Ritka az olyan rendezvény amely annyira jól sikerült, hogy a széria azért van épp „bajban”, mert most újra kell gondolnia az eddigi stratégiáját, és legalább olyan jó show-t kell biztosítania a többi versenyhelyszínen, mint tették azt a magyar szervezők, a Hungaroring Classic alatt. A sztárvendég ezúttal Emanuele Pirro volt, a korábbi Forma-1-es versenyző, aki Senna és Prost mellett tölthette be a tesztpilótai szerepet. Később ötszörös győztes lett Le Mansban. Karrierje első nagy korszakáról beszélgettünk vele.
JK: A 70-es években kezdted a karriered, most 2017 van, és még mindig itt vagy a paddockban, és versenyautókat vezetsz…
E: Nagyon szeretem a versenyzést, imádom az autókat, és a légkört, és ez az egész már a gyermekkoromban elkezdődött.
JK: Hogyan indult ez az egész? A családodban téma volt a motorsport?
E: Már gyerekként tetszett az egész, és apám is motorsport kedvelő volt. Aztán elég hamar elkezdtem gokartozni, beleszerettem. Lehet, hogy így születtem, mindig is nagyon rajongtam a motorkerékpárokért, autókért, motorokért már gyerekként is.
JK: A gokartos éveid után jöttek a Formula Abarthban az eredmények, így logikus lépés volt, hogy az F3, F2 és F3000 felé veszed az irányt. Kik voltak akkoriban a legnagyobb riválisaid?
E: Bizony, F3-ban ott volt Larrauri, Didier Theys, csomó francia srác, olyanok mint a Ferte testvérek, vagy Mauro Baldi. Ezután az F3000-ben ott volt Mike Thackwell, Roberto Moreno és Stefano Modena.
JK: Egyike voltál azon pilótáknak is, akik Japánban csináltak karriert…
E: Igen, reménykedtem, hogy a Forma-1-be kerülhetek, de erre nem volt lehetőség, így váltottam a túraautókra, mentem 1987-ben egy szezont a BMW-vel, aztán jött a lehetőség, hogy Japánba menjek, hogy teszteljek a McLaren-Hondával, ahol aztán Ayrton Sennával és Alain Prosttal dolgozhattam együtt. Ez egy újabb lépés volt abba az irányba, versenyzői üléshez jussak majd az F1-ben.
JK: Fiatal versenyzőként nehezebb dolog a világ versenyzőivel egy csapatban lenni? Látod magad előtt őket, és azt mondogatod, hogy te is tudsz olyan jó lenni mint ők?
E: Nem, nem, szóval tényleg NEM! Először is, nem volt más lehetőségem. Ez egy nagy sansz volt nekem arra, hogy visszatérjek a nyitott együlésesek világába, és megnézzem, hogy mennyire is vagyok jó. Soha nem néztem rájuk úgy, mint riválisokra. A szerződésem arra szólt, hogy abban az esetben vezethetek egy nagydíjon, ha valamelyikük erre épp képtelen lett volna. Soha nem tekintettem úgy rájuk, mint akiket le kell győznöm, inkább olyan valakik voltak, akiktől tanulhattam. Valójában nem tudtam, hogy ez a munka hova vezethet. Akkoriban a tartalékpilótai állás nem volt olyan népszerű. Ron Dennis mindig azt mondta nekem, hogy nehéz less nekem versenyeznem, mert nekik ugyan megvannak a versenyzőik, de talán ez a lehetőség megnyit nekem majd egy kaput. Végső soron igaza let, fél szezont mehettem a Benettonnal, amikor Johnny Herbert nem volt elég fit a vezetéshez.
JK: Te mit gondolsz, melyikük volt jobb, Senna vagy Prost?
E: Nos, azt hiszem, hogy mindketten segítettek egymásnak abban, hogy még erősebbek legyenek. Akkoriban ők ketten olyan szinten álltak, ami hihetetlen volt, egymást nyomták kegyetlenül előre! Ez a karrierem egy fontos állomása volt, ahol velük lehettem, és sokat tanulhattam tőlük.
JK: Aztán végül két szezont tölthettél el a BMS Scuderia Italiával…
E: Igen, az első évemben de Cesarisszal voltam ott, de az autó nem volt versenyképes. A második évben, 1991-ben a kasztni nagyon jó volt. A csapattársam J.J. Lehto volt, viszont nagyon alacsony volt a költségvetésünk. Ugyan a Ferrari V12-es motorjait használtuk, de ezek köszönő viszonyban sem voltak a gyári Ferrari motorokkal, nagyjából 100 lóerővel gyengébbek voltak. Az autót jó volt vezetni, igazán élvezhető volt. Számomra még a McLarennél is job autó volt! Össze tudtam hasonlítani őket, mert ugye néha még mindig tesztelhettem az akkori autójukat is, mint a tesztpilótájuk. Amennyiben lett volna komolyabb költségvetésünk, megbízhatóbbá válhatott volna az autónk is, akkor egy sikeres évünk lehetett volna. Viszont ezután a Forma-1-es karrierem véget ért.
(folyt. köv.)