Broadley egyike volt a brit motorsport ipar úttörőinek, Colin Chapman, John Cooper, vagy Major Arthur Mallock mellett. Ő volt a Lola autók atyja.
Az első alkotása 1958-ban a Lola Mk1-es volt, amit 2000 fontnyi megtakarításából épített. Később olyan autókkal tette le a névjegyét, mint a legendás Lola T70-es, vagy a félelmetes F5000-es autók a 70-es években. Megtalálhattuk az autóit az egykori C csoportban, valamint a Forma-1-ben is akár.
1962-től kezdődően 35 Forma-1-es projektben vett részt, közöttük olyan patinás autó is, mint a Honda RA300-as, amivel a Honda 1967-ben megszerezte az első győzelmét. Ugyanakkor Broadley állt a Graham Hill alapította Embassy Hill csapat mögött a 70-es években, a Larousse Lola mögött a 80-as években, és a 90-es évek elején.
Amerikában is tisztességgel bemutatkozott: Graham Hill volt az első brit pilóta, aki a legendás 500 mérföldes indianapolisi versenyen nyerni tudott egy Lola T90 Red Ball Speciallal 1966-ban. Ugyanakkor az idősebb Al Unser is Lola T500-assal nyert 1978-ban Indianapolisban, Poconoban és Ontairoban.
Mario Andretti, Bobby Rahal, Al Unser Jnr, Cristiano Da Matta, Nigel Mansell, Paul Tracy és Michael Andretti is a CART-ban, illetve a ChampCarban os Lola autókkal nyertek bajnoki címeket. Olyan gyártókat utasított a Lola maga mögé, mint a March, Reynard, Ralt, Brabham, Eagle, Penske, és még folytatható lenne a lista. A csapatok, a versenyzők, és a mérnökök is azért szerették a márkát, mert egy nagyon minőségi konstruktőrről beszélhettünk az esetükben.
Broadley egy nagyon magabiztos ember volt, aki azért megcsillogtatta a humoros oldalát is a több ezer Lola dolgozónak, ha kellett. Igazi oldschool mérnök volt, akit alig lehetett megtalálni otthon, mert mindig valami versenyautó tervén dolgozott. Az üzletet sokszor mások vitték helyette, és inkább azt mondták rá, hogy ő volt a „mérnökök mérnöke”, nem volt olyan pezsgő személyiség, mint Colin Chapman, Ken Tyrrell vagy Ron Dennis.
Miután véget ért a nagy korszaka, nyugdíjasként is bejárt az egykori üzemébe, és beszélgetett a régi alkalmazottakkal. Akik ismerték és dolgoztak vele, örömmel emlékeznek rá. Az autóversenyzés egyik csendes háttérembere volt ő, akinek az elkötelezettsége legalább akkora tiszteletet érdemel, mint Chapman öröksége, vagy Williamsé, vagy a McLarené.