Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke az eheti bahreini tesztelés egyik FIA-sajtótájékoztatóján dühösen reagált – és talán kissé túlzásba is esett –, amikor arról beszélt, nem tudja, honnan jönnek azok a pletykák, melyek szerint a csapata illegális üzemanyagot használ. Mutatjuk, mi áll ennek a felvetésnek a hátterében.
„Azt mondták, hogy a sűrítési arány miatt szabálytalanok voltunk, ami teljes baromság, totális baromság. Most jön a következő történet, hogy az üzemanyagunk illegális. Fogalmam sincs, honnan jön ez, és megint elindul a találgatás. Lehet, hogy holnap majd kitalálnak valami mást, amiről nem is tudok – talán azt, hogy benne vagyok az Epstein-aktákban. Ki tudja? Szóval újabb nonszensz. Tudják, ez egy bonyolult téma a folyamattal és mindennel együtt, de még kommentálni sem tudom” – forrongott az osztrák üzletember.
A pletykák egészen pontosan arról szóltak, hogy a Mercedes üzemanyag-beszállítója, a Petronas nem kapja meg időben az engedélyt, ezért az Ausztrál Nagydíjtól kezdve más üzemanyagot kellene használniuk, mint amit a teszteken. Wolff szerint ez nem igaz, és az üzemanyag jó úton halad a jóváhagyás felé, a tanúsítási eljárás pedig hamarosan lezárul. De miről van szó pontosan?
Fordulat jöhet a Mercedes motorügyében, mégsem lesz szabályváltozás?
Az FIA az idei évtől kötelezővé tette a 100%-ban fenntartható üzemanyagok használatát a Forma–1-ben, ám a teszteken a gyártók (Petronas, Shell, ExxonMobil, Aramco, BP) még olyan, nem homologizált üzemanyagot is használhattak, amelyek versenyhétvégén illegálisak lennének. Ezt a döntést a szabályzatban található kétértelmű megfogalmazás miatt hozta meg az FIA. Tehát az, ha a Mercedes és ügyfélcsapatai által a teszteken használt Petronas-üzemanyag nem felelne meg a versenyhétvégén, az még nem jelenti azt, hogy most illegális.
A The-Race utánajárt a dolognak, és megtudta, hogy a Mercedes által használt üzemanyag ugyanaz a fejlett, fenntartható keverék, amelyet az egész szezon során versenyzésre szánnak, de miként a teszten résztvevő legtöbb, ha nem az összes beszállító, a Petronas is úgynevezett helyettesítő üzemanyagot használt, ami egy olyan keverék, amely a versenyüzemanyag receptje alapján készül, de megengedett, hogy az összetevői a tervezett fenntartható ellátási láncon kívülről származzanak. Ez a jövőben már teszteken sem lesz engedélyezett.
Az, hogy a gyártók ilyen üzemanyagot használhattak, segített nekik áthidalni a tesztekhez szükséges nagy mennyiségű üzemanyag előállításával kapcsolatos problémákat, és így akár költségeket is csökkenthettek, miközben értelemszerűen nem érte meg nem reprezentatív eleggyel hajtani az autókat, hiszen minden máshoz hasonlóan az üzemanyagot is tesztelni kell.
Nikolas Tombazis, az FIA együléses kategóriákért felelős technikai igazgatója pedig elmondta, hogy bár a szabályok célja eredetileg az volt, hogy ne tegyék lehetővé a helyettesítő üzemanyagok használatát, menet közben jobbnak látták hagyni, hogy a csapatok mégis használhassák azokat.
„A szabályzat – hogy világos legyek – nem mondta ki egyértelműen, hogy a teszteken az üzemanyagnak tanúsítottnak kell lennie, ami inkább egy figyelmetlenség volt, nem szándékos döntés. Ahogy világossá vált, hogy maga a tanúsítási folyamat időigényes és bonyolult, ahelyett hogy beavatkoztunk volna és módosítottuk volna ezt az eredetileg nem szándékos kiskaput a szabályzatban, úgy éreztük, praktikus és reális megoldás az első évben engedélyezni a helyettesítő üzemanyagok használatát” – magyarázta Tombazis.
„Tehát nem egy szándékos kiskapu volt, hanem véletlenül maradt benne. Utólag visszatekintve, ahogy közeledtünk a határidőhöz, és nyilvánvalóvá vált, hogy egyeseknek szükségük lesz erre ahhoz, hogy kényelmesen felkészülhessenek, pragmatikus megközelítésnek éreztük.”
A cél tehát az, hogy az első verseny előtt minden beszállító üzemanyaga megkapja a tanúsítványt, miközben annyira összetett a folyamat, hogy előfordulhat csúszás. Előállhat például olyan helyzet, hogy az adott beszállító már teljesítette a kötelezettségeit, de a tanúsítási folyamatot felügyelő vállalat, a Zemo Partnership még nem fejezte be az auditálást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akkor ennek a beszállítónak nem lesz üzemanyaga az első versenyre.
„Nem gondolom, hogy kommentálnom kellene, ki kapott már teljes tanúsítást és ki nem, mert ez minden üzemanyag-beszállító saját ügye. Az igaz, hogy az új folyamat bonyolultabb, mint korábban, mert nemcsak az üzemanyag kémiai összetételét vizsgáljuk – vagyis hogy bizonyos vegyületekből ne legyen meghatározott százaléknál több, illetve hogy megfeleljen bizonyos égési és energiatartalmi paramétereknek –, hanem ezen felül fenntarthatósági követelmények is vannak. Minden üzemanyagnak fenntarthatónak kell lennie, és el kell érnie egy meghatározott üvegházhatásúgáz-kibocsátás-csökkentést. Ez a formula alapvető része” – ecsetelte Tombazis.
„Egy-egy üzemanyag akár 100 különböző összetevőt is tartalmazhat. Ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy ez fenntartható, minden egyes komponenst ellenőriznünk kell. Ez azt jelenti, hogy az egyes összetevők beszállítóit is vizsgálni kell, mivel nem feltétlenül egyetlen gyárban készülnek. Ellenőriznünk kell, hogy mindegyik beszállító olyan módszereket alkalmaz-e, amelyek csökkentik a karbonlábnyomot, és nem fosszilis forrásból származnak. Ez az egész folyamat meglehetősen összetett, és mi is tanulunk belőle. Természetesen támogat minket ebben a Zemo, a tanúsító vállalat. Ennek eredményeként ez bizonyos értelemben kihívást jelentett” – mondta a görög származású szakember.