Az Infiniti neve eddig leginkább eddig az autósportban leginkább mint a Red Bull vagy jelenleg épp a Renault partnereként tűnhetett fel. Nincs különösen régebbi sportautós múltja a márkának. Így gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatnak, és meg is tették ezt most a -cel, ami egy háború előtti versenyautó formát hoz, de már egy 148 lóerős elektromotorral, kicsit hot-rodos beütéssel. Ugyan a ’30-as évek formavilágát hozza, mégis nagyon jövőbe mutató, és mindenképp tisztelgés egy olyan korszak előtt, aminek nem voltak a részesei. Általában az ilyen kísérletek sokszor kaotikusak lesznek a nagy megfelelési kényszer miatt, de itt szerencsére jól párosul a megdöbbentő design a régmúlttal, és nincs semmi hozzáadott sallang.
A meghajtás és az akkumulátorok a következő generációs Nissan Leafből érkeznek, és nincs benne szervokormány sem, ahogy a rugózás és a tengelyek is végtelenül egyszerűek. Kifejezetten jól találkoznak a vintage/retro és a modern stíluselemek, köszönhetően a Protoype 9 tervezőinek egész harmonikus lett az összkép. Olyan az egész koncepció, mintha egy japán vidéki pajtában megtaláltak volna egy elkészült, de elfeledett Grand Prix versenyautót, még a háború előttről.
Annak ellenére, hogy megnéznénk akár versenykörülmények között is, valójában inkább csak design funkciója van az alkotásnak: azt hirdetni, hogy az a cég, amelyik megépíti neked a Q50-es luxus szedánt, képes erre is.
