Kollégánk Stoffel Vandoorne-nal, a McLaren 26 éves belga versenyzőjével készített interjút Spielbergben, az Osztrák Nagydíj helyszínén.
Vandoorne rendkívül őszintén beszélt Forma-1-es karrierjének alakulásáról és az őt ért megpróbáltatásokról, melyek a McLaren utóbbi években mutatott nem túl rózsás teljesítményéből fakadnak.
GP2 bajnokként érkeztél meg a száguldó cirkuszba, aki rekordokat döntött a Forma-1 előszobájában. Milyen benyomásaid vannak az F1-be való beilleszkedéssel kapcsolatban?
Stoffel Vandoorne: Mindenekelőtt elmondhatom, hogy a Forma-1 teljesen különbözik a GP2-től és az összes junior kategóriától. Lehet bármennyi tapasztalata valakinek a kisebb kategóriákban, az F1 más történet. Mielőtt versenypilótává váltam, tesztversenyzőként dolgoztam a McLarennél, és sok időt töltöttem el a szimulátorban, valamint követtem a csapatot az egyes versenyhelyszínekre. Eljön azonban az idő, amikor meg kell mutatnod magad és teljesíteni kell. A Forma-1-es pilótává válásomat elég normálisnak nevezném, bár nyilvánvalóan nem voltam ideális helyzetben. Nagyon sokat küszködtünk, már a teszteken sem tudtunk elég időt tölteni a pályán, majd a mezőny végéről kellett nekivágnunk a futamoknak, sőt olyan is volt, amikor el sem tudtunk rajtolni. Nehéz idők voltak, nekünk is fel kellett fognunk, hogy valójában mi történik. A kezdetekkor annyira sok problémával kerültünk szembe, hogy nem is tudtunk a személyes teljesítményemmel foglalkozni. Miután erősebbé váltunk megbízhatóság terén, egyre többet tudtunk meg az autónkról és arról, hogy nekem mire van szükségem a technika terén. Mindezek után a mérnöki csapat felé is közvetíteni tudtam a gondolataimat. Úgy gondolom, ez egy teljesen normális tanulási folyamat, melyen át kell esni. Persze, a problémák nem könnyítették meg a procedúrát.
„Fel kellett fognunk, hogy valójában mi történik…”
Különösen nem könnyű a helyzet, ha Fernando Alonsónak hívják a csapattársad. Még mindig ő a mezőny egyik legkomplettebb versenyzője?
Vandoorne: Két csapattársam volt eddig a Forma-1-ben és mindketten világbajnokok. Fernando továbbra is az egyik legjobb, így elég jó viszonyítási alapom van. Egyetlen probléma áll fent, mely mindkettőnket érint: nem harcolhatunk győzelmekért és top pozíciókért. Sokkal szebb lenne a dolog, ha az első helyekért versenyeznénk.
Úgy tűnik, elég jó a kapcsolatod Fernandóval, ellát néha hasznos tanácsokkal?
Vandoorne: Nem, soha! Jó a kapcsolatunk, de elég furcsa a helyzet, ami körülvesz minket. Szenvedünk az autóval, a csapat nem tudja hozni az eredményeket. Nem tudunk megfelelő helyezésekért küzdeni, így valamilyen szinten normális, hogy jó kapcsolatunk van. Ha holnaptól győzelmekért harcolnánk, valószínűleg megváltozna a helyzet, jelen pillanatban viszont mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy egyre előrébb jusson a McLaren.
Hamarosan elérünk a szezon feléhez, így egyre többször kerülnek szóba a szerződések. Több csapatvezető, köztük Toto Wolff is nagyra értékel téged. Úgy gondolom elég jó érzés ehhez hasonló dicséreteket begyűjteni…
Vandoorne: Mindig jó ilyenekről hallani! Ahogy mondtad is, a szezon ezen szakaszában normális, hogy mindenki a versenyzőkről beszél, ám a helyzetünket figyelembe véve egyáltalán nem könnyű megmutatni, hogy valójában mire is vagyok képes. Továbbra is úgy gondolom, hogy nagy támogatás övez a paddockban és mindenki magasra értékel engem. 100%-ig megbízom az adottságaimban és a képességeimben, amivel az egyik legjobbá válhatok. Jelenleg várnom kell a lehetőségre, hogy megfelelő csomag legyen mögöttem.
Az idei szezont három hondás év után már a Renault partnereként kezdtétek meg. Csalódást okozott, hogy nem tudtok ott lenni a Red Bull szintjén?
Vandoorne: Az, hogy rögtön a Red Bull szintjén legyünk, soha nem volt a lehetőségek között. Ők nyilvánvalóan jó mércét jelentenek számunkra, így összehasonlítási alapként szolgálnak. Jó formában kezdtük a szezont, hasznos pontokat szereztünk. Jelen pillanatban kemény időszakon megyünk keresztül, nagyon közel került egymáshoz a középmezőny, míg mi nem igazán tudtunk fejlődni. Az elmúlt hétvégéken mutatott formánk nagyon elszomorító, rengeteg munka áll előttünk. Egy hétvége alatt nem lehet átszabni egy Forma-1-es autót, főleg, ha több egymást követő hétvégén is versenyünk van.
„Nem igazán tudtunk fejlődni…”
Gyakran halljuk, hogy a versenyzők visszajelzései is jelentős szerepet játszanak az autó fejlesztésében. Be tudnál avatni minket, hogy miként zajlik egy terület erősebbé tételének folyamata?
Vandoorne: Mindannyiunknak van egy saját érzése az autóval kapcsolatban, az optimális beállítás megtalálása versenyzőnként eltérő. Amiből mindenki többet szeretne, az a leszorítóerő. Persze a tapadás mellett motorerőből is mindig a lehető legtöbbet akarjuk. Nem számít, hogy mennyire jó egy autó, mindig panaszkodunk, hogy miből szeretnénk, ha több állna rendelkezésünkre. Arról szól a történet, hogy megfelelő egyensúlyt találjunk a különböző területek között. Iránymutatást adunk az aerodinamikai csapatnak, hogy milyen irányba fejlesszék az autót és melyik részéből szeretnénk többet kihozni.
Végül pedig beszéljünk egy kicsit a focivébéről, a nemzeti csapatod elég erősnek tűnik, kiváló játékosok alkotják a keretet. Nemrég legyőztétek Angliát is, mekkora esélyt látsz a végső győzelemre?
Vandoorne: Úgy érzem minden esélyünk megvan a sikerre, habár nem követem túlságosan közelről a futballt. Örülök, hogy legyőztük Angliát, nagyon jó a csapatjátékunk és kiváló egyéni képességű játékosokkal rendelkezünk. Minden rajtuk múlik, örülnék, ha jó eredménnyel zárnánk a tornát.