Kimi Antonelli a jelek szerint elbizonytalanodott, hogy maradhat-e a Mercedesnél.
Jól dokumentált, hogy Antonelli az újonc évét ugyan jól kezdte, de a szezon közepén hullámvölgybe került – noha az időmérős lemaradása a Magyar Nagydíjat leszámítva ebben az időszakban is alapvetően változatlanul néhány tizedmásodpercen belül maradt George Russellhez képest –, mielőtt az idény végére újra kiváló formába lendült.
A Mercedes új, később kukázott felfüggesztése vitte őt rossz útra, de fejben sem volt a csúcson: meg kellett tanulnia az elvárások kezelését, és úgy tűnik, a zavaró tényezők kiiktatását is.
„Nem segített a kívülről érkező nyomás. Tudtam, hogy hosszú távú szerződéssel rendelkezem, de egyes híresztelések erősen gondolkodóba ejtettek. Mentálisan kemény pillanatokat okoztak, a gondolatok velem maradtak az autóban is” – ismerte el az Autosportnak.
Ez az F1-es versenyző mindig így lubickolna, ha végre mérsékelnék az elvárásokat vele szemben?
Nem nevezte meg, hogy konkrétan mely pletykák ragadtak meg az agyában, de jó eséllyel az egyik az lehetett, hogy a Mercedes kikölcsönzi őt az Alpine-nak 2026-ban. Az istálló végül a várakozásoknak megfelelően megerősítette a helyét a következő szezonra, jóllehet, Toto Wolff egy idő után keményebb hangot ütött meg vele szemben a teljesítménye javításának szándékával.
„Tudom, hogy más akadályok is gördülnek majd elém, de az egy évvel ezelőttihez képest tisztábban látom, mi vár rám” – mondta Antonelli. Mélypontnak a Belga Nagydíjat nevezte meg, csúcspontnak több futamot is. Las Vegasban a nagy felzárkózása Max Verstappenből is elismerést váltott ki (a 17. rajthelyről indulva 4. lett a pályán, ami Lando Norris kizárása után 3.-ká változott), erről azt mondta, olyan volt, „mintha egy alagútban lett volna,” annyira elmerült a versenyzésben.
„Mindent ösztönösen csináltam, anélkül, hogy sokat gondolkodtam volna – közölte. – Olyan volt, mintha robotpilóta üzemmódba állítottam volna az autót. Vezettem, és nem éreztem minden rezdülését, minden természetesen, automatikusan jött. Emlékszem, a különleges érzés idején szinte zavartak Bono [a versenymérnököm] rádióüzenetei, mert azok visszazökkentettek a valóságba.”
„Nyilván hasznos információkat osztott meg, de azok kirántottak ebből az alagútból. Varázslatos érzés volt benne lenni, zsigerből vezetni és nem gondolni semmi másra sem.”