Sir Jackie Stewart ugyan 80 éves lett idén, de sokakat meghazudtoló módon teljesen aktív. Korábbi években annyiszor nem találkoztunk vele a nagyvilágban mint idén, kalauzol kiválasztottakat a paddockban, interjúkat ad, Jim Clark újranyitott múzeumát adja át. Mindeközben Goodwoodban is szerepelt, még arra is jutott ideje, hogy súlyosan beteg feleségének egy rózsát nyújtson ki a versenyautójából.

Igazi gentleman, az utolsók közül a hőskorból, aki Magyarországon már rég járt, így éltünk a lehetőséggel amikor kérdezhettük. A ráadás pedig holnap, amikor német kollégánk már a Goodwood Revival-on faggatta, amelynek külön pikantériája az, hogy Jackie a gyermekkori hőse volt…

Vámosi Péter: Jackie, lehet valahol olyan Tartan-sapkát venni, mint a tiéd?
Jackie Stewart: Nem, ezeket csináltatom. Van egy üzlet Edinburghban, Skóciában, és van egy Angliában is, de ott elég drága.

Daniel Ricciardo, Jackie Stewart
Monacoban Ricciardoval mulat. Fotó: Varga András

VP: Hogy tetszett az a videoklip, ami Robbie Wiliams “Supreme” című dalához készült? Adtál hozzá tanácsokat?
JS: Tudod, ezek a producerek nagyon jók, a show bizniszből jönnek, jó jeleneteket akartak meg minden ilyesmi, és jó munkát végeztek. A fiam Mark filmeket készít, több jelenetet is készített a Robbie Williams kliphez. A producerek együtt dolgoztak vele, hogy kiválasszák a megfelelő felvételeket.

VP: Mit gondolsz a mai fiatal versenyzőkről, például Lando Norrisról és a többiekről?
JS: Szerintem nagy jövő áll előtte, nagyon tisztán és puhán vezet, és a McLaren is egyre versenyképesebb.

VP: Gondoltál arra, hogy megszerezd a tripla koronát, mint ahogy Graham Hill is tette? Az Indy-vel elég közel jártál hozzá az egyik évben…
JS: Az én időmben nem volt sok pénzünk. Ha jól akartál keresni, akkor nem csak az F1-ben kellett versenyezned, hanem F2-ben is, GT autókkal, Indy-ben és CanAm autókkal, stb. Szerintem ez jó tapasztalat volt, mert minden alkalommal a sport egy más kategóriájában vezetett az ember, más volt az autók egyensúlya, karakterisztikája, a szerelők és a mérnökök is teljesen mások voltak, így nagyon sok embertől tanultunk. Nem úgy, mint csak itt az F1-ben, ahol egy nagyon szűk csoporttal dolgoznak együtt a versenyzők és nem versenyeznek máshol.

Amikor én versenyeztem, akkor ez sokkal sokoldalúbbá és tapasztaltabbá tette a versenyzőket, jobbá váltak, mert teljesen másmilyen körülmények között versenyeztek minden hétvégén.

Sir Jackie Stewart
Magányosan a Hungaroringen, ami az esetében ritka. Fotó: Kaiser Erika

Nem azt mondom, hogy manapság nem tanulnak annyit. De az én időmben engem sok top ember vett körül, teljesebb volt tapasztalat és nagyon sokat köszönhetek ennek.
Indianapolis egy ilyen példa: Mindenki azt mondja, hogy az Indy unalmas mert csak balra kell menni, de egyáltalán nem unalmas. Megvan a maga technikája. Ha csinálja az ember, kifejezetten nehéz. 1971-ben teljesítettem versenyeket a bajnokságban és ez sok utazással járt. 86 alkalommal repültem át az Atlanti-óceánt, mivel reklámokban is szerepeltem a Fordnak, a Rolexnek és a Goodyearnek, ami nagyon sok volt.

A szezon közepén mononucleosisom lett, ami egy vér rendellenesség. Sok energiát veszít az ember, ami igazán rossz. Megnyertem a bajnokságot abban az évben, de olyan beteg voltam, hogy nem tudtam személyesen átvenni a bajnoki trófeát a díjátadón, a feleségemnek, Helennek kellett elmennie. Ehhez képest manapság nem akkora a nyomás.

Az én időmben sokkal veszélyesebb is volt a versenyzés, minden barátom meghalt. A feleségem 57 versenyzőt számolt össze, akik velünk éltek, utaztak, nyaraltak. Közeli barátok, akik már nincsenek.

VP: Mi a véleményed a mostanság kiosztott büntetésekről? Te hogy oldanád meg a versenyzők közti problémákat?
JS: Voltam a GPDA elnöke, akkor az nagyon erős volt és fegyelmezettebb. Ha egy versenyző helytelenül viselkedett, akkor volt egy megbeszélés, amin mindenki ott volt, a versenyzők így beszélték meg, nem csak egymás közt. Szóval szerintem nyilvánvalóbb volt a fegyelem, már csak azért is, mert sokkal veszélyesebb is volt. Nem volt bukótér, nem voltak deformálódó elemek, csak ott voltál a pilótafülkében, üzemanyagtankkal magad körül; az egy más korszak volt. Mindenki azt mondja, hogy azok jobb idők voltak, de ez nem igaz, nem volt jobb! A mai versenyzők pont ugyanolyan jók, mint a múlt versenyzői! Most jobb!

VP: Mondhatjuk, hogy a legnagyobb sikered a biztonság fejlesztése? Te alapozhattad meg ezt a gondolkodásmódot, hogy fejlesszék ezt?
JS: Nem tudom, hogy én kezdtem-e. Például egy pole pozíció nagyon keveset jelentett az én időmben. Nekem csak 17 pole pozícióm volt, nem volt annyira fontos, de jól kellett működnie az autónak az elejétől a végéig. Több időt töltöttünk az autó beállításaival. Az nem jó, ha van egy gyors autód, de csak 5 körön át, szóval a pole pozíció nem volt fontos.

jackie stewart, szabó tünde, racingline.hu
Magyar Nagydíj 2019. díjátadó. Fotó: Kaiser Erika