A Red Bull egyik sikerkovácsaként elérte azt, ami versenyzőként soha nem adatott meg neki, pedig a Ferrari kész volt leigazolni őt. Helmut Marko, a Red Bull motorsport-tanácsadója egy podcastban árulta el, mennyire közel állt ahhoz, hogy csatlakozzon az olaszokhoz.
Helmut Markót mindenki a Red Bull pilótaprogramjának szülőatyjaként és az energiaital-gyártó F1-es sikereinek egyik letéteményeseként ismeri, és valószínűleg jóval többen tudják róla, hogy Max Verstappent ő hozta a bikások kötelékébe, mint azt, hogy egykor maga is Forma–1-es pilóta volt. Ez persze nem csoda, hiszen mindössze 9 futamon vett részt, miután egy borzalmas sérülés következtében be kellett fejeznie a versenyzői pályafutását.
Persze ami neki veszteség, az a Red Bullnak nyereség, hiszen ki tudja, hogy amennyiben sikeres F1-es karriert fut be, miként alakul a versenyzés utáni élete. Merthogy a tehetséges megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen, ráadásul a balesete előtt bejelentkezett érte a sportág legnagyobb nevű csapata.
Túlzott sietség és 10 centi – így vesztette el látását az egyik szemére a Red Bull kulcsembere
A most 82 éves osztrák a Beyond the Grid podcast legutóbbi epizódjában árulta el, hogy közvetlenül a Clermont-Ferrandban rendezett 1972-es Francia Nagydíj után kellett volna Maranellóba utaznia, hogy egy potenciális szerződésről tárgyaljon. „Az előző héten vezettem egy Ferrari sportkocsit. Az első rajthelyről indultam és második lettem, és kaptam egy ajánlatot az F1-es csapatba” – mondta, mire a meghökkent házigazda, Tom Clarkson visszakérdezett, hogy ez az ajánlat valóban a Ferraritól érkezett-e, mire Marko így felelt: „Igen, a Ferraritól. Már [alá is volt írva].”
Marko kérdésre megerősítette, hogy ez még nem a szerződés, hanem egy szándéknyilatkozat volt. „El kellett volna mennem Maranellóba, mert végső soron az öreg (Enzo Ferrari) mindig mindent személyesen intézett, és oda kellett menni, hogy személyesen is bemutatkozzak.”
Erre végül természetesen nem került sor, így Marko csak később ismerte meg a Scuderia alapítóját. „Clermont után kellett volna Maranellóba mennem, de végül később, Niki Laudával mentem. Egy kicsit segítettem neki ezekben a tárgyalásokban, és akkor mentem el, és akkor láttam Enzo Ferrarit először személyesen.”