Akárcsak honfitársainak és más, nem európai kontinensről származó versenyzőknek, Oscar Piastrinak sem volt egyszerű, amikor családját hátrahagyva, egyedül kellett boldogulnia ahhoz, hogy elérhesse az álmát.
Oscar Piastri ausztrálként keresztülment azon, amin számos olyan, Forma–1-be igyekvő pilóta keresztülment már, aki nem Európában született. Ahhoz ugyanis, hogy valaki eljusson a gyorsasági autósport királykategóriájába, muszáj már gyerekkorában az öreg kontinensen versenyeznie. A váltás ideje Piastri számára 14 évesen jött el, ekkor költözött ugyanis ide Ausztráliából, és míg eleinte az édesapja is vele volt, később döntés elé állította a fiát. Az általában higgadt, nyugalmát feszült helyzetekben is megőrző McLaren-pilóta az F1 Off The Grid című sorozatának legújabb epizódjában mesélt erről az időszakról és elmondta, hogy ekkor alakult ki benne az a hozzáállás is, ami miatt manapság olykor Kimi Räikkönenhez hasonlítják.
„Tudatosan törekedtem arra, hogy ne pörögjek túl, és ne legyek túl érzelmes, ugyanakkor azért legyen bennem érzelem és szenvedély is, mert ha egyáltalán nem érdekel [amit csinálsz], akkor abból nyilván semmi jó nem fog kisülni. Ennek az egyensúlynak a megtalálása tanulási folyamat volt. Ez részben abból fakad, ahogyan felnőttem, különösen azután, hogy Európába költöztem. Sok leckét tanultam az életről, valamint azt is, hogy bizonyos helyzetekben miként boldoguljak egyedül az életben.”
„Apukám az első hat hónapban velem volt, majd tulajdonképpen döntés elé állított: vagy maradsz itt, bentlakásos iskolába mész és tovább kergeted az álmodat, vagy hazajössz velem. Nagyon élveztem az európai versenyzést és azt, hogy a világ legjobbjaival mérhetem össze magam, és úgy éreztem, kár lenne hazamenni. Nyilván szomorú voltam, hogy eltávolodom az otthonomtól, de közben izgatott is, hogy megpróbálhatom megvalósítani az álmomat, és Európa egyértelműen a legjobb hely erre.”
„Nem volt vicces” – Piastri pályafutása nehéz időszakáról vallott
Természetesen mint minden tinédzsernek, olykor Piastrinak is volt honvágya, de ahhoz, hogy tovább hajszolhassa az álmait, le kellett azt küzdenie. „Bizonyos szempontból egyszerű volt. Ez volt az út az álmom megvalósításához, így valahol el kellett választanom az érzelmeimet attól, amit csináltam. De voltak olyan hétvégék vagy hetek, amikor csak haza akartam menni, újra látni mindenkit, a saját ágyamban aludni, a családommal lenni. Ez néha nehéz volt, de mindig ott volt a nagyobb cél a szemem előtt: hogy Forma–1-es versenyzővé váljak.”
A kilencszeres futamgyőztes elismerte, hogy sok tininek borzasztó lenne ez az élet, ami nyilván nem való mindenkinek. „Szerintem a legtöbb gyerek számára az, hogy az iskolában kell lakni, elég kínzóan hangzik… Kezdetben én sem voltam túl lelkes az ötletért. Inkább olyan volt, hogy tudtam: ha ezt akarom, akkor össze kell szednem magam. De amikor odaértem, bizonyos értelemben olyan volt, mintha barátokkal élnék együtt, ami jó volt, és ez is segített, hogy néha eltereljem a figyelmemet a versenyzésről.”