A pénz és a szponzorációk az F1 szerves részét képezik. Így volt ez egykoron is, és így van ma is.
Nem újkeletű, hogy olyan versenyzők keverednek be a mezőnybe, akiknek több a pénzük, mint a tehetségük. De a tehetségeseknek sem árt, ha kellően mély a zsebük. Sokan voltak azonban, akiknek semmi más „tudományuk” nem volt, csak a pénzük. Köztük is van, aki kiemelkedő volt, negatív értelemben.
Ő Jean-Denis Delétraz (a képen jobb oldalt, 2002-ben). A svájci versenyző a nyolcvanas évekbeli junior pályafutása során egyik pillanatban sem tartozott a sportág nagy reménységei közé.
A Formula Fordban nyert néhány futamot, de a francia F3-as sorozatban például a legjobb helyezése a 14. hely volt. Négy F3000-es szezonban a legjobb eredménye két harmadik helyezés volt. A versenyek túlnyomó többsége kieséssel vagy a pontokon kívül végződött. Ezt követően túraautókra váltott.
Volt azonban valamilye, amilye sokaknak nem: szponzorai
Delétraz az 1994-es F1-es szezon utolsó futamára, az Ausztrál Nagydíjra (Adelaide) vásárolta be magát a komoly pénzügyi nehézségekkel küzdő Larrousse-ba. A súlyos pénzügyi nehézségek arra kényszerítették a csapatot, hogy több fizető versenyző között egyensúlyozzon. Delétraz volt a hatodik versenyző, aki 1994-ben Larrousse-nál versenyzett.
Az első edzésen Delétraz volt a leglassabb a mezőnyben. Nem kevesebb, mint három másodperccel volt lassabb csapattársánál, Hideki Nodánál, pedig ő sem volt kimagasló.
Akkor 28 autót neveztek a versenyhétvégére, amelyek közül 26 kvalifikálta magát. Delétraz és az egyik legpechesebb fizetős pilóta, a Pacific versenyzője, Paul Belmondo volt az a két versenyző, akitől arra számítottak, hogy nem tudnak majd kvalifikálni. Delétraz azonban meglepetésre megszerezte a 25. rajtkockát. A 24. legjobb időt autózó David Brabham két másodperccel volt gyorsabb Delétraznál, akárcsak csapattársa, Noda.
A különbség akkoriban jelentős volt. Salo, aki második versenyhétvégéjét teljesítette a 22. rajtkockán majdnem három másodperccel volt gyorsabb Delétraznál. Nem meglepő hát, hogy a leggorsabb Nigel Manselltől több, mint 6 másodperc volt a svájci lemaradása.
A versenyen Delétraz, ha lehetséges, még lassabb volt. Világosan látszott annak hatása, hogy Delétraz évek óta nem vezetett együléses autót. Az adelaide-i forduló során egy körön majdnem 10 másodperccel volt lassabb a leggyorsabb autónál. Már bőven lekörözték, mielőtt a sebességváltó meghibásodása miatt, 25 körrel a vége előtt ki is esett a versenyből.
„Delétraznak semmi keresnivalója a Forma-1-ben. Itt bizonyítja be: minden szerény erőfeszítése arra irányul, hogy az autót egyáltalán a pályán tartsa. Ez a sport egyik problémája – a szezon vége felé olyan versenyzők tűnnek fel, akiknek több pénzük van, mint tudásuk” – viccelődött élő adásban Jonathan Palmer, egykori F1-es pilóta, aki a BBC-nek kommentálta akkor a versenyt.
A borzalmas eredmény miatt a legtöbb F1-rajongó úgy gondolta, hogy Delétraz jött, kipróbálta, és ezzel be is fejezte F1-es pályafutását. De nem így történt. 1995-ben a Pacific csapat orvosolta pénzügyi nehézségeit a svájci versenyzővel. A szezon vége felé Delétraz öt futamra való pénzzel érkezett a csapathoz.
A történelem azonban megismételte önmagát
Estorilban Delétraz öt és fél másodperccel maradt el csapattársa, Andrea Montermin mögött a kvalifikáción. Delétraz az utolsó lett a kvalifikáción. A leggyorsabb David Coulthardtől több, mint 12 másodperccel lemaradva…
Az időmérő edzésen Delétraz azzal sokkolta versenytársait, hogy olyan lassan vezetett, hogy autója a pálya közepén fulladt le.
A verseny sem volt semmi: Delétraz az első három körben 40 másodperccel volt lemaradva Coutlhard mögött, és 18 kör után feladta a versenyt. Görcsre hivatkozott a karjában.
A következő versenyen, a Nürburgringen Delétraz felvette a tempót: a kvalifikáción „csak” három másodperc volt a lemaradása Monterminhez képest, a pole pozícióhoz képest kilenc másodperc. És a versenyt is sikerült befejeznie. Noha 10 kör volt a lemaradása, és még az utolsó előtti helyen végző Gabriele Tarquini is adott neki egy kört.
A Pacific csapat végül nem adott neki további lehetőséget. Az ok azonban nem csak sportszakmai volt: a Delétraz által ígért szponzori pénz nem került teljes egészében a Pacific számlájára. Helyére Bertrand Gachot ült vissza.
Eredetileg nem Gachot lett volna Delétraz utódja, de a csapat által kinézett versenyzők egyike sem tudta megszerezni az F1 által akkoriban megkövetelt szuperlicenszt. Így tehát még Delétraz szintjét sem.
Ahogy a topcsapatok egyre jobban elkülönültek egymástól szakmaiságuk és erőforrásaik alapján, a köztük és az alul lévők között óriásira nőtt a szakadék. A rajtrács hátsó részén álló autókat a legrosszabb esetben olyanok vezették, akik másodpercekkel voltak lemaradva még saját csapattársaiktól is. Ez pedig akár veszélyt is jelenthetett a versenyek során.
Az 1996-os szezonra bevezették az úgynevezett 107%-os szabályt
Ennek értelmében a versenyzőknek a pole pozíciós idő 107%-án belül kellett teljesíteniük ahhoz, hogy rajthoz állhassanak a versenyen. Delétraz előző szezonbeli, mintegy 10 másodperccel lassabb ideje az új szabályok szerint kizáráshoz vezetett volna. Bizonyára nem véletlen, hogy a 107%-os szabályt „Delétraz-szabálynak” nevezték.
Delétraz a Forma-1-ben meglehetősen leszerepelt, más bajnokságokban azonban jobbnak bizonyult. A 2000-es években Le Mans-ban és FIA GT-ben is szerzett kategóriagyőzelmeket.
Ha eddig azon tűnődtetek volna, hogy honnan ismerős ez a név mostanában eláruljuk, hogy többek között Formula 2-ből, és WEC-ből. Mivel Jean Denis fia, Louis is autóversenyző, aki 2018-2020-ban a Haas tesztpilótája is volt. Idén LMP2 kategóriában vezeti a European Le Mans Series bajnokságot, és második lett Le Mans-ban (LMP2).