Az utóbbi szűk 30 év egyik legelismertebb F1-es fotósa úgy véli, bizonyos szempontból Lewis Hamilton és Michael Schumacher viselkedése nagyon hasonlított akkor, amikor fotózták őket.
Érdekes párhuzamot vont a Forma–1 két hétszeres világbajnoka, Michael Schumacher és Lewis Hamilton között Darrent Heath, ismert F1-es fotós, amikor James Allen podcastjában azt ecsetelte, hogy milyen különbségek vannak versenyzők között abban, hogy milyen őket fotózni. Heath szerint Hamilton – bár rendszerint beviszi a divatot a paddockba – gyakran a mezőny legnehezebben fotózható tagja volt, amiben hasonlít a Ferrari legendájára.
„Mindig is lenyűgözött a versenyzők különböző személyisége és az, hogy mindenkinek megvan a saját komfortzónája. Bizonyos pilóták, mint Nico Rosberg vagy Sebastian Vettel, egyáltalán nem bánták, ha szó szerint centikre voltál az arcuktól. Annyira koncentráltak voltak, hogy szinte észre sem vették, hogy ott vagy. Teljesen a jelenben éltek, és ez nem zavarta őket – ecsetelte Heath. – Carlos Sainz fantasztikus ebből a szempontból, de Charles Leclerc is. Nyugodtan lehetsz egészen közel hozzájuk, nem bánják. Természetesen mindig tiszteletben tartasz bizonyos határokat – például soha nem fotóztam versenyzőket evés közben –, de ezek általában nem is fordulnak elő a rajtrácson.”
„Aztán ott vannak olyan emberek, mint Michael Schumacher, akinek sokkal nagyobb volt a személyes tér iránti igénye. És mindig úgy tűnt, hogy nagyon gyanakvó volt azzal kapcsolatban, hogy mit akarsz csinálni. Lewis Hamilton sem könnyű alany közelről. Voltak fantasztikus privát fotózásaim Lewisszal, ahol remek volt: beszélgettünk fotózásról, kamerákról, csak úgy lazán, ahogy ezekkel a srácokkal szoktál. De amikor felveszik a „versenyzői arcukat”, és fejben a futamra készülnek, akkor megváltoznak.”
Heath korábban a a blogján egy történetet is felelevenített Schumacherről, aki alatt az 1998-as Német Nagydíj edzésén megállt a Ferrari a hockenheimi erdőben, a Ferrari versenyzője pedig kénytelen volt megvárni a tréning végét, hogy valaki visszavigye őt a paddockba,
„Schumachernek nem volt hova mennie. Nem volt szervizút vissza a bokszba, csak egy kis terület, ahol álldogálhatott – és egy magabiztos fotós a közelben – tekintett vissza Heath. – Ez minden bizonnyal maga volt számára a pokol, úgyhogy amilyen messzire csak tudott, eltávolodott tőlem abban a reményben, hogy kikerül a lencsém fókuszából, de bármennyire is próbálkozott, esélye sem volt. A fák között lopakodva, mintha vadásznék, csendben osonva próbáltam meglátni Schumacher arcát. A pályán épp nem volt kint autó, csend honolt az erdőben. Minden lépésemre ügyeltem, nem akartam megijeszteni a prédát. Aztán ropp! A csendet megtörte egy letört ág, és a zsákmányom a sötétbe bámult. De engem nem vett észre.”
Heath egyik, az ominózus „vadászaton” készült fotója Schumacherről: