Idei első győzelmét szerezte a Ferrari az FIA hosszútávú világbajnokságában (WEC), amihez ugyanakkor nem kis szerencse is kellett, hiszen az élen álló Toyota az utolsó 15 percben mondta fel a szolgálatot. A vörösök az F1-es Olasz Nagydíj fiaskója után így egy győzelemnek legalább örülhettek vasárnap.
A nyolc fordulóból álló WEC-szezon hatodik állomására került sor Austinban, a Lone Star Le Mans elnevezésű 6 órás versenyen. A futam a biztonsági autó mögött kezdődött, mivel a versenyirányítás további két felvezető kört rendelt el (ami már beleszámít a távba), hogy a nedves aszfalt minél jobban felszáradhasson, így mire elengedték a mezőnyt, már kialakult egy száraz ív. A pole-ból rajtoló 51-es Ferrari megőrizte az első helyét Antonio Giovinazzival a volánnál, a 38-as Cadillackel Jack Aitken pedig maradt a második. A harmadik pozícióba eközben Miguel Molina zárkózott fel az 50-es Ferrarival az ötödik helyről, megelőzve a Ferdinand Habsburg vezette 35-ös Alpine-t.
A rajt:
Molina azonban nem állt meg itt, és mivel az első óra végén kihívták tankolni, a rövidebb utántöltési időnek köszönhetően átvette a vezetést. Hátrébb a 8-as Toyota ugyanezt tette Sébastien Buemivel, így ők a második helyre ugrottak előre, az 51-es Ferrari pedig visszaesett a harmadik pozícióba – a hagyományos stratégiát követők közül ők álltak a legjobban. A második kiállásnál azonban jókora gellert kapott a versenyük, a Giovinazzit váltó James Calado mögött ugyanis nem indult újra a motor, amivel az egység fél percet veszített és elbúcsúzott a győzelmi reményektől.
Féltávnál aztán egy törmelékek miatt életbe léptetett virtuális biztonsági autós fázis eltüntette a különböző stratégiák jelentőségét, mivel a mezőny egyszerre érkezett a bokszba. Az újraindításnál a 38-as Cadillac állt az élen Earl Bamberrel, de ott loholt a nyakában az egyaránt frissebb gumikon levő 35-ös Alpine Antonio Felix da Costával; a 007-es Aston Martin Tom Gamble-lel; és a 7-es Toyota Nyck de Vriesszel. A holland pedig nem sokat vacakolt és támadásba lendült, ami azt jelentette, hogy előbb gyorsan megelőzte Gamble-t, majd egyaránt az egyes kanyar belső ívén lehagyta előbb da Costát, majd Bambert, és átvette a vezetést.
Ezután a stratégiák között ismét elkezdett nőni a változatosság, és a 36-os Alpine rövidebb tankolással feljött a második helyre, ám ráfázott, amikor egy körrel a második VSC-fázis (a 78-as GT3-as Lexus elhagyta a motorháztetejét, majd megállt a pályán) előtt ment ki a bokszba, míg a többiek már a VSC alatt szervizelhettek – kivéve a 19-es Genesist, amely a negyedik helyen találta magát.
Az újraindításnál de Vries és a 35-ös Alpine-t vezető Milesi leszakította magáról a többieket, majd előbbi elkezdte szórni a leggyorsabb köröket és a franciát is faképnél hagyta. Fél órával a leintés előtt Milesi aztán visszaesett a harmadik helyre, mivel az 50-es Ferrari elkapta. Ekkor úgy tűnt, a Toyota fölényes győzelmet arat a Ferrari és az Alpine előtt, ám az utolsó negyed órában jött a dráma: a 7-es Toyota hidraulikai hiba miatt lelassult és kiesett (hivatalosan az utolsó Hypercarként rangsorolták).
De Vries győzelme érő előzései:
Az 50-es Ferrarit a hajrában Milesi még utolérte, de megelőzni nem tudta, így a Ferrari megszerezte idei első győzelmét a WEC-ben. A 35-ös Alpine ugyanakkor nem lett második, mivel utólag 5 másodperces időbüntetéssel sújtották veszélyes bokszutcai kiengedés miatt, a második helyet így a 38-as Cadillac örökölte. Ezzel együtt az Alpine megszerezte idei első dobogós helyezését. A negyedik helyre a 007-es Aston Martin, az ötödikre a 36-os Alpine, a hatodikra a 8-as Toyota jött be, míg a hetedik helyen záró Genesis története legjobb eredményét érte el. A pole-ból induló 51-es Ferrari az utolsó VSC-fázison rajta vesztett és végül csak 11. lett.
A futam részletes eredményei ITT érhetők el.
Ami a bajnoki pontversenyt illeti, a 7-es Toyota egyetlen öröme az lehet, hogy az összetettben velük azonos pontszámmal az élen álló 20-as BMW-nek sem volt jó versenye, és René Rasték a 12. helyen zárva szintén nem szereztek pontot.
Az Aston Martin is örülhetett
Az LMGT3-as kategóriában a Heart of Racing először tudott nyerni az idei szezonban, miután a futamon a 27-es egysége (Mattia Drudi, Ian James, Zacharie Robichon) csatázott a győzelemért 91-es Manthey Porschéval (Ayhancan Güven, James Cottingham, Timur Boguslavskiy). A verseny elején ugyanakkor az első sorból induló Astonok visszaestek és a Proton Ford Mustangjai állta az élre 1-2-ben, a 77-es Ford azonban áthajtásos büntetést kapott, a testvérautó pedig sérülések miatt visszaesett.
A második órában így a 91-es Porsche vette át a vezetést, a hátrányát ledolgozó 27-es Aston Martin azonban utolérte, és a két autó a futam hátralevő részében folyamatosan oda-vissza adta egymásnak az első helyet, noha utóbbi egy ponton visszaesett a harmadik helyre a 61-es Iron Lynx Mercedes mögé. Drudi azonban az utolsó két órában el tudott szakadni az élen, és végül több mint 5 másodperccel nyert a Porsche előtt. A harmadik helyre a másik Astonnal Eduardo Barichello, Gray Newell és Jonny Adam értek oda. A bajnokságot vezető 33-as TF Sport Corvette csak a hatodik helyen zárt.