Zsinórban második nullázása után George Russell már nehezen tudja feldolgozni azt a balszerencse-sorozatot, ami őt sújtja, és elmondása szerint nyugodtabban tudna aludni, ha egy-két pontvesztésért őt is terhelné felelősség. Az összetett harmadik helyére visszacsúszó Mercedes-pilóta ugyanakkor hangsúlyozta, hosszú még a szezon.
George Russell vesszőfutása nemhogy nem ért véget a Monacói Nagydíjon, hanem tovább folytatódott, hiszen az előző hétvégén, Kanadában az első helyről műszaki hiba miatt kieső brit a hercegségben Sergio Pérez utólagos büntetésével is csak a 12. helyen végzett. Pedig a rosszul sikerült időmérőt követően Russell jó uton járt afelé, hogy dobogón zárja a versenyt, de ő is áldozatául esett a bokszutcai sebességtúllépéssel kapcsolatos furcsaságnak, azaz hiába nem hajtott gyorsabban a megengedettnél, a bokszutca egyes részeinek egyébként teljes szabályos levágása miatt 5 másodperces büntetést kapott.
A bajokat aztán a Mercedes tetézte azzal, hogy a Lance Stroll balesete miatt beküldött biztonsági autó alatti kerékcserénél nem töltötték le Russell büntetését (nem vártak 5 másodpercet, mielőtt kereket cseréltek az autón), így a felügyelők még szigorúbb, bokszutca-áthajtásos büntetéssel sújtották a pilótát, aki ennek letöltése után végül a 13. helyen szelte át a célvonalat. Mivel Kimi Antonelli zsinórban ötödik győzelmét aratta, 68 pontra növelte az előnyét az összetettben Russell-lel szemben, aki ráadásul visszacsúszott a 3. helyre, hiszen 2 ponttal már Lewis Hamilton is előtte van.
Ezek után nem csoda, hogy amikor az F1 TV riportere azt kérdezte tőle, hogy van, így felelt: „Teljesen üresnek érzem magam. Ez már túlmutat a frusztráltságon. Olyan állapot, amelyben nehezen tudom feldolgozni, hogy mi folyik itt.”
A riporter ezután arról érdeklődött, azért valamennyi pozitívumot tud-e meríteni Russell abból, hogy amikor nincs balszerencséje, ott tud lenni az elejében. „Tisztában vagyok vele, hogy ha simán mennek a dolgok, akkor rendben vagyok – felelte a brit. – A három eddigi sprintből kettőt megnyertem; nyertem Melbourne-ben; vezettem a versenyt Kanadában, majd az autó elromlott; vezettem a versenyt Japánban, majd rosszkor jött be a biztonsági autó; ma pedig meglehetett volna a dobogó. Tudom, hogy mindez lehetséges, és nem vesztettem el az önbizalmam. Igen, a szombat nagyon rossz nap volt, de ma ennek ellenére dobogóra állhattam volna. Az összes többi tényező azonban… Bárcsak vállalhatnék némi felelősséget, mert jobban aludnék, ha tudnám, hogy Kanadában azért romlott el az autó, mert mondjuk rosszul mentem rá az egyik kerékvetőre, vagy ma túl gyorsan érkeztem meg a bokszutcába. De amikor ezek a dolgok teljesen kívül esnek az irányításodon, az kemény.”
Russell később az írott sajtónak szintén arról beszélt, hogy továbbra is hisz magában, mert tudja, mire képes, és az is erőt adhat neki, hogy még a szezon 30%-ánál sem tartanak, „de rengeteg pontot veszítettünk el.”
„Nagyon-nagyon furcsa lelkiállapotban vagyok. Voltak már mélypontjaim a karrieremben, amikor két-három rossz versenyem volt a saját teljesítményem miatt, de ilyen balszerencse-sorozatom még soha nem volt – idézi a Mercedes versenyzőjét a RacingNews365. – Két éve sem történt ilyesmi, amikor az autónk csak a hetedik legjobb volt, és tavaly sem, amikor nagyjából a harmadik-negyedik legerősebb autónk volt. Most viszont végre versenyképes autóm van, és ez nagyon fájdalmas. Ugyanakkor még hosszú a szezon. Továbbra is hiszek magamban, és abban, hogy az év végéig futamgyőzelmekért fogunk harcolni, de jelenleg nehéz időszakot élek meg. Ha objektíven nézem a dolgokat, és kicsit kiegyenlítődnek az események, szerintem még így is nagyon közel lennék, legalább még két győzelmem lehetne.”
Így azonban továbbra is csak egy van, amelyet még a szezonnyitón szerzett, az azóta eltelt öt nagydíjat pedig egyaránt Antonelli nyerte.