A frissen aláírt motorszerződés ellenére a Renault nem fél attól, hogy a McLaren megverheti őket jövőre.
Ha valaki még nem hallotta volna, 2018-ra motorpartnert vált a McLaren és a Toro Rosso: míg az utóbbi F1-es létezése során először élvezheti a gyári csapati státuszt, az előbbi a hároméves szenvedés és frusztráció után a Hondával való szakítást látta egyetlen lehetséges opciójának. Miután a McLaren korántsem egy kutyaütő csapat, a Renault-nál érthetően felmerültek aggályok a motorbeszállítással kapcsolatban, elvégre nem mutatna túl jól az év végi összesítésen, ha egy ügyfélcsapat a gyári alakulat előtt végezne. A szkeptikusoknak hála kis híján kudarcba is fulladt a projekt, ám Cyril Abiteboul csapatfőnöknek sikerült meggyőznie a vezetőséget, hogy egy McLaren-Renault rivális végeredményben előnyökkel járna a gyári csapat szempontjából.
„Felmerült némiféle aggodalom, így fontos volt elmagyarázni mindenkinek a vállalaton belül és Enstone-ban egyaránt, hogy a filozófiánk változatlan marad” – nyilatkozta Abiteboul. „Nem vetettük el azt a tényt, hogy az F1-es programunk egyetlen lényege és végcélja a minél magasabb szintek elérése a Renault gyári csapatával. Fontos, hogy stratégiailag és taktikailag gondolkodjunk; nem titok, hogy a motorok körüli mizéria újabb lehetőségeket teremtett számunkra, mint például Carlos Sainz leigazolása, amire egyébiránt nem lett volna esélyünk. Az inkluzív üzletvezetési stílus híve vagyok, így a vezetői réteget mind Enstone-ban, mind Viryben bevonom a döntések részleteibe, hogy mit és miért teszünk úgy, ahogy. Most úgy vélem, mindenki megértette, miért teszünk így, és nem félünk a McLarentől, ugyanis ha ki akarunk tartani az eredeti elképzelésünk mellett, akkor mindenkit le kell tudnunk győzni. Emellett az ügyfelek cserélgetése lehetőségként szolgál arra, hogy a közös munka révén mi is változtassunk a saját működési metódusainkon, a változás pedig általában pozitív.”
A „fejfájások” elkerülése végett azonban néhány feltételnek teljesülnie kellett a szerződés aláírása előtt.
„Csak professzionális, alázatos és hűséges csapatokkal akarunk együtt dolgozni” – folytatta Abiteboul. „A Red Bull-lal hosszú időkre visszanyúló kapcsolatunk van; a Toro Rossóval kissé komplikáltabb volt a dolog, voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, de alapjában véve működött. Ezért nem akartuk minden áron megszakítani ezt a kapcsolatot, illetve csak ügyfélcserébe voltunk hajlandóak belemenni – a technikai projektet nem akartuk beáldozni, így nem akartunk a jelenlegi háromnál több ügyfelet, és ezt is bizonyos, legfőképpen anyagi, feltételekhez kötöttük. Az egésznek pedig egy stratégiát kellett szolgálnia: a Renault-gyári csapat pozíciójának maximalizálását. Amikor mindez összeállt, az ügylet meglehetősen egyértelművé vált.”