Véglegesítették az LMP1-es osztály 2020-tól életbe lépő új szabályait, amikortól is a versenymasinák a gyártók utcai autóira fognak hasonlítani.
Az FIA és az ACO által közösen meghozott szabályok fő célja a költségcsökkentés és ezáltal a szériában résztvevő gyártók számának emelése (a Porsche, az Audi és a Nissan kivonulása óta jelenleg csak a Toyota képviseli a nagy autóipari cégeket az LMP1-es kategóriában). Az előzetes számítgatások szerint az új szabályzat révén egy öt szezonra elkötelezett kétautós csapat fenntartása évenként 20 millió euróba fog kerülni, a hibridrendszert csak megvásárló csapatok pedig évenkénti 3 millió eurós tételkiadással számolhatnak két autóra vetítve.
„Nem az a cél, hogy kiegyensúlyozzuk az autók közötti teljesítményt” – mondta Vincent Beaumesnil, az ACO sportigazgatója. „Inkább a ’fejlesszünk minden áron’ mentalitást akarjuk megváltoztatni, aminek következtében az előző generációs autók esetében csillagászati magasságokig emelkedtek a költségek.”
Az „extrém fejlesztési kiadások” csökkentése érdekében az új autók ballasztot is kapnak annak függvényében, mennyi pontot szereztek: egy pont fél kiló pluszt jelent majd, az ily módon maximálisan kiróható súly pedig 50 kg lesz. További könnyebbség a pénztárcákra nézve, hogy a 2020/21-es szezontól kezdve egy autót öt évre homologizálnak, szemben az eddigi ’új év, új modell’ tendenciával, habár a gyártók az ötéves periódus alatt egyszer kihasználhatják a joker-kártyát és építhetnek új autót. Ami a hajtást illeti, egyetlen hibridrendszer lesz engedélyezve az első tengelyen (maximum 200 kW/268 bhp) az 520 kW-os (697 lóerős) belsőégésű motor mellett. Mindent összevetve a hiperautók körülbelül hét másodperccel lassabb köridőre lesznek képesek Le Mans-ban, mint a jelenlegi generációs LMP1-ek.