Tavaly figyeltem fel az ifjú csinos hölgyre, még a Lotus Racing kötelékében, mikor a saját online képes magazinjuk csinált vele interjút a Magyar Nagydíj apropójából. Pont egy évet kellett várjak arra, hogy némileg fellebbentsük a fátylat, izgalmas és fordulatos munkájáról. Anita ma már vállal „idegenvezetést” is a csapat boxába, ahol a meghívott vendégeiknek mutatja be az autót a versenyzők és mérnökök munkáját. Gonoszkodni is próbáltunk, mert 3 online oldal főszerkesztője ment be vele az arany-fekete birodalomba, és próbáltuk igencsak fogós kérdésekkel is tesztelni, de abszolút mértékben átment a kis próbánkon. Érdekes, hogy magyarul igencsak ritkán van alkalma beszélni, így néha kissé bátortalanul megkérdezte, hogy mindent rendben értünk-e, szakszavak meg hol angolul, hol németül hangzottak el, de nekünk jobb is volt ez így.
Hogyan is kezdjük ezt a történetet? A szőke lány Magyarországról, aki Bécsben tanult, hogy keveredett bele a Forma-1-be?
„Teljesen véletlen volt az egész, 2008-ban amikor Bécsben egyetemen tanultam, egyszer felfigyeltem rá, hogy Red Bullosok embereket keresnek, egyetemistákat, akik a Forma-1-ben szeretnének dolgozni. Akkor én nem nagyon tudtam, hogy mi az a Forma-1, nem nagyon érdekelt. Láttam a tévében, de mindig átkapcsoltam. De otthagytam az email címemet, aztán mondtam: miért ne? Kiderült, hogy az embereket castingra keresték, 2000 embert hívtak el, 100-at választottak ki belőlük, akik közé bekerültem, aztán a top 10-be is. Azt hiszem 8 lányt és 2 fiút választottak, és a 10 emberből én voltam az egyetlen, aki minden versenyre mehetett. Ez óriási volt. Mi Magyarországról költöztünk Ausztriába, nem volt se pénzünk, se semmink, tehát nekem az, hogy elrepülök például Ausztráliába, az egy óriási dolog volt, mert sose voltam sehol. El se tudtam hinni, hogy más kontinensen vagyok és kifizették a hotelt, a repülést.”
Mi volt az első feladatod a Red Bullnál?
„Vendéglátásban dolgoztam, az is hihetetlen, hogy casting show-t csináltak csak a cateringnek, de ez nagyon fontos volt nekik, hogy megfelelő emberek dolgozzanak itt is. A hûtőket kellett föltöltenem a boxokban például, mindenkinek legyen ott innivalója, ennivalója, aztán felszolgálni, kávét csinálni, mosogatni, tehát minden ami ebbe beletartozik.”
Nyelvismereteidről mit lehet tudni? Mert hát az, hogy magyarul tudsz, nyilván kevés.
„Én csak félig vagyok magyar. Apukám magyar, anyukám orosz, Oroszországban születtem, 1 éves koromban költöztünk Magyarországra. Amikor a szüleim elváltak sajnos, 13 vagy 14 éves koromban költöztünk Ausztriába, ott tanultam meg németül, előtte itt a magyar iskolában angolul tanultam. Olaszul is beszélek mert Ausztriában iskolában azt is tanultam, aztán mikor a Ferrarinál is dolgoztam, még jobban ment az olasz. Most pedig Angliában élek.”
Menyire ismersz még magyarokat a paddockban? Például tudjuk ugye, hogy a Lajos a Red Bullnak a szakácsa.
„Hát a Lajost ismerem én is, nem is tudom, lehet, hogy csak mi vagyunk ketten. A Lajossal együtt dolgoztunk, amikor 2008-ban én is a Red Bullnál voltam.”
A Ferrarinál mennyivel volt másabb a munkád, mint mondjuk a Red Bullnál?
„Sokkal másabb volt, mert ott a VIP vendégeket kellett kiszolgálnom. Olyan vendégeim voltak, mint Naomi Campbell, Eric Clapton, a Black Eyed Peas.”
Végül kikötöttél a Lotusnál. Abba most ne menjünk bele, hogy milyen színû Lotus, de gyakorlatilag tavaly óta Lotus alkalmazásban állsz. Itt mennyit változott a munkaköröd?
„Nagy ugrás volt, mert itt menedzserkánt dolgozom, az a feladatom, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Vannak VIP vendégeink is, de inkább szponzorokról, biznisz partnerekről van szó. Meg kell mutatnom nekik a Forma-1 világát, elmondjam mi hogy mûködik, megmutassam az autót, bemutassam nekik a pilótákat.”
Az évek alatt több csapattal és pilótával is dolgoztál, ki az, akit nagyon megkedveltél valamiért?
„Nekem ilyenkor mindig a Sebastian (Vettel) jut eszembe. Talán azért mert 2008-ben mikor a Toro Rossonál kezdtem, azt hittem, hogy ő is szerelő. Akkor még nem ismerte senki, valahogy a bullánál kezdte mint én, mi minit fiatalok ott voltunk egy új csapatnál, és azóta is barátok vagyunk, és ez tök jó.”
Hova tudsz még fejlődni ebben a szakmában?
„Jó kérdés, nem tudom.”
A másik Lotusszal milyen a kapcsolatod?
„Nekem jó. A két cég ugye nincs jóban, e én dolgoztam velük, ismernek, kedveltek, szóval most miért lennének hozzám bunkók csak mert nem szeretik ők egymást.”
Mi volt a legkiemelkedőbb élményed a 3 év alatt?
„Ezt nehéz megmondani. Minden verseny akkora élmény, főleg az első évben. Ezen el kellene gondolkodni. Nem tudom. Túl sok az élmény.”
Szándékozol visszatérni Magyarországra?
„El tudnám képzelni, jó lenne, mert Angliában azért nem tetszik annyira.”
Mikor ideér a cirkusz Mogyoródra, mennyivel számítanak rád jobban, mint egyébként?
„Hát így: Anita, hova menjünk? Hol bulizzunk? Hol együnk? Le tudnád-e ezt fordítani? Tehát az ilyen jellegû kérdéseket nekem teszik fel.”
Nekem a történet a következő tanulsággal szolgál: igenis Magyarországról is be lehet jutni a Forma-1-be, ha ugyan jó nagy adag szerencse is kell hozzá, akkor is. Gyakorlatilag nem véletlen volt igaz az a mondás amit még anyám is sulykolt belém, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Ez stewardessnél, is alapkövetelmény, viszont aki mondjuk nem bírja hosszútávon a repkedést annak pont kiváló ilyen jellegû munka mint amit Anita végez. Nem alapkövetelmény az se, hogy „kőgazdag” legyél, vagy a szüleid azok legyenek, ide ha már bekerültél meglesz a tejbe aprítani való, ugyanakkor professzionális munkát várnak el szerda estétől vasárnap a verseny utánig, akár 10-14 órákat is talpon állva, mosolyogva. Viszont mint Anita példája is bizonyítja, lehet előrébb keveredni.
Én a magam részéről csak bíztatok minden csinosabb mûvelt magyar lányt, hogy ne celeb akarjon lenni, vagy médiamunkás (amik közismerten jól fizetnek ma Magyarországon), garantáltan izgalmasabb ez a munkakör, pláne ha valaki szereti is a Forma-1-et!
