Örömteli, hogy az új szabályrendszer kezdetén több területen különböző irányba indultak el az F1-es csapatok bizonyos megoldásokkal, és az Alpine autóján is felfigyeltek egy sajátosságra.
Később persze valószínűsíthető, hogy hasonlóbb irányba tartanak majd a tervezési trendek, egyelőre viszont mindenki próbálja feltérképezni, a sajátja jobb-e a többiekénél. Az Autosport vizsgálta meg jobban az Alpine új modelljét, és leginkább a hátsó szárnyon tesztelt egyik elemre figyeltek fel leginkább: a szárnyállító berendezésre.
Az idei évtől nincs DRS, de hasonló koncepcióval ugyanúgy mozgatható lesz a hátsó szárny terelőlapja, csak épp nem szükséges használati feltétel hozzá 1 másodpercen belülről követni egy másik autót, hanem bárki bármikor nyithatja a szárnyakat (ezentúl az elsőt is) a kisebb leszorítóerő érdekében.
Az Alpine állítószerkezete abban tér el a többi F1-es autón eddig látott megoldástól, hogy nem elöl emeli meg a terelőlapot, hanem hátulról húzza lefelé.
Nem kakukktojás, de a csekély kisebbséghez tartozik az Alpine azzal is a mezőnyben, hogy az első futóműnél megtartották az előző generációs autókra jellemző vonórudas megoldást, aminek koncepcióját rajtuk kívül csak az új Cadillac istállónál követték, miközben a többiek áttértek a nyomórudasra.