Arra, ami már elmúlt gyakran gondolunk vissza nosztalgiával, több év távlatából pedig már minden idillinek, kellemesnek és barátságosnak tűnik. Legyen szó akár életmódról, eszközökről, kultúráról, vagy akár sportról és rajongókról.
Bizonyára mindenkinek a fülében cseng nem is oly régről egy Chio reklám szlogenje: “Kár hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.”
Sokan vannak, akiknek ez ugrik be, mikor kommentháborút olvas az interneten. De vajon tényleg minden jobb volt régen? Nem csak az agyunk szépíti meg a régi emlékeket, elfoglaltságokat számunkra? Régen a Forma-1 rajongók is mind kedvelték egymást és nem szidták mások kedvenceit?
Dehogy!
Sajnos nem újkeletű dolog, hogy aki valakiért, vagy valamiért rajong, azt hajlamos elvakultan tenni. Nagyot tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a mai kritika-áradat valami új trend, és “bezzeg az én időmben nem volt ilyen”. Mert volt. Akármi is a “te időd”. A különbség csupán abban rejlik, hogy mi adott ennek platformot a különböző időkben.
A magam részéről a virtuális térben, annak idején, először chatszobákban találkoztam Forma-1 rajongókkal, majd jöttek a tematikus fórumok. Ezeken messze nem tanyázott olyan sok ember, mint amennyien manapság a Facebookon, általában 10-20-30 fő volt maximum, akik aktív fórumzók voltak, a többség csak megfigyelőként volt jelen. Mégis elképesztő viták tudtak kialakulni, az egyszerű nézeteltéréstől a fenyegetőzésig. Más kérdés, hogy sokkal könnyebb volt a moderáció…
Mikor aztán a közösségi oldalak – leginkább a Facebook – hazánkban is utat tört magának, a fórumok hamar kikoptak a köztudatból. A Facebook lett az új “fórum” platform. Eleinte arra lehetett számítani, hogy ez segít majd a vitakultúrán, mert a fórumokkal ellentétben a Facebookon nem nicknév és valami fiktív profilkép mögül, arctalanul írogatnak az emberek (már aki), hanem a saját nevükben, a saját arcukkal. Remélni lehetett, hogy ez visszafogja majd a minősíthetetlen viselkedést, mert “csak nem akarja xy leégetni magát ország-világ előtt!”. Ma már mind tudjuk, hogy ez nem jött be. Arccal és névvel is vannak bőven, akik kritikán aluli módon igyekeznek kifejezni véleményüket…
Minden érának megvan a maga „kipécézettje”
Manapság leginkább Lewis Hamilton van célkeresztben a kommentelők részéről. De ismételten téved az, aki azt hiszi, hogy ez a fajta rajongói viselkedés újdonság. Minden korszaknak megvolt a maga “utáltja”. Ami pedig érdekes – de érthető – az egészben, hogy az “utáltak”, szinte mindig egyenlőek azokkal, akiket a legtöbben kedvelnek. Furán hangzik, ugye? Pedig igaz.
Amellett, hogy most Hamilton a leginkább kritizált a mezőnyben, emellett ő az egyik legnagyobb rajongótáborral rendelkező is egyben.
Korábban ugyanezt kapta Sebastian Vettel is, mikor ő uralta a mezőnyt. Ugyanazokat a “vádakat” kapta fröcsögő kommentelőktől, mint most Hamilton: “csalt”, “az FIA őt tolja”, “azzal az autóval bárki nyerne”, stb.
Előtte megszerezte magának az “utált” titulust Fernando Alonso, Kimi Räikkönen és Michael Schumacher is. Ők is kiválóan bizonyítják, hogy akiknek hatalmas rajongótáboruk van, azokat majdnem annyian utálják is. Meg se tudnám számolni, hogy a fórumos időkben mennyi Alonsót, Räikkönent és Schumachert ócsároló kommentet láttam…
Sőt korábban is, minden érában megvolt az aktuális “rosszfiú”, Prost, Senna, Hunt, stb. személyében. Maximum annyi volt más, hogy internet híján nem ezt nem több száz, vagy több ezer ember előtt véleményezték az emberek, hanem csak a rokonság, az osztálytársak, a barátok, kollégák társaságában ment a fröcsögés.
De előre is tekinthetünk: Ha Hamilton egy nap visszavonul, utána is lesz valaki, aki megnyeri a “közutálat tárgya” szerepet, miközben jó eséllyel ő lesz egyben az aktuális legnépszerűbb versenyző is.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs semmi gond a kulturálatlan kommentekkel. Épp ellenkezőleg! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden korszaknak megvan a maga sajátja, és a hőbörgés, káromkodás, a kommentelők és versenyzők (és az újságírók) szidása nem fog ezen változtatni. Aki ily módon kommentel, csakis saját magát járatja le. Nem is kicsit.
Végül, de nem utolsó sorban,
mielőtt kommentelsz, mindig gondold át az alábbiakat:
- A vélemény szabad – a negatív is -, de csak amíg intelligens módon közlöd!
- A szólásszabadság nem egyenlő a primitív, alpári, gyűlölködő kommenteléssel!
- Mindig olyan véleményt formálj az alanyról, amit szemtől szemben is el mernél neki mondani!
- Ha valakivel problémád van, az a te problémád, nem az övé.
- Ha kulturálatlanul kommentelsz, csak magadat járatod le.
- Negatív véleményt trágár szavak és személyeskedés nélkül, vagy akár humor formájában is lehet, és ezeknek mindig hagyunk is terepet! Sőt az intelligens kritikát kifejezetten kedveljük!
- Ha másokat (akár versenyzőt, akár más kommentelőt) valamilyen tulajdonsága miatt kritizálnál, mindig jusson eszedbe, hogy biztosan rajtad/benned is lehet kritizálni valót találni. Tehát ha te sem szeretnél ilyeneket, te se sérts meg mást!
- Mások sértegetése a saját frusztrációidról árulkodik.
- Ha minősíthetetlenül kommentelsz, attól változik bármi? Jobb lesz neked? Vélhetően nem.
- Mi mindig azokról írunk, akikről épp van mit. Ha ez Hamilton, akkor róla. Nem ignorálhatjuk ezeket azért, mert van egy réteg, akinek nem tetszik. Ahogy a híradóból sem iktathatod ki a “megölte, felgyújtotta, elütötte” híreket, hogy csak a “cuki pandák születtek” rész legyen benne.
Hamilton egy hétszeres világbajnok versenyző, és evidens, hogy sok a hír róla, akár tetszik valakinek, akár nem.
Ha majd Lance Strollal történik valami érdekes, azt is megírjuk. De ha nem történik, azzal nem tudunk mit tenni…
Ha azt látod, hogy valaki goromba, trágár módon kommentel, ahelyett, hogy leállnál vele kardozni, inkább csak linkeld be neki ezt a cikket! 😉
