kanyar kijáratánál volt egy hatalmas kerékvető, ami a levegőbe dobta az autót, vagyis az nem lassult, és pörgött a levegőben. Tudtam, hogy a falnak fogok csapódni, csak azt nem, mikor – mondta. – Nem volt időm rendesen megfeszíteni az izmaim és a nyakam, és akkor még nem volt benne a kocsikban a fejet védő HANS-rendszer. Olyan keményen ütöttem be a fejem, hogy megrepedt a koponyám.”
Häkkinen felért a csúcsra, majd a McLaren főnöke elkezdte leszakítani másokról a nadrágot
„Amikor megállt az autó, még a tudatomnál voltam. Nem tudtam mozgatni a karjaim és a lábaim, és ráébredtem, hogy nagy szarban vagyok. Mondtam magamnak, nyugi Mika, jönnek majd segíteni.”
Szerencsére pont annál a kanyarnál tartózkodott az orvosi stáb, és a kórház is csak pár percre volt onnan, de így sem sok választotta el a tragédiától, mert a koponyatörés miatt vér folyt a légcsövébe, és gégemetszést kellett végrehajtani rajta. Häkkinen ekkor vesztette el az eszméletét, kómába esett.
„Szörnyűnek” nevezte a magához térése utáni heteket. „Több napig kómában feküdtem, és amikor felébredtem, szörnyű dolgok jöttek. Felfogtam, hogy mi történt. Annyira keményen beütöttem a fejen, hogy több ideg megsérült az arcomban, a fele lebénult. Az egyik szememet le kellett ragasztani, hogy aludni tudjak” – mondta a Motorsport Heroes-nak.
Nagy baki után aratta utolsó F1-es győzelmét Häkkinen, miközben az FIA nevetséges hibát követett el
Noha a világbajnoki cím már eldőlt Michael Schumacher javára, az 1995-ös idény utolsó versenye igazán emlékezetes maradt, többek között a rendkívül kínosan kieső David Coulthard hibája és a kevés célba érkező miatt. Häkkinen kifejtette, a baleset megtanította rá, hogy az egészség a legfontosabb, illetve arra, hogy jobban figyeljen másokra. „Bizonyos értelemben erősebbé is tett, hogy semmit sem szabad feladni” – tette hozzá.
A baleset után nem fordult meg komolyan a fejében a búcsú gondolata. A 2001 végén visszavonuló finn a GP Racingnek egy korábbi interjúban utalt rá, hogy a baleset nélkül még több sikert érhetett volna el. „Nem hiszem, hogy gyorsabb lettem volna , de azt hiszem, hosszabbra nyújtottam volna a karrierem. Hatással volt rám [a baleset]. Ráeszméltem, hogy az F1-ben bármikor bekövetkezhet hasonló baleset, mert a motorsport veszélyes. Emiatt olyan lett a felfogásom, hogy amint bajnokságokat nyerek, nem kísértem tovább a sorsot.”
Vagyis a baleset befolyásolta a karrierjének végső eredménylistáját, a két vb-címe mellé akár további(aka)t is gyűjthetett volna Michael Schumacher és/vagy Fernando Alonso rovására, elvégre a McLaren 2003-ra és 2005-re is erős autót készített. Kérdés persze, mennyire koptak volna meg Häkkinen képességei, de figyelemre méltó, hogy 33 évesen vonult vissza – az elmúlt négy évtizedben nála fiatalabb korban csak Nico Rosberg hozott ilyen döntést a világbajnokok közül.